Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-29 / 5. szám
Négyszemközt Kedves Asszonyom! Tízévi együttélés után végképp elvesztette hitét a házasságában — írja hosszú, elkeseredett levelében. Férje még most, tíz év után is „csaknem infantilis módon" ragaszkodik az édesanyjához, aki pedig nem is lakik állandóan önökkel, mégis az ö személye uralkodik otthonukban, magánéletük, közös életük felett. Ha férje ennyi idő alatt nem jött rá a házasság ízére, ha nem alakult ki trenne az együvé tartozás érzése s a felelősség a másik személye és közös életük iránt, lehet-e még tíz év után is reménykedni ? — kérdezi kétségbeesetten. Hm, nehéz — mondanám, s még ajánlanám, hogy próbáljon barátoktól, kollégáktól segítséget kérni, ha még eddig nem tette, olyanoktól, akiknek a szavát respektálja a férje, hatással vannak rá. Kérje, hogy alkalomadtán esetleg beszélgessenek vele ezekről a dolgokról, hátha rájuk jobban odafigyel, mint Önre. Sőt ajánlanám figyelmébe még a házassági tanácsadót is, ezeket sem csak a kezdőknek és a házasság előtt állóknak találták ki, s nem szégyen hozzájuk fordulni. De tudom, valójában nem ezzel a kérdéssel fordult hozzám levelében. Az Ön helyzete sokkal bonyolultabb. Férje rokkant Látása lassan annyira megromlott, hogy egy évvel ezelőtt munkaadója is nyugdíjazta, s az orvosi vizsgálatok eredményei szerint állapotában még további rosszabbodás várható, nem sok időn belül a teljes vakság. A nagy kérdése tehát — ha jót értem —, hogyan hagyható el az a férj, akinek mint feleségre talán nincs nagy szüksége Önre, de mint emberre, segítőtársra, gondozóra annál inkább. Mit mondhatnék ? Én nem tudnám megtenni. Mert hát mi az, hogy házasság? Nincs rá általános recept. Sokféle házasság van, ahány, annyiféle. Éppen ezért nagyon helytelen volna, és örök csalódottságban kellene élnünk, ha az évek múlásával, életünk változásával mit se törődve, konok módon ragaszkodnánk egyféle, regényekből kiolvasott, leánykori ábrándunkhoz. Vegyük csak sorra. Van-e hol elhelyeznie a férjét olyan körülmények között ahol nemcsak a mindennapi ételt és a tiszta ruhát kapná meg, hanem része volna sok apró figyelmességben, netán még szeretetben is, amelyekre mindannyiunknak, de a betegségbe bezárt embernek különösen szüksége van? Nem, nincs ilyen hely. Férjének, miután lassan egészen elveszti látását nagyon csekély esélye van egy új élet kezdésére. De még az édesanyjára sem nagyon számíthat akihez pedig nagyon ragaszkodik — talán éppen betegsége s annak várható következménye, az egyedül maradás miatt —, s aki mindig oly nagy gonddal demonstrálta fia iránti szeretetét. Az efféle látványos szeretet azonban nehéz helyzetekben néha egyáltalán nem „használható". S egyáltalán, kérdéses, hogy van-e mögötte őszinte érzés is. Ha tíz éven keresztül az anyósa nem volt hajlandó észrevenni, hogy hozzáállásával mennyi bajt okozott fia életében, kétséges. Aztán meg, neki nincs saját otthona, ahová a fiát eNihetné magával. Mint írja, hol egyik, hol másik gyerekénél lakik. Férje számára rendkívül kínos lenne, ha azon felül, hogy édesanyja ellátásába sem tudna tovább betársulni a testvérek közé, még maga is valamelyik testvérnél kényszerülne élni. S Önnek van talán hová mennie? Vár Önre egy másik otthon, egy másik csatád, egy másik férfi, ahol nagyobb szükség van a gondoskodására, a szeretetére. mint itt s ahol talán magának is több megértést és szeretetet várhat? Hisz nincs ilyen hely. Még csak egy üres lakás sem sehol, hogy a mostani otthonukat ráhagyhatná beteg férjére. De túl az objektív akadályokon, elbírná-e a lelkiismerete, hogy elmenne, ki tudna-e valaha is békülni önmagával ? A férjének — bár meglehet hogy ezekben a nehéz időkben nyűgös, mint a kisgyerek, vagy éppen kötekedő és utálatos — szüksége van magára. S mert Ön az erősebb, hát Önnek kell türelmesnek és megértőnek lennie. Később talán, túljutva a mostani nehéz időszakon, a férje is észreveszi és méltányolja majd az Ön kitartását és állhatatosságát De még ha nem is! Végül is nem az elismerésért igyekszünk jók és tisztességesek lenni, s nem a jutalom reményében szeretünk. Valamikor bizonyára Ön is nagyon szerette a férjét, gondoljon erre, s ha pillanatnyi kétségbeesésén és félelmein sikerül túljutnia, talán rájön, hogy bár másként, de most is szereti. S férjének Önön kívül nincs támasza. Hát kell ennyinél több egy jó házassághoz? Egy szerelmeslevél-kézbesítő jövője, avagy Klári néni gyöngyszem! — Szerelmes a fiam — mondta nemrégiben Rozi. — No, azért ne hidd, hogy most fűnek-fának elújságolom, dehogy: én bizalmasan kezelem Gergő ügyeit. Neked is csak azért mesélem el, mert ez tanulságos, embert formáló szerelem. — Gergő még csak ötéves. Az ilyen kis emberke szerelmét általában megmosolyogják, te meg azt mondod, tanulságos... — Persze, hiszen Gergőt jó irányba indította. Igaz, mi is besegítettünk egy kicsit... de hallgasd meg az elejétől. Mikor Anikó megszületett, Gergő, a nagy fiú, örömmel fogadta a kishúgot, és sokat segített. Naphosszat szavalgatott, énekelgetett neki, ha valami újat tanult, máris mondta Anikónak. Az meg gügyögött, ránevetett, s Gergő ilyenkor máris szaladt újságolni, hogy érti már a pici baba! Hát még, mikor a gügyögésből szótagokat is ki lehetett már hámozni! Gergő egyre újabb meséket talált ki Anikónak. Pár hónapja észrevettem, hogy egyre gyakrabban mondogatja ugyanazt a mesét. Egy bizonyos szépséges szép erdei tündérieányról, aki feltűnő hasonlatosságot kezdett mutatni a szomszédék kis Csillájával... Gergő meg királyfi, szegényember legkisebb fia lett, és megszabadította minden rossztól. Erre aztán összedugtuk a fejünket Csilla szüleivel, s úgy találtuk, hogy ezt a nagy szerelmet hajtóerőként használhatnánk valami hasznosra. Csilla mamája elővette a Pöttyös Panni naplóját, s a két gyerek rajzokban kezdett levelezni egymással. Mikor pedig Anikó megtanult járni, ő lett a kis postás. Aztán Gergő nyaggatni kezdett, hogy tanítsuk meg írni. Azóta együtt tanulnak írni Csillával, s most már betűkkel is leveleznek. — A pedagógusok általában helytelennek tartják, ha a gyerekek iskolába kerüléskor már tudnak imi — jegyzem meg. — Én úgy hiszem, hogy az írás-olvasás alapjainak tudása nem haszontalan — igy Rozi. — Mi már megbeszéltük a dolgot a tanító nénivel, s ö is azt tanácsolta, ne törjük le bennük ezt a lelkes tudnivágyást. Remélem, az iskolai írást-olvasást is ugyanolyan kedvvel, játékosan végzik majd, mint ezt a mostanit. S ez majd Klári néninek is segítséget jelenthet a munkájában. — Itt a faluban úgy beszélnek Klári néniről, mint családtagról — mondom. — Klári néni a pedagógusok gyöngye! A többiek, sajnos, meg se közelítik, az óvónőket is beleértve... de hogy nem hátráltatják a munkáját, már az is jó. Pedig mennyit tanulhatnának tőle! El-eljár a leendő diákokhoz, szüleikhez, beszélget, játszik a gyerekekkel. így tudja meg, milyen képességekkel bír egy-egy gyerek, s ezek alapján tanácsot ad a szülőknek, hogyan foglalkozzanak a csemetével. A selypitőkkel, raccsolókkal maga foglalkozik. Pedig ez az óvónők és a szülők közös feladata lenne... Mikor Klári néni felismerte, hogy sok családból bizony nagyon kis szókinccsel, csupán az óvodában megtanult pár versikével indítják útnak a gyerekeket, „szülői érte kezleteket" szervezett a leendő iskolások szülei számára. Sokan itt tudták meg, hogyan kell a gyerekekkel foglalkozni. Hogy a kisgyermek legkorábbi esztétikai élményei a mozgás öröméhez kapcsolódó ritmusélmények: az altatódalok, különféle mondókák. Hogy ennek az elsődleges mondóka-élménynek a megléte vagy hiánya rányomja bélyegét a személyiség fejlődésének egészére: megléte elvezet egy-egy szöveg, vers, nyelv ritmusának, dallamának átéléséhez; hiánya mindezt megnehezíti. Összetett esztétikai élményt jelent, amelyből majd a művészetek élménye táplálkozik. — Úgy látom, alaposan megtanultátok a „leckét" — csipkelődöm. — Meg, mert érdemes volt — vág vissza Rozi. — Klári néni ugyanis nemcsak az elméletet magyarázta, hanem a gyakorlatot is: könyveket ajánlott, segített a beszerzésükben, sőt: velünk, szülőkkel is megtanította a játékokat, mondókákat, kiszámolókat. — Nem tartották habókosnak Klári nénit? — Eleinte bizony annak tartották. De aztán a szülök is élvezni kezdték a dolgot, hiszen ez az élmény sokuk gyerekkorából kimaradt. Felismerték, mennyire fontos mindez ahhoz, hogy egészséges szellemi légkörben nőjenek fel a gyerekek. Az ilyen gyerekek kedvvel élnek majd a nyelv fordulataival, alkotó módon tudják majd használni. Azt is megtudtuk, hogy 5—6 éves korban leginkább a népi játékok erősen zenei hatású szövegeit, a találóskérdéseket, népdalokat, népmeséket, s az ezekkel rokon költői alkotásokat élvezik, fogadják be a gyerekek. Ebben a korban a gyermek megismerkedhet már klasszikusaink gyermekverseivel. Ezek a versek valóságos irodalmi élményt jelentenek neki, amelynek van egy sajátos vonása: az irodalmi alkotás élőszó útján jut el a befogadóhoz. Ez egyrészt közvetlenebbé és erőteljesebbé teszi a mű hatását azáltal, hogy a mű zenei elemei, melyek leginkább alkalmasak erős és gazdag érzelmek kiváltására, közvetlenül hatnak a gyerekekre, ez a hatás viszont a közvetítő személy intelligenciájától, érzelmi gazdagságától, személyének szuggesztivitásától, hangjának minőségétől, előadói képességeitől függ. Ezért kell magunkat képeznünk. Az eleinte húzódozók is megemberelték magukat, és eljártak Klári néni „óráira", sőt később a gyerekeket is elvitték egy-egy foglalkozásra. Együtt játszottak, rajzoltak, énekeltek, öröm volt látni. Klári néni lesz tehát Gergő fiam első tanító nénije. S ilyen kezekbe szívesen adja az ember a csemetéjét. Bevallom, a nagy szerelemről is tud, s mert Gergő és Csilla osztálytársak lesznek, eleinte egy padban is fognak ülni. Azt hiszem, Anikó nagyon könnyen és gyorsan megtanulja majd mindazt, amit Gergő már tud, hiszen Gergőnek már most annyira tetszik az iskola, hogy a nagy levelezés mellett még arra is futja az idejéből, hogy Anikót tanítgassa. HARASZTI MÁRIA Szeretnék rátalálni Huszonhét éves, 170 cm magas, karcsú, barna lány, főiskolai végzettséggel, intelligens férfi ismeretségét keresi 35 éves korig. Jelige: „Dél-Szlovákia II" Tizenhét éves, 175 cm magas, csinos, jó megjelenésű vidám, barna hajú és barna szemű leány, aki kedveli a természetet, szeretne megismerkedni barátság céljából hozzáillő fiatalemberrel. Jelige: „Te vagy az igazi?" Harmincéves, 171 cm magas férfi társat keres. Jelige: „Nyugat-Szlovákia" Huszonöt éves, 168 cm magas, szőke hajú. kék szemű munkáslány társaság hiányában szeretne megismerkedni korban hozzáillő férfival. Kölcsönös szimpátia esetén házasság is lehetséges. Kalandorok kíméljék. Fényképes levelek előnyben. Jelige: „Együtt egymásért II." Negyvennyolc éves, egyedül élő, lakással rendelkező, anyagiakban és lelkiekben gazdag elvált asszony keresi elvált vagy özvegyember ismeretségét 50 éves korig, akinek szintén rossz az egyedüllét. Jelige: .Jöhet a tél" (nőn)
