Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-05 / 45. szám

mint a feleségem ßztje 'avagy egy tejbár mindennapjai.. ■

Kicsit meglepődöm, amikor előkerül a konyhából. Részben azért, mert főnöknek lenyűgözően fiatal: huszonnégy éves, de húsznak se mondanám, részben meg azért, hogy egy főnök a palacsintasütő mellett?...

— Bizony így van ez — mondja nevetve Forgon Klára, a rimaszombati (Rimavská Sobota) tejbár vezetője. Ö idén márciusban vette át az irányítást az anyasági szabadságát megkezdő Magdaléna Góczovától. — Főnöknek lenni nem azt jelenti, hogy kuksolok a papírjaim fölött. Azokra általában csak otthon jut idő. Tegnap a raktárt tettem rendbe, mert nálunk a felmosórongy is körbejár; itt a boltban is teszem, amit s ahol kell.

— Csak nem ön az, aki hajnali négykor már tesz-vesz a boltban?! (Szemben lakom, s az ablakon kipillantva vagy a tejbár, vagy a Hét Törpéhez címzett kocsma törzsközönsége alkotják az utcaképet. (Hajnali ötkor a tejbár népszerűbb.)

— Igen, mindennap fél négykor kelek, négykor már főzöm a kakaót, grillezőbe rakom a csirkét készítem a palacsintát. A szakácsnőnk bejáró, csak fél hatra tud jönni, mi pedig már ötkor nyitunk. A munkába sietőknek reggelit kell adni — mondja olyan természetességgel, mintha családtagokról beszélne. — Sokan kezdik nálunk a napot, hiszen az egész városban mi nyitunk a leghamarább. Sajnos, amióta az új pékségből kapjuk az árut, előfordul, hogy késik a péksüteményt szállító autó. Újabban a gépkocsivezető egy személyben a rakodó is, talán ezért — teszi hozzá elgondolkozva. Közben finom feketét tesz az asztalra. Mert itt azt is főznek. Valódi presszókávét, már amikor nem mond csűrni ez a buszmegállós korszakhoz képest! A filléres és egypár koronás áruból hiába fogy sok, nem elegendő a terv teljesítéséhez.

A polcok dugig vannak gyerekcsalogató csokoládéval, cukorkával, éppen kapható babapiskóta is, nem hiánycikk a kakaó, a puding, s ha érkezik az áruval, akkor a mogyoró, mandula is a pultra, s nem alája kerül. A pultra, amely mögött ma Odler Erzsébet és Hegedűs Margit serénykedik.

A kollektíva néhány tagja

Sokan betérnek ide

törtököt a gép. Sokan örülnének, ha újat kapna az üzlet, mert úgy tűnik, ezt hiába javítgatják.

Egyébként a választékról kérdeznem sem kell Forgon Klárát, hisz már az utcára kitett tábla tájékoztat, s bent is van egy hatalmas árlap. így aztán senkinek sem kell feleslegesen várakoznia, kérdezősködnie; egyetlen pillantással felmérheti a vendég, érdemes-e maradni. És maradnak. A tejbárban főleg a reggeli órákban, délelőtt és ebédidőben nagy a nyüzsgés. Reggelire kakaót, tejet, vajat, sajtot (legalább ötfélét számoltam meg), rántottét kaphat az éhes vevő. S már a palacsinta is kész van, túrós vagy lekváros attól függően, mihez van nyersanyag. Egy nap százhúsz adagot sütnek. Régebben, amikor a szomszéd utcában is volt buszmegálló, e menynyiségnek a két-há romszorosa is elfogyott. ,

— Azok voltak a szép idők — sóhajt fel a főnöknő. s egy pillanatra elkomolyodik. — Igaz, hogy akkoriban többet dolgoztunk, ám megérte, hisz a tervet gond nélkül teljesítettük. Most is nagy a hajtás, juhtúrós sztrapacskából, rántott sajtból egyaránt elfogy 60—70 porció, 200 adag „krumplibaba'' vándorol a tányérokra, de

Olykor paprikát, paradicsomot, gyümölcsöt is kap a tejbár; ez ízléses kosárkákban kerül a pultra. A juhtúrós hordóban faragott nyelű kislapát igazolja, ügyelnek a részletekre is.

A fagylaltgép melletti polcokról 6—8 féle süteményből, tejszínhabos poharakból válogathat az, ki nem félti a vonalait. Ünnepi alkalmakra torta és hidegtál is rendelhető, melyeknek puszta látásától összefut az ember szájában a nyál. Karácsony előtt kiállítást rendeznek a hidegkonyhai termékekből. Persze, a karácsony még messze van ... A talponállóban négy asztalnál és a hat „álldogáltató asztal" körül jópáran falatoznak. A nagy hőség idején hiába keveri elszántan a levegőt egy óriási ventilátor. A főnöknő redőnyök felszerelésében látná a megoldást, de mindezidáig hiába kéri a viszonylag olcsó rolót.

Nyáron, hőségben különösen.megnyugtató, hogy szamócakoktélt, narancsos juicet, Frutát. Mirindát, limonádét, szódát, ásványvizet. Coca Colát, Pepsi Colát egyaránt ihatnak a látogatók.

Árut hoznak. Amíg a főnöknő hivatalos teendőit végzi, Jankovics Lenke nénivel beszélgetünk. Ö jelenleg nyugdíjas idénymunkás. Külseje fiatalos, tekintete mosolygó.

— Visszahúzott a szívem a régi munkahelyemre. Tizenhat évig voltam e bolt főnöke — mondja. — Akkor is jönnék, ha nem fizetnének, mert nagyon szeretek itt dolgozni.

Elhiszem neki. A konyha perzselő levegőjét érezve el kell hinnem. Csak úgy lehet itt dolgozni, ha közben az ember élvezi is. amit csinál. A tűzhelynél fiatal lány, Pócsa Katalin sürög-forog kipirult arccal. Gondolatban már talán a lakodalmi fogásokat készíti, hiszen esküvőre — a sajátjára készül. x

— Sajnáljuk, hogy elmegy — mondja az ismét megjelenő Forgon Klára. — Nagyon jó kis közösség ez a mienk. Megértjük egymást, segítünk is, ha kell. A legfiatalabb állandó munkaerőnk tizenhét, a legidősebb huszonhét éves. Jó együtt dolgozni.

Az viszont már az én meggyőződésem, hogy az itt dolgozók jó környezetéhez nagyban hozzájárul a Forgon Klára egyéniségéből sugárzó szerénység, vidámság és meggondoltság. Szeretettel beszél hároméves kisfiáról. Tamáskáról, és férjéről, Jánosról, aki szó nélkül vállalja az otthoni reggeli teendőket, hogy a felesége ugyanakkor másnak készíthessen harapnivalót.

A parányi iroda falát több elismerő oklevél díszíti, de biztos vagyok benne, hogy a tejbár dolgozói a panaszkönyvre a legbüszkébbek. Csupa-csupa elismerés a szép környezetért, a példás tisztaságért, az udvarias kiszolgálásért, az ételek kiváló minőségéért. Mindezt a hostisovcei bacsó szavai igazolják a leghűbben:

„Nagyon elégedett vagyok a juhtúrós sztrapacskájukkal. mert épp olyan finom, mint a feleségem főztje!"

Aki nem hiszi, járjon utána!

BÖDNÉ KOVÁCS ILDIKÓ Borzi László felvételei