Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-12 / 46. szám

66.5 q-ás átlagos hektárhozamot értek el, elsők lettek a járásban. A szokásos növényeken kívül 100 hektáron babot is termelnek, hogy a háziasszonyok se panaszkod­janak — teszi hozzá tréfálkozva. S ha már az asszonyok­nál tartunk, elmondja, hogy kedvükbe kell járni, mert a tagságnak csaknem fele nő. Nélkülük nem bírnának a 324 hektáros gyümölcsössel és a 128 hektáros szőlővel. Mert hiába a legjobb gép is, ezeken a helyeken a kézi munka ma még nélkülözhetetlen. — És a zöldségesben? — kérdezem, mert erről mint­ha megfeledkezett volna az agronómus. — Csak 5 hektár van, s az is csak azért, hogy tagjainknak ne kelljen másokra várniuk, hogy megter­meljék helyettük. Az öt hektár termését saját üzleteink­ben árusítjuk, együtt a gyümölccsel. így mindig friss áruhoz juthatnak, anélkül, hogy utazniuk, vagy sorakoz­niuk kellene. És a környező városokban, nagyobb falvakban is vannak boltjaink. Gyümölcstermésünk 70—80 százalékát közvetlenül értékesítjük. A faállo­mányban a cseresznyétől kezdve az őszibarackon át a téli almáig mindenféle található. A legjövedelmezőbb a meggy, ugye, ezt nem is gondolták volna?!. .. Kilón­ként megkapjuk érte a 9 koronát, ennyi pénzt a többinél nem tudunk elérni. A szőlővel idén nem sok „gondjuk” van. A termés nagyobb része lefagyott. Még szerencse, hogy maradt a tavalyi borból. Ez azért jó, mert szerződésük van interhotelokkal és éttermekkel, amelyek rossz termés esetén is váiják a szállítmányt. Saját éttermükben, borozójukban sem szolgálhatnak fel mást, csak sajátot. — Majd ha elfogy a szőlőbor, iszunk almabort — jegyzi meg a vincellér, s magyarázatként mindjárt hozzáfűzi: — Szeretnénk a hullott almából 8—10 száza­lékos alkoholtartalmú pezsgőbort készíteni. Vannak országok, ahol ez nagyon kedvelt. Hátha nálunk is beváük... Hát bizony, az itt megtermő almát sok mindenre fel lehet használni, állapítjuk meg. amíg felfelé haladunk a dombon, amelyet beborít az almáskert. A fák ágai roskadoznak a gyümölcstől, színük csábítóan vonzza a napsugarat. A géppel művelt talaj árulkodik: szedni kell az almát, amíg le nem hull magától. A domb tetejéről a napsütötte délutánban messze ellátunk. — Előttünk van a dukovanyi atomerőmű — mutat a füstölgő kémények felé az agronómus. — Ez is kihat a munkánkra. Olyan életszínvonalat kell biztosítanunk dolgozóinknak, hogy ne csábítsa el őket a jó kereseti forrásnak ígérkező atomerőmű. A szövetkezet elnöke, Alois Svréek. a Cseh Nemzeti Tanács mezőgazdasági bizottságának elnöke. Neki sem mindegy, milyen gazdaság élén áll, tudja-e úgy irányíta­ni a közös munkáját, hogy az faluja és országa népe előtt állja a próbát. Azt tartja, a szervezéstől nagyon sok függ. Összefogni az embereket, megkívánni tőlük a maximumot, de meg is adni nekik, amit megérdemel­nek. Egyszóval: törődni velük. Ennek érdekében építet­ték fel az egészségügyi központot, ahol hetente négy szakorvos is rendel. Az ebédért a tagok négy koronát fizetnek, s ha igénylik, ennyiért haza is vihetnek, hogy még vacsorát se kelljen főzniük. A gyerekek szövetkezeti óvodába járnak, a hat faluból saját autóbuszukkal hordják őket a két óvodába. A szabadidőt szövetkezeti klubban, moziban, kávéházban tölthetik, ki-ki érdeklő­désének megfelelően. Mindenütt otthon, a sajátjaik között érezhetik magukat, hiszen közvetve minden az ő tulajdonuk. Ezt tudják is, így féltőbben bánnak minden tárggyal, berendezéssel. S ilyen viszonyok között szinte magától értetődő, hogy a fiatalok nem fordítanak hátat a szövetkezetnek, egyre többen vannak. Az emberek megbecsülése, a róluk való gondoskodás, a velük való törődés kiérződik mindenből. Nem csoda hát, ha ebben a szövetkezetben mindenki otthon érzi magát, úgy végzi munkáját, hogy az csak jó eredménye­ket szülhet. S ez az eredmény egyben kötelez is: nem engedni az elért színvonalból, hanem tovább vinni, emelni mind a szövetkezet mind a társadalom érdeké­ben. H. ZSEBIK SAROLTA A szövetkezeti egészségügyi központban az üzemi orvoson kívül még négy szakorvos is ren­del A szerző és archív felvételek

Next

/
Oldalképek
Tartalom