Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-11-19 / 47. szám
Beszélgetés Zinajda Fedorovával, a szovjet nőtanács vezető titkárával — Nairobi után vagyunk, ahol a világ különböző nőszervezeteinek képviselői azt értékelték, mit sikerült megvalósítani az egy évtizeddel ezelőtt kitűzött programból. A Szovjet Nőtanács vezető titkáraként hogyan jellemezné az „évtizedet”? — Ami hazánk nőpolitikában elért eredményeit illeti, elöljáróban azonnal leszögezném: az ENSZ által meghirdetett „évtized” nélkül is megtettük volna azt a szovjet nők és gyermekes családok érdekében, amit így megtettünk. Hiszen a Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusai mindig átfogó szociálpolitikai és gazdaságfejlesztési programot tűznek ki, melynek szerves részét képezi a nők élet- és munkakörülményeinek állandó javítása csakúgy, mint a családról való egyre jobb gondoskodás. Tény, hogy a nagy októberi szocialista forradalom óta sok volt a tennivalója ennek az országnak a nőkérdés megoldásában; függetlenül attól, hogy volt-e nőtanácsa vagy sem. a párt a mindenkori körülményeknek és a lehetőségeknek megfelelően határozta meg e téren is a teendőket. — Mikor kapcsolódtak be a szovjet nők szervezetten ebbe a folyamatba, vagyis a nőpolitikái kérdések megoldásába? — Mintegy húsz-huszonöt kilométerre voltak a németek Moszkvától 1941. szeptember 7-én. amikor gyűlést tartottak a város asszonyai. A gyűlés résztvevői felhívást intéztek a szovjet nőkhöz, s ugyanakkor felhívással fordultak a világ asszonyaihoz is. Kérésük az volt. Fogjanak össze a fasizmus elleni harcokban ... Ez aTasisztaellenes nőbizottság volt az elődje tulajdonképpen a mai Szovjet Nőtanácsnak, amelynek jelenleg a világ 128 nőbizottságával, -szervezetével van baráti kapcsolata. És ez a kiterjedt nemzetközi együttműködés is jelzi, hogy hasonló feladatok összekötnek bennünket. Hogy mivel kezdtük munkánkat? A szovjet nőtanácsnak nagyon sokrétűek voltak kezdetben a feladatai. Ez többek között az ország lakosságának sokrétűségéből adódott. Hiszen minden egyes köztársaságban más-más nemzetiségű, mentalitású emberek élnek, mások a szokásaik, problémáik. Ezért a pártnak, később pedig a Szovjet Nőtanácsnak is minden köztársaságban más és más gondokkal kellett megküzdenie a nők társadalmi életbe való bevonásáért. Hiszen volt olyan köztársaság, ahol az októberi forradalom után a nőknek több mint a háromnegyede írástudatlan volt. Tehát helyenként az írástudatlanság felszámolása volt az első teendő, másutt az évszázados szokásokat kellett leküzdeni ahhoz, hogy a nőket megnyerjük a közös munka ügyének. Mindez nem ment egyik napról a másikra, de tény, hogy a II. világháború előtt már nagyon sok nő vállalt részt a társadalmi életben és ez a munkavállalás a hatalmas építő munka során csak fokozódott. A háború utáni években a nők tömeges munkavállalása határozta meg a Szovjet Nőtanács feladatait is, és ez határozza meg ma is. — Vagyis összhangot kell teremteni, a dolgozó nők és a nőnek a családban betöltött szerepe között. Mit ért el ebben a Szovjetunió? A fentiekben már jeleztem, hogy a Szovjetunió különböző köztársaságaiban mások és mások voltak a feladataink különösen a kezdeti években, de ma már azonosak. Hiszen az országban a munkaképes korú nők több mint kilencven százaléka dolgozik, s ez azt jelenti, hogy mindenekelőtt a szolgáltatásokat és a gyermekintézmények hálózatát kell olyan szintre emelni, amely lehetővé teszi a nők zavartalan munkavállalását, a családok egészséges fejlődését. Ma országos viszonylatban 16 millió gyermeket tudunk elhelyezni óvodákban, s a távlati tervek értelmében az évtized végére már minden óvodai elhelyezési kérvényt kielégíthetünk. A bölcsődei elhelyezéssel még nem ilyen kedvező a helyzet, de a gyermekgondozási szabadságot — ami 2 év — nagyon sokan igénybe veszik. Hogy a szovjet társadalom sokoldalúan törődik a gyermekes családok életfeltételeinek állandó javításával, arra nagyon sok példát hozhatnánk még fel, s ha figyelembe vesszük, hogy az emberáldozatokon kívül a háború okozta károk milyen óriásiak voltak országunkban, akkor jobban tudjuk értékelni azt, amit eddig elértünk. Sokszor elmondtuk már, de azt hiszem újra és újra el kell mondani az embereknek, az utánunk jövő nemzedéknek, hogy milyen áldozatokat követelt ettől az országtól a fasiszta pusztítás. Hazánk területén 1 710 várost lőttek szét, 70 millió ember maradt fedél nélkül. így érthető, hogy a háború utáni években a lakásprobléma megoldása volt az egyik legfontosabb feladat A szinte megsemmisített városokat újjá kellett építeni, és jó néhány teljesen új város is született. És ebből a hatalmas építőmunkából a nők is részt vállaltak, akik ma már joggal váiják el. hogy a meglevő egészségügyi gondoskodáson, a szinte „természetes” szociális jutatásokon kívül színvonalasabb szolgáltatásokat vehessenek igénybe. Tudjuk, e téren van elegendő tennivalónk, de mindig a fontosabbakat helyezzük előtérbe. — A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség munkájával kapcsolatban mit hangsúlyozna olvasóink számára? — Mindenekelőtt a következetes békeharcát. Napjaink bonyolult politikai eseményei is bizonyítják, hogy a békeharcban nincs megállás, pihenés. Ezt bizonyította a Nairobiban tartott tanácskozás is. Egy angliai élményemmel szemléltetném, hogy mennyire fontos a nemzetközi békeharc részünkről a nők részéről is. A győzelem napján, ez év május 9-én Angliában tartózkodtam, az ottani nőszervezet meghívására. A második világháború befejezésének 40. évfordulójáról csak a templomokban emlékeztek meg, amit nagyon fájlalt az angol nőbizottság. Akkor, ott is úgy éreztem, hogy a békeharcot nem szabad abbahagynunk, és küzdelmünknek tükröződnie kell az egyes országok nőszervezeteinek munkájában csakúgy, mint a nemzetközi nőmozgalomban. — Milyen kérdések kerülnek a leggyakrabban a Szovjet Nőtanács elé? — Azok, amelyek a dolgozó nőket foglalkoztatják munkájukkal, a családdal kapcsolatban. A Szovjet Nőtanácshoz érkező panaszokat, jelzéseket továbbítjuk a felsőbb szervekhez, s közös erővel törekszünk a legjobb megoldásra. Mert a nők ott vannak a szakszervezettől kezdve a legkülönfélébb társadalmi tisztségekben, az üzemi tanácsokban stb., s mindenütt lehetőségük van kiállni a környezetükben felmerülő hibák felszámolásáért, a párt szociálpolitikai határozatainak érvényesítéséért. A szovjet nő ott van a népgazdaság minden területén: az építkezéseken csakúgy, mint a kutatóintézetekben. És ezek a nők újkeletű gondjaink megoldásából sem vonják ki magukat, bekapcsolódnak a százezreket, milliókat több-jobb munkára serkentő társadalmi mozgalmakba, s ott vannak az SZKP XXVII. kongresszusa tiszteletére született. illetve születő vállalások teljesítésénél is. Ezt tették a nők évtizedében, ezt tették előtte, és ezt teszik a jövőben is. — Köszönöm a beszélgetést. PÁKOZDI GERTRÚD