Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-05 / 45. szám

Lapunk megjelenésének a nap­ján már jó néhányszor ki- és be­csengettek az iskolákban. Már jócskán benne járunk a tanévben, és újra aktuális az iskolába járók megannyi gondja-baja. így mai számunkban az emlékezőképes­séggel és ennek fejlesztésével fog­lalkozunk. Emlékezés vagy felejtés Az emlékezőképesség romlásának korá­ban élünk. Már nemcsak a professzorok feledékenyek, hanem az orvosok, vasuta­sok, háziasszonyok is, de a legtöbbet azért talán mégis a diákok felejtenek. Mindig megcsodáltam a színészek kü­lönleges emlékezőtehetségét, s csak akkor lepődtem meg, amikor megtudtam, hogy emlékezőképességük átlagos. Többségük például nem tud megjegyezni egy mate­matikai képletet, vagy nem tudja megje­gyezni a kezelőorvosa nevét. A magyarázat oka a szereppszichológia. A színésznek nem kerül túl nagy fáradságába, hogy megjegyezze hőse szavait és mozdulatait. Ez a szereppel való azonosulás folyamatá­ban vagy a beleélés révén akaratától füg­getlenül. „magától megy". Minél jobban tud azonosulni a színész hősével, annál könnyebben válik a szerep lényévé, önma­ga részévé. Hasonlóképpen jegyeznek meg a diákok is bizonyos nehéz feladatokat, fontos eseményeket, dátumokat, neveket — szinte véletlenül —, mert az anyag valamiképpen kapcsolódik hozzájuk, vagy valamilyen élményükhöz. Amit tehát meg akarunk jegyezni, azt kapcsoljuk össze magunkban valami számunkra jelentős dologgal. Lehetőleg olyasmivel, ami kel­lemes. Éljük bele magunkat egy új szerep­be. A nehéz memorizálás azt jelenti, hogy az anyag számunkra nem szimpatikus, ezért az agy következetesen elutasítja. A feladat­nak összhangban kell lennie a megjegy­zendő, tárgy lényegével és céljaival. Ha elhatározzuk, hogy nyelvet fogunk tanulni, akkor erre legjobban a beszélni tanuló kisgyerek szerepe felel meg. Megengedett, sőt elkerülhetetlen, hogy nagyon buta és nevetséges hibákat kövessünk el. Ne fél­jünk tőlük! Diákoknak, szülőknek, pedagógusoknak A szuggerálásról Minden feladatot sikerül megoldanunk, ha elhitetjük magunkkal a következőket: 1. Minden este elalvás előtt szuggerál­­juk magunkba: Mindent megjegyzek, ami­re szükségem van, mert az emlékezőtehet­ségem jó! Ura vagyok emlékezetemnek (ezt bármikor napközben is megismételhetjük). 2. Elalvás előtt — mint egy filmet — gondolatban vetítsük le a nap fontosabb eseményeit és a legkellemesebbre össz­pontosítsunk. Két-három hetes gyakorlás után figyelemreméltó eredmények mutat­koznak. Fokozatosan erősödik, majd tar­tóssá válik az emlékezőképességünkbe ve­tett bizalmunk. Az emlékezőtehetség javításához hozzá­járul még a mértékletesség (az étkezésben, minimális alkoholfogyasztás és dohány­zás), a sokoldalú mozgás, a friss levegő és és az olajos magvakban) kell fogyaszta­nunk. A legfontosabb: a nyugalom Szervezetünkben van egy riasztórend­szer, amely — ha megijedünk, félünk, si­etünk, fáj valamink, meglepetés ér bennün­ket — stresszhormonokat, nevezetesen ad­renalint és noradrenalint választ ki és juttat a vérkeringésbe. Ezek a testben mozgósít­ják azt az energiát, amely a támadáshoz, vagy a meneküléshez szükséges, viszont csökkentik a gondolkozó- és emlékezőké­pességet. Ezért lehetőleg el kell kerülni mindent ami felzaklatja az embert. Ha a leckeírás előtt a családban veszeked­nek, a gyerek már nem igen képes tanul­ni. Persze, ez a „másik félre" is vonatkozik. A diáknak nem lenne szabad megvárnia, míg anyja-apja dühbe gurul attól, hogy gyermeke nem akar hozzálátni a lecke megtanulásához. A dicséret = ösztönzés A jó osztályzat mindig örömet szerez, de ezenkívül a diák még hallani akarja, hogy észrevettük és értékeljük a teljesítményét. Az elismerés erősíti a magabiztosságát és a törekvését, hogy valamit elérjen, ezért főleg a gyengén tanuló diákok számára fontos. Az elismerés tulajdonképpen olyan Óriási programnak tűnik ez a beosztás! Ha azonban összeadjuk a perceket, ez az idő sokkal rövidebb, mint amennyit a diákok általában lecketanulással töltenek. Ráadá­sul kevésbé hatékonyan ... Ki látja, ki hallja ... Vannak diákok, akik délután, vannak, akik délelőtt tanulnak inkább. Akadnak, akik azt jegyzik meg jobban, amit látnak (ez a vizuális) és vannak, akik azt, amit hallanak (ez az auditív típus). Ha a szülők észreveszik, hogy a gyereknek nehezen megy a tanulás, nem érti, mit olvas, ne erőltessék. Az ilyen gyereknek segítőtársra van szüksége, aki felolvassa és elmagya­rázza neki az anyagot. (Vagy pedig szer­vezzenek az auditív típusú diákok tanuló­kört, ahol megvitathatják á feladatot. De tanulhat az ilyen tanuló az iskolatévéből, a rádióból, vagy magnóról is.) A vizuális típu­sú diákok nem értik meg a tanár magyará­zatát, nekik otthon a könyvből kell megér­teniük az anyagot. Hogy ki melyik csoport­hoz tartozik, az a környezet és a külső körülmények hatására már kisgyermekkor­ban eldől. Mikor tanuljunk ? A felmérések azt tanúsítják, hogy diákok 61 százaléka 14, 35 százaléka 15 és 4 Recept a jeleshez a nyugodt életvitel. Ha emlékezetünket észrevehetően javítani akarjuk, akkor na­ponta húsz- grammnyi lecitint (nagy mennyiségben található a tojás sárgájában magától értetődőnek tűnő apróságok re­gisztrálása, amelyeket nagyon könnyű fi­gyelmen kívül hagyni, elfelejteni. Azt is el kell ismerni, ha a gyereknek, másokkal összehasonlítva, nincsenek bizonyos hibái. Vagy azt, hogy magától lát munkához,, megtartja a szavát, pontos. Ha a szülők az ilyesmit szóra sem méltatják, akkor köny­­nyen megtörténhet, hogy egy szép napon a gyerek abbahagyja ezeket a „természe­tes" dolgokat, esetleg az addig kitűnően tanuló gyerek bukásra állóvá csúszik le. Változtassuk meg a tanulás módszerét Az ember mindennél jobban kedveli a változatosságot. Ha egy fél óra hosszat orosz, utána pedig német szavakat kell rögzítenie, unalmában „elalszik". A hason­ló tárgyak zavarják egymást. Ebből kell kiindulnunk, amikor beosztjuk, hogy milyen sorrendben fogjuk megtanulni a leckét. A hasonló tantárgyak tanulását szünet vá­lassza el. Jól tervezett tanulás, például így fest: 10 perc — angol szavak 3 perc — szünet 30 perc — számtan 5 perc — szünet 20 perc — földrajz (jegyzeteléssel) 15 perc — a tiszta levegőn 3 perc — angol szavak ismétlése 15 perc — fizika 5 perc — szünet 5 perc — földrajz (ismétlés) este: 3 perc — angol szavak ismétlése százaléka 16 órakor tanul. Vagyis éppen a legalkalmatlanabb időpontban, ebéd után, amikor a gyomornak az ebéd megemészté­séhez több oxigénre van szüksége, ezért az agy számára nem marad elég. A pszicholó­gusok szerint az agy teljesítménye 12 órától 14 óráig a legkisebb. 15 órától viszont gyorsan növekszik, 16 órakor éri el a délutáni tetőpontot. 18 óráig Így marad. Ez az idő tehát a legalkalmasabb a házi feladatok elkészítéséhez. Persze, ki-ki ellenőrizheti, mikor megy neki legjobban a tanulás. Az alvás Alvás nélkül nem élhet az ember. Aki nagyon kimerült, az képtelen a fizikai mun­kára. A szellemire még inkább. A kisiskolá­sok alvásszükséglete 11,5—9,5 óra, tizen­hat éves kortól már elegendő 8,5—7 óra (nem tekintjük alvásnak a lefekvéstől az elalvásig eltelt időt). Az alvást a tanulás aktív segítőjeként is felhasználhatjuk. Lám­paoltás előtt fussuk át a másnapi legfonto­sabb anyagot. Ezzel emlékezetünkben fel­frissítjük a tanult anyagot, ugyanakkor nö­vekszik biztonságérzetünk is, hogy jól fel­készültünk a másnapra. így nem zavarja meg álmunkat a másnapi munkától való félelem, az agy pedig konkrét feladatot kap éjszakára, sejtjei nyugodtan rögzíthetik a tananyagot. Tehát nem boszorkányság, egyes diákok álmukban tanulnak. Feldolgozta: PLEVA ÉVA .Könözsi István felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom