Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-03 / 1. szám

I

J

Négyszemközt

Kedves Márta!

Levelében arra kér, adjak tanácsot hogyan viselkedjen, mit tegyen, hogy ne legyen olyan magányos, végre társra találjon. „Tudom, a hiba valószínűleg bennem van. Túlságosan komoly vagyok és tartózkodó, a fiúk szerint bizalmatlan és rideg. De korán szereztem felnőtt tapasztalatokat: elvált szülők gyermeke vagyok. Ez azt jelenti, hogy valóban félek a rossz választás lehetőségétől, s minden olyan jellemvonástól, magatartásformától, ami — szerintem — szüleim válását előidézte. Ha egy fiú pl. nem tartotta meg az ígéretét, mondjuk egy könyvet nem hozott el, pontatlanul jött a randevúra, vagy felhajtott egy pohár italt, már gyanússá vált, hogy olyan felelőtlen lesz, mint apám volt vagy olyan alkoholistává válhat A kezdődő rokonszenvek ilyen apró megfigyeléseken aludtak ki bennem. Az is igaz, hogy az etvontabb, komolyabb témákkal szívesebben foglalkozom, mint hogy semmitmondó dolgokon „hülyüljek", ahogyan azt a fiúk általában a lányoktól elvárják. Egyetemista vagyok, a legtöbb évfolyamtársam még gimnáziumi kapcsolatát tartja, vagy korabeli fiúval jár. Nekem úgy tűnik, túlságosan gyermetegek, határozatlanok még ezek a rokonszenves diáktársaim, sehogyan sem tudom őket az elképzelt társ szerepébe helyezni.

A szemléletemben van a hiba, vagy a magatartásomban? Nemrég megismerkedtem egy régi barátnőm férjével, aki látogatóba hivott magukhoz Ott, náluk nagyon jó! éreztem magam. Miért tudott ő olyan kedves, megnyerő férfira találni, s nekem miért nem sikerül? Félek, túlságosan vonzódnék hozzá, ha többször találkoznék vele, ezért is szeretnék egyértelmű, tisztességes megoldást. De hogyan?“ A kissé hosszú idézet a levélből egyben pontos jellemzése is helyzetének, amely ilyenné formálta Önt kedves Márta. Ha tudja, miért, mitől ilyen, s mennyiben kellene másnak lennie, akkor nem sok, amit tanácsolnom kell. Az első, hogy ne tévessze össze egy boldog és kiegyensúlyozott családi környezet belső varázsát a szerelem oldó és föfpezsdítő érzésével. Bizonyára kielemezte már önmagából azt is, hogy a biztonságot és támaszt jelentő apa hiánya fordítja figyelmét, rokonszenvét a „meglettebb " férfiak felé. Arra azonban vigyázzon, hogy aki majd megnyeri bizalmát, az ne nős, családjához kötött ember legyen.

Önnek a sosem volt teljes csatád harmóniája hiányzik, erre vágyik. Nem mondhatom azt, hogy mindenkiben vakon bízzon meg, sem azt, hogy az első útjába kerülő megnyerő férfinak boruljon a nyakába, ilyen veszély az Ön esetében nem fenyeget Viszont szigorú visszafogottságát legalább egy kicsit enyhítse az arcára kivetített mosollyal, amelynek nagyobb a jelentősége, mint azt sokan az Önhöz hasonló típusú lányok közül hinnék. Világhírű pszichológusok felmérései bizonyítják, hogy idegen, ismerős egyaránt szívesebben áll szóba a kedves mosolyé emberekkel, mint a szigorú, fagyos tekintetű — különben bármilyen szép, dekoratív vagy feltűnően csinos — nőkkel vagy férfiakkal. Aki pedig mosolyogni megtanul, annak lassanként kedélyállapota is átalakul, rájön, milyen jó tolmács, milyen jó „oldószer" az arcról sugárzó derű, s a vele szóba álló ismerősök, barátok jellemében, szokásaiban is fölfedezi majd a nemes, a jó tulajdonságokat Persze, akit végül megszeret — elfogad az ember —, annak is vannak rossz tulajdonságai, netán furcsa szokásai is De ha a jók, a szeretnivalók vannak többségben, akkor megszokja, elnézi a többit is.

Azt se felejtse el, hogy az „Élet Nagy Kérdései" mellett az apró, hétköznapi dolgok, örömök és gondok megbeszélése is érdekes és jó/esően fontos, mindez attól függ, kivel beszélget róluk az ember. Kívánom, hogy több időt töltsön el kedvére való. vidám baráti társaságban, s több örömét lelje az emberi kapcsolatokban! —^

Huszonhét éves elvált asszony, két gyermek édesanyja szeretne rátalálni 175cm-nél magasabb férfira, akivel kéz a kézben végigjárnák az élet göröngyös útját.

Jelige: „Boldogság, gyere haza"

Huszonhét éves, 170 cm magas nőtlen férfi keresi annak a szerény, becsületes, egyszerű lánynak vagy elvált aszszonynak az ismeretségét, akinek valamilyen ok miatt nem lehet gyermeke.

Jelige: „Együtt egymásért"

Huszonhat éves, 179 cm magas, nyugat-szlovákiai városban élő fiú élettársat keres.

Jelige: „Segíts nekem"

Tizenkilenc éves, 165 cm magas fiú olyan élettársat szeretne találni, aki szívesen megküzdene vele együtt az élet nehézségeivel.

Jelige: „Fényképes levelek előnyben II."

Három jó barát, két legényember és egy elvált, 54, 50 és 48 évesek, akik közül kettőnek falun családi háza van, a harmadik pedig albérletben lakik, keresik leányok vagy asszonyok ismeretségét 50 éves korig, akik szívesen megosztanák velük a békés, boldog családi élet örömeit.

Jelige: „Csak fényképes levelekre válaszolunk"

Huszonhárom éves, 165 cm magas barna hajú, zenét, természetet kedvelő lány társaság hiányában szeretne megismerkedni hozzá illő szimpatikus fiúval. Fényképes levelek előnyben.

Jelige: „Őrangyal"

Szeretnék rátalálni

Huszonegy éves, 173 cm magas és tizenkilenc éves, 167 cm magas, barna hajú lányok társaság hiányában szeretnének megismerkedni jó megjelenésű fiúkkal 26 éves korig. Fényképes levelek előnyben.

Jelige: „Boldogság, megértés, szeretet"

Huszonhárom éves, 171 cm magas, komoly fiú szeretne megismerkedni hazai vagy magyarországi csinos, kedves lánnyal. Fényképes levelek előnyben.

Jelige: „Párosán szép az élet"

Huszonhat éves, 172 cm magas; huszonnégy éves, 180 cm magas fiúk szeretnének megismerkedni komoly gondolkodású lányokkal házasság céljából.

Jelige: „Mi is boldogságra vágyunk*.'

Harmincöt éves, 172 cm magas, barna lány társaság hiányában ezúton szeretne megismerkedni jó megjelenésű, vidám természetű, otthonszerető, minden káros szenvedélytől mentes független férfival házasság céljából 42 éves korig, aki szeretetre és boldogságra vágyik, úgy mint ő. Csak fényképes levelekre válaszol.

Jelige: „Könnyek nélkül élni könynyebb"

Negyvenéves, 180 cm magas, aránylag jól szituált, elvált technikus megismerkedne hasonló sorsú asszonnyal 36 éves korig. Egy-két gyermek nem akadály. Lakása van.

Jelige: „Karácsonyra együtt"---------------------------------------------------------------------------------Szólánc, meselánc avagy'

mire készül Tücsök Berci?

Gáboréknál nyolc előtt nem lehet — amúgy „felnőtt módra" — beszélgetni. Évike ugyanis akkor szenderedik csak el az esti mesemondás után. Mert ö — Évike — meg apu vagy anyu esténként együtt mesélnek. Nem úgy, ahogy régen, hogy Évike csak hallgatja — ó, abból már kinőttek! Hiszen Évike már majdnem hároméves!

Ma is, hogy a néni itt van, és sokáig csevegtek együtt, anyu elvonul Évikével, hogy az álomszobában kitalálják, miként segített Tücsök Berci (aki a múlt télen még itt lakott az előszobában) Hangya komán, amikor annak egyszerre három cémaszál lába is beszorult két kövecske közé... Tegnap este apuval nem sikerült kimesélniük a bajból, mert Évikét elnyomta az álom. Talán most anyuval...

A néni addig apukát faggatja: mivel érték el, hogy a kislány ilyen szépen, érthetően fejezi ki magát — láthatóan gazdag a szókincse, remek a képzelöereje.

— Kiskorától fogva egyenrangúként kezeljük Évit — meséli a papa. — No persze nem úgy, hogy megbeszéljük vele a költségvetést, hanem úgy, hogy komolyan vesszük azt a sok akadályt, amit a világ felfedezése jelent egy ilyen csöppségnek. Azt akarjuk, hogy pontosan, okosan „tanulja meg" a világot; ebben legfőbb támaszai a szavak. Igyekeztünk is mindent az ő megértési szintjén fogalmazni, természetesen nem gügyögve, hanem egyszerűen, világosan, érthetően.

— Nem hiszem, hogy teljesen kiküszöbölhetitek a gügyögést, hiszen itt a faluban is sokan beszélnek így a gyerekekkel.

— Cselhez folyamodtunk — mondja. — Már feleségem terhességének kezdetétől fogva gyakran hoztuk szóba a dolgot, mintha csak egymás közt beszélgetnénk, vitatkoznánk, s végül mintegy véleményt, tanácsot kérve kifürkésztük környezetünk nyelvi nevelésről vallott nézeteit, s lassan-lassan, könyvekre, elrettentő példákra hivatkozva sikerült őket meggyőznünk az anyanyelv tisztaságának, érthetőségének fontosságáról. Közben sok érdekes részletet is megtudtunk a régi gyerekekről és nevelési módszerekről.

— S a ti módszeretek miben is áll?

— Nehéz ezt pár szóval elmondani, hiszen ez egy már lassan három éve nap mint nap végbemenő folyamot... Móricz Zsigmond írja nagyon szépen ... várj csak, hadd keressem meg!

Megkeresi. Kezében Horgas Béla és Le vendel Júlia Gyerekek között című könyve. Olvassa:

— „Én mint ragályt kaptam az apámtól,, az anyámtól, a ragály melegágyában, a családban azt, hogy a világon semmi gazdagság, semmi dicsőség és semmi hatalom nem ér fel avval, amit én ebben a parányi kis házban élveztem: a családi szeretet melegében való sütkérezést.” Aztán azt írja Móricz, hogy a gyereknevelést

nem szabad üzleti befektetésnek tekinteni, hogy én ennyit adok, s emennyit kell kapnom. Az az öröm, hogy van gyermekünk, mindent ki kell hogy fizessen — így írja.

Ebből a könyvből is sok hasznosat tanultunk. Hogy milyen is gyereknek lenni, és milyen szülőnek lenni; a szerzők történeteket közölnek, ezekből aztán mindenki leszűrheti a maga számára a tanulságot.

A lényeg valahol ott van, hogy csak az lehet jó nevelés, amelyik kölcsönösségen alapszik (mint minden más kapcsolat). Amelyik a nevelőt is neveli.

Ha azt akarjuk, hogy Évi komolyan vegyen bennünket, nekünk is komolyan kell vennünk öt. Minden kérdésére válaszolnunk kell, természetesen úgy, hogy megértse. A játékosság sok mindent megold, és bonyolult dolgokat is meg lehet világítani mesébe ágyazva.

Ahogyan ma este is láthattad: ha közlendője van, meghallgatjuk, és nem szólunk rá, hogy hagyjon békén. Nem akarjuk mindenáron szerepeltetni sem. A gyerek beszélgetőpartner. Érdekes, izgalmas a világlátása. Mi sokat tanulunk tőle ... Évike születése óta egy kissé újraéljük gyermekmagunkat. Kedvünkre ismételgetjük neki, majd vele együtt a rigmusokat, dalolászunk, mozgunk, építünk. Szavakból is, szókockákból. Segít ebben Varga Balázs Játsszunk a szóval című könyve is. Nyelvtörökkel szórakozunk, igyekszünk minden újnak nevet adni, mindent jellemezni, leírni — ezáltal később lerajzolni is könnyebb lesz. Együtt örülünk minden új szónak, fogalomnak.

Nemegyszer „rajtakaptuk" már Évikét, amint a szoba közepén ült vagy táncolt, és közben saját „megzenésített verseit" adta elő. Tökéletes volt a ritmusuk, s rímelni is szoktak. Igaz, néha érthetetlen vagy más versből ellesett sorok is belekeverednek, de nem csoda, hiszen rengeteg vers- és meselemezt is hallgat. Halász Jutkát, Kalákát, Dudás Julit... Ezek mind a hétköznapi élet tartozékai, életünk részei. Nem jutalmazunk és nem büntetünk velük, hanem együtt élünk, együtt lélegzőnk a versekkel, dalokkal, mesékkel. Ünnepivé varázsoljuk a hétköznapokat is.

Sajnos, magnónk még nincsen, hogy felvehessük Évi dalait, szóalkotmányait, de hamarosan azt is veszünk. Azt olvastam, hogy a „költőség" jellemző a gyerekekre: ezek az alkotások az életöröm megnyilvánulásai. így lehet, mert Évi vidám, határozott, értelmes kislány. Jó látni, ahogy minden szónak örül. S vele együtt mi is.

És mire anyuka álomba mesélte Évikét, apuka is befejezi a történetet, meg a néni is elköszön, hogy anyuka elmesélhesse apukának Tücsök Berci legújabb kalandját, amit aztán holnap apukával mesélnek tovább.

Haraszti Mária