Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-05 / 45. szám

Kertészeti szolgáltatások még nincsennek A Kassa (KoSice) — vidéki járás a kerületi székhely, Kassa tőszomszédságában van, járási hivatalai is itt találhatók, s mun­kaviszonyban lévő lakosságá­nak a fele itt dolgozik. Ide jár­nak a hözépiskolások, a felső­oktatási intézmények hallgatói, sőt bevásárolni a háziasszonyok is. Szinte minden családban akad egy személy, aki naponta Kassára utazik. A szolgáltatáso­kat is ott veszik igénybe, ennek ellenére sokat fejlődött a háló­zat a járásban az utóbbi évek­ben. Nemrég dolgoztuk át a Járási Iparvállalat fafeldolgozó üzemének és a kommunális szolgáltatóvállalatnak a hosz­­szútávú fejlesztési tervét. A mosodai és vegytisztító hálóza­tot mozgóbegyüjtök segítségé­vel kiterjesztettük a járás terü­letének hatvan százalékára. A helyi ipari és szolgáltató vállala­tok évente mintegy 3,5 millió korona értékű hiánycikket gyár­tanak a belkereskedelemnek, a nemzeti bizottságok kisüzemei — összesen 25 — nyolcvanöt­féle szolgáltatást nyújtanak. Ezek minőségével nincs gond, hibát abban látunk még, hogy a kisüzemek nem mindig töre­kednek arra, hogy a lakosság­nak nyújtott szolgáltatások szá­mát, struktúráját gyarapítsák, inkább a közületeknek dolgoz­nak. A nemzeti bizottságok járá­sunk egész területén megoldot­ták a szilárd háztartási hulladék elszállítását. De továbbra is gond a cseppfolyós háztartási hulladék, a szennyvíz elszállítá­sa, az emésztőgödrök rendsze­res kiürítése. Ezen a téren a mezőgazdasági üzemektől, a szövetkezetektől és állami gaz­daságoktól várunk több kezde­ményezést. Tisztában vagyunk vele, hogy nem egyszerű olyan helyre hordani a szennyvizet, hogy a termőföldnek se ártson, de megoldásra szükség van, mert sok helyen az utcára folyik a teli emésztőgödrökből a szennyvíz. Ahol tudtunk, egyéneknek, szakembereknek adtunk enge­délyt szolgáltatások nyújtására. Több mint kétszázan kaptak engedélyt különböző tevékeny­ségek végzésére. Elsősorban a rugalmatlanság és a rossz mi­nőség okoz sok fejfájást ne­künk. Kevés az olyan üzem, amelynek szolgálatát 19.00 óra után is igénybe vehetné a la­kosság, s a végzett munkára is sok a panasz, sok reklamációt kell intézni. Egy másik példája a rugalmatlanságnak: a kertésze­ti szolgáltatások hiánya. Járá­sunk szinte kertvárosa a kerüle­ti székhelynek, számos telepü­lésén vannak kisebb-nagyobb kiterjedésű kertek, sőt szép számmal akad lakosaink közt kertészkedő is. De nincs min­denkinek fogata vagy kerti kis­­traktora, hogy maga szántson­­vessen, s nincs is olyan vállalat vagy üzem, amelyhez ilyen ké­réssel fordulhatnának a kerttu­lajdonosok. Ugyancsak nagy hi­ányát érezzük annak, hogy nincs olyan szocialista szerve­zet, amely vállalná, hogy kellő időben, fizetség ellenében szakszerűen elvégezné a növé­nyek és fák vegyszeres kezelé­sét, permetezését. A járási nemzeti bizottság illetékesei ezt már több alkalommal java­solták az üzemeknek, meghall­gatást mégsem találtak. Szá­mos jó eredményük ellenére a hibákat vesszük számba, s ezek kiküszöbölésére törekedve állít­juk össze nyolcadik ötéves ter­vünket és a Nemzeti Front vá­lasztási programját, mert tuda­tában vagyunk annak, hogy mi­nél fejlettebb egy társadalom, annál fejlettebb szolgáltatóhá­lózatra van szüksége. (Iván Sándor, a Kassa-vidéki JNB alelnöke) Új felajánlások Besén Értékelő gyűlést tartott a kö­zelmúltban a besei (Besa) nő­szervezet, amelyen szinte az egész tagság jelen volt. „Az asszonyok aktívan részt vesz­nek a társadalmi munkákban, a faluszépítésben, sokan dolgoz­nak a polgári ügyeket intéző bizottságokban, mások a ci­gány lakosoknak segítenek gondjaik megoldásában, elő­adásokat, vitaesteket szervez­nek, kézimunkáznak, s munká­ikból kiállításokat rendeznek" — állapította meg a beszámoló. A jó és eredményes munka ser­kentően hat a falu lakóira, ezt bizonyítja az emelkedő taglét­szám is. Az értékelő taggyűlést követő kis ünnepélyen vehette át tagkönyvét a szervezet tizen­hat új tagja. Ugyanekkor adta át az SZNSZ megalakulásának 40. évfordulója alkalmából Bafalik Lenkének, a szervezet elnöké­nek és egyik legrégibb tagjának az SZNSZ kitüntetését Irena Medková, a járási bizottság tit­kára. Az ülésen az alapszerve­zet jóváhagyta a közelgő XVII. pártkongresszus és a CSKP megalakulásának 65. évfordu­lója tiszteletére tett felajánláso­kat. Ennek értelmében faluszé­­pítési akciókat szerveznek, pa­pírt gyűjtenek, részt vesznek a Z-akcióban és az NF által kitű­zendő feladatok megvalósítá­sában. (Szabó Márta mérnök) 40 év — 40 alkotó tett Zlaté Klasyban a nőszerve­zet bekapcsolódott a „40 év — 40 alkotó tett" mozgalomba, s közösségért végzett munkájuk­nak elsősorban a falu látta hasznát. Szépen zöldelltek a tagság által gondozott parkok, rendezett, tiszta lett a temető. Gyakrabban voltak szereplői a politikai és kulturális rendezvé­nyeknek. Ősszel gyűjtést ren­deztek a kambodzsai családok megsegítésére. Eleinte csak az idősebb korosztályok hozták el jó állapotban lévő, de már használaton kívüli ruhaneműjü­ket, a fiatalok kicsit idegenked­tek az ilyesfajta segítségnyúj­tástól. Egy beszélgetés alkal­mával mondták el nekik a ta­pasztaltabbak, hogy háborút vi­selt embereknek ez a segély is fontos, hogy annak idején ma­guk is kaptak hasonló adomá­nyokat. A segélyakció sikerrel járt: 679 kilogramm női, férfi és gyermek felsőruha gyűlt össze, azonkívül cipő, játék is. A tag­ság maga osztályozta és cso­magolta a küldeményt, s a gyűj­tés során lehetővé tették az ajándékozóknak, hogy aláírá­sukkal csatlakozzanak az NDN békefelhíváshoz. (Baráth Ilona) Nyugdíjasok találkoztak Szeptember végén kedves vendégei voltak a Zlaté Klasy-i nyugdíjasklubnak: a Galántai (Galanta) Jnb szociális ügyosz­tálya hozta el tapasztalatcseré­re hozzánk járása nyugdíjas­klubjainak képviselőit. A mi klu­­.bunk létezéséről és munkájáról lapjukból értesültek, eljöttek hát körülnézni hozzánk. Egy tar­talmas, élményekben bővelke­dő napot töltöttek együtt, és sok szó esett arról, hogyan hasznosíthatják magukat az idősebbek falujuk társadalmi életének fellendítésében. A kel­lemes együtt töltött órák után nyugdíjasaink meghívást fogad­tak el a Galántai járásba, ha­sonló tapasztalatcserére. (B. I.) Árvay Mária somorjai (Samorín) lakos kérdésére: A Ruzinov Áruházban meg akartam venni egy kiállított ülőgarnitúrát. Az elárusító azt a választ adta: megrendült bútor ez. csak abban az esetben adhatja el nekem, ha megrendelője nem venné át. Előjegyezni azonban nem akart, igv mire legközelebb érdeklődtem, a bútort már elvitte más. Úgy érzem, igazságtalanul bántak el velem. Miért nem lehel elöjegyeztetni az érdeklődőt egy bizonyos típusú bútorra? Előrebocsátom, hogy elárusítónk nem járt el az elő­írások értelmében. Azok ugyanis lehetővé teszik, hogy a vevőt előjegyezzük. Sőt a tervezett szállítmány 60 száza­lékát a vevő előre lekötheti. A vevő a katalógusból választhatja ki magának a megfelelő bútort, majd ezt megrendelheti. Ez a megrendelés azonban egyik fél számára sem kötelező, egyrészt azért, mert nem biztos, hogy az egyes negyedévekre kért bűtorokat a terv szerint megkapjuk, másrészt pedig, ennyi idő alatt a vevő meggondolhatja magát, elállhat szándékától. Ha majd a megrendelt bútor megérkezik, telefonon vagy levélben értesítjük a megrendelőt, hogy átveheti az árut. Abban az esetben, ha a bútorra már nem tart igényt, eladjuk másnak, esetleg annak, aki leghamarabb kéri. A levélíró­val is hasonló eset történhetett, azzal a mulasztással, hogy az elárusító őt nem jegyezte elő arra az esetre, ha a megrendelő nem venné át a bútort. így azé lett. aki ügyesebb volt. Az állami bútorüzletek — nemcsak nálunk, hanem az ország minden részén — 24 órára kötelesek a vevő kérésére fenntartani a megjelölt bútort. Ha a veyő kölcsönre vásárol, akkor ez az idő 72 órára nyúlhat, sőt meghosszabbítható, ha még a kölcsön nem intéződött el. Ebben az esetben fordulhat elő, hogy a kiállított búto­ron hosszabb ideig ott áll a cédula:,.eladva”, s noha nem viszik el. mégsem adhatjuk el a következő vevőnek. Szeretném megjegyezni, nekünk érdekünk, hogy mi­nél több bútort eladjunk. Évi forgalmi tervünk 127 millió korona. Sajnos, ezt nem teljesítjük; késik a lakások átadási határideje, tehát nincs hová bútort venni, másrészt pedig nem tudunk olyan választékot és minőséget nyújtani vásárlóinknak, mint amilyet elvár­nának tőlünk. Az utóbbi időben nagy az érdeklődés a luxus bútorok iránt is. sajnos, az igényeket ebből sem tudjuk kielégíteni. Ez elsősorban nem a kereskedelem, hanem a gyártók hibája. Mi a várható szükségleteknek megfelelően megrendeljük a bútort, ezt a mennyiséget és választékot azonban nem mindig kapjuk meg. S v ebben az esetben sem rajtunk, sem a vásárlón nem segít az a tény. hogy üzemünk pénzbírságot hajt be a bútor­gyártól. mert ettől még nem lesz nagyobb a választék. Gyakoriak a minőség elleni kifogások is; idén szep­tember végéig 512 esetben fogadtunk el reklamációt. A gyártó üzem egy hónapon belül köteles a hibát kijavíta­ni. Ha egy hónapon belül nem sikerül megjavítani a bútort és a vevő nem hajlandó tovább várni, kötelesek vagyunk a vele kötött szerződést felbontani, egyszerűen mondva: visszaadni neki a pénzt. Saját érdekünkben is arra törekszünk, hogy vásárló­ink igényeit kielégítsük, bútorüzletünkből minden fél elégedetten távozzon. S ezt akkor érhetjük el. ha a bútorgyártótól kezdve az elárusítóig mindenki teljesíti kötelességét, a vevő pedig minden esetben él jogával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom