Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-19 / 47. szám

.. Családunkban eleven hagyományként élt a mesemondás. A mesék, elbeszélések csodálatos hangulatvilága engem, a kisfiút magával ragadott, és elindította képzelőerömet. Történeteimet ma festőecsettel írom. Képeim — emlékek a gyermekkorból, emlékezések tanálmányaim helyszíneire, Brnóra és Prágára, ahová hosszú éveken keresztül utaztam Kelet-Szlovákiából. Ugyanakkor megihlet az utca, a lakásbelső, s főleg a

£

l W r.

mm

természet. Nagyon érdekel a portré, mert az emberi arc jellegzetes vonásaiból kiolvasható az élet" — vallja az uzsgorodi születésű, negyvenéves festő, Nyikolaj Fegykovics.

Alkotómunkáját egy kis szobában kezdte. A festöállványon kívül csak egy hintaszék fért be ide, amire azért volt szüksége, hogy hátralendülve a kellő távolságból szemlélhesse a készülő művet. Ma Kassán (Kosice) a Krupszkája utca egyik panellakásában él családjával. Felesége, Viera, akit már eddig is több képén örökített meg, szintén szakmabeli, textiltervező.

A barátai által Nikolkának becézett művész a kassai iparművészeti középiskola restaurátor szakának vezetőjeként ódon értékek lánglelkü óvója és átmentöje is egyben. Szereti a régi tárgyakat, az emlékeztetőül szolgálókat, s képbe foglalt gondolatainak kiegészítéseképpen gyakran alkalmazza őket, mintegy iparművészeti adalékként. Fegykovics fantáziája e téren is határtalan, akárcsak mesélőkedve. Bizarr képzeletvilágába Könözsi István reprodukcióin keresztül kínálunk bepillantást.

§É§§