Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-31 / 5. szám

„Poros, szennyezett helyen dolgozom, gyak­ran fáj a szemem, már orvosnál is voltam, szemvizet adott, s azt ajánlotta, hogy ha szúrást érzek, azzal öblítsem le a szememet Most azonban egyre többször és hosszabb ideig fáj a szemem. Lehet hogy gyulladásban van ? Z A." Amikor szemünkbe idegen anyag jut, he­ves, szúró fájdalom támad, a szemhéj gör­csösen összehúzódik, és a szem erősen könnyezik. Ilyenkor először arról kell meg­győződni, hogy milyen anyag van a szemben és ott hol található. Ha az idegen test — leggyakrabban korom-, vagy porszemecske, szempilla, apró legyecske stb. — a szemhéj mozgatásával, pislogással elmozdul a helyé­ről, akkor nagy baj nincs, mert sérülést rendszerint nem okozott, s általában köny­­nyen el tudjuk távolítani a szemből. A leg­jobb az, ha addig pislogunk, amíg a testecs­ke a külső vagy a belső szemzugba, vagy az alsó szemhéj alá vándorol, s onnan megned­vesített tiszta zsebkendővel vagy vattával kisodorjuk. Ha a szemhéj alatt elmozduló anyagot nem látjuk, eltávolításával ne kísér­letezzünk. Amikor pislogással a szembe csapódott idegen test nem mozdul el a helyéről, ez rendszerint azt jelenti, hogy a szem szövetei­be beágyazódott. Ilyenkor a szemet semmi­képpen se dörzsöljük, mert vele a testet mind mélyebbre nyomhatjuk a szemgolyóba. Az ilyen idegen test eltávolítását megkísérel­ni nem szabad. A szemre borítsunk tiszta zsebkendőt vagy egy gézlapot, és a sérültet vigyük szemorvoshoz. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a szem vérzik, ütés, züzódás vagy szúrás érte. Előfordul, hogy valamilyen maró hatású anyag — lúg, sav, mész, mosószer stb. — fröccsen a szembe. Az első, amit tenni kell: a szemet bő vízzel ki kell öblíteni. Erre ne a vízcsap sugarát használjuk, hanem egy po­hárból csurgassunk vizet a mutató- és a hüvelykujjunkkal szétfeszített szemhéjú szembe. Három-négy pohár vízzel való öblí­tés után a sérültet haladéktalanul szállítsuk szakorvoshoz. Sok kellemetlenséget okoznak a különféle szemgyulladások is. Közöttük a szemhéjak belső felszínét és a szemfehérjét borító nyál­kahártyának — a kötöhártyának — baktéri­umos gyulladása a leggyakoribb. Jellemző rá, hogy a szem gyulladtan vörös, váladéko­­zik, erősen könnyezik, a fényre, nagyon érzé­keny, és reggel a kinyitása fájdalmas, mert a szemhéjak összetapadnak. Ezeket az elválto­zásokat langyos, kamillateás borogatással kezelhetjük. A kamillateába mártott vattát helyezzük a becsukott szemre, és három­négy percenként a vattát ismét nedvesítsük meg. A borogatást naponta több alkalommal meg kell ismételni, ám ha hatására nem enyhülnek a fenti tünetek, ajánlatos szemün­ket az orvosnak megmutatni. Dr. L L A nemi szerveket mindkét nemnél külső és belső nemi szervekre osztjuk fel. Az élővilág­ban talán csak az ember esetében alkalmaz­hatunk ilyen egyértelmű megkülönböztetést. Az állatok túlnyomó többségénél ui. az külső nemi szervek nyugalmi állapotban rejtve vannak. Sok esetben csak hosszas megfigye­lés után lehet eldönteni, hogy az állat melyik nemhez tartozik. A férfi nemi szervei A hímvessző (pénisz) a közösülés szerve. Henger alakú test, belsejében a húgycsővel, melynek kettős feladata van. Közösüléskor az ondó továbbítására szolgál. A hímvessző szerkezetileg három, egymástól körülhatárolt részből áll: két barlangos testből és egy szivacsos testből. Nemi izgalom hatására a hímvessző hátán végigfutó visszér elzáródik, a barlangos testek és kisebb mértékben a szivacsos test is vérrel telítődnek, megduz­zadnak. Ezt a folyamatot merevedésnek (erekció) nevezzük. A pénisz ilyenkor megnő és megkeményedik. Átlagos hossza ilyenkor 14,5—17,5 cm, átmérője a tövénél eléri a 4 cm-t. A hímvessző a kúp alakú makkban végződik. A makkot a fitymának nevezett, rendes körülmények között hátrahúzható bőrredő fedi. A férfi további külső nemi szervei a páros herék. Normális körülmények között már születéskor a herezacskóban (scrotum) van­nak. Elfogadhatatlan az az állítás, mely sze­rint a herék csak később (a serdülőkorban) szállnak le a herezacskóba! A herék tojásdad alakú, 4,5 X 2,5 cm nagyságú képződmé­nyek. Feladatuk a spermiumtermelés. A ki­fejlett, de még mozgásképtelen spermiumok a herékből a mellékherékbe löködnek ki. Ebben az „edzőtáborban", mely a here külső felszínén fekszik, érik be és válik mozgé­konnyá a spermium. A mellékhere farki részéből ered a pamut­vastagságú ondóvezeték, mely a lágyékcsa­­tornán keresztül a hasüregbe vezet. Itt egye­sül a belső nemi szervek közé tartozó, nyál­kás váladékot termelő ondóhólyag kivezető nyílásával. Közös csatornájuk a dülmirigy (prosztata) belsejében a húgycsőbe nyílik. Az ondóhólyagok sárgás váladéka képezi az ondó nagy részét. A prosztata közvetlenül a húgyhólyag alatt elhelyezkedő, gesztenye nagyságú mirigyes szerv. Váladéka (ez adja az ondó tipikus szagát) nagy szerepet játszik a spermiumok mozgékonyságának biztosítá­sában. A nő nemi szervei Kétségtelen tény, hogy a nő szerepe a szaporodásban lényegesen bonyolultabb, mint a férfié. Petesejtet termel, befogadja az ondót, megfelelő környezetet biztosít a fejlő­dő magzatnak, majd világra hozza az újszü­löttet. Érthető tehát, hogy a női nemi szervek elrendezése sokban eltér a férfi gonádjaitól. A férfinál a spermiumokat termelő herék a testen kívül helyezkednek el, női megfelelőik, a petefészkek viszont" tipikus belső nemi szervek. A petefészkek (pváriumok) kifejlett álla­potban mandula nagyságú szervek, melyek a kismedencében helyezkednek el kétoldalt. Említettük, hogy a petefészkekben már a születés pillanatában megtalálható az ösz­­szes pete (400 000). A petesejtek száma a serdülés idejére kb. 10 000-re csökken. Évi 13 menstruációval számolva a nő ivarérett­ségének 35 esztendeje alatt kb. 450 pete­sejt érik be, és hagyj» el a petefészket. A kiszabadult petesejt a vízszintesen haladó petevezetéken keresztül jut a méhbe. A pe­tevezetékek (Fallop-féle tubák) vékony, iz­mos falú csatornácskák. Átjárhatóságuk a nő termékenységének elengedhetetlen feltétele. A két petevezeték egy körte alakú, szárá­val lefelé tekintő izmos szervbe, a méhbe torkollik. A méh (uterus) az a szerv, melyben a megtermékenyített pete egészen a szüle­tésig fejlődik. Terhesség alatt a méh óriásira növekedik, falai elvékonyodnak. A tulajdon­képpeni szülés folyamata a méh körkörösen futó izmainak erőteljes összerándulására in­dul meg. A méh elvékonyodó, lefelé néző szára a méhnyak (cervix uteri), mely keskeny csatornán át közlekedik a hüvelybe. A hüvely (vagina) egy 7—10 cm hosszúságot elérő, izmos falú összelapított cső. Közösüléskor ebbe hatol be a férfi hímvesszője, és ezen a csövön keresztül hagyja el az újszülött a méhet, ill. az anya testét. A hüvely alsó része az ún. hüvelybejáratba torkollik, melyet szűz nőknél egy riyálkahártyaredö, a szűzhártya (hymen) zár le. A külső nemi szervek összefoglaló neve a szeméremtest (vulva). Legszembetűnőbb ré­sze a szőrzettel dúsan fedett két zsírpárnává nagyajkak (labia maiora), melyek a hüvely bemeneti két oldalán helyezkednek el. A nagyajkak mögött találhatók a nyálkahártyá­val fedett kisajkak (labia minora). Ezek belső felületén találhatók az ún. Bartholin-miri­­gyek, melyek nemi izgalom hatására váladé­kot termelnek, és ezzel biztosítják a hüvely­bemenet síkosságát. Ha a nagy- és kisajka­­kat széthúzzuk, a hüvelybemenet fölött egy bőrredővel fedett kiemelkedést láthatunk. Ez a hímvessző női megfelelője, az idegvégzö­­désekkel rendkívül gazdagon ellátott csikló (klitorisz). A bőrredő a férfi fitymájának felel meg. A csikló alatt található a húgycső kimeneti nyílása. Dr. Huncík Péter NÉGYSZEMKÖZT Kedves ifjú férj! Levelében azt kérdezi, hogy van-e egyálta­lán értelme a „családtervezésnek" abban a szerencsés helyzetben, ha a fiatal házasoknak nincsenek gondjaik, vagyis van megfelelő la­kásuk, be vannak rendezkedve, jói öltözöttek, van megtakarított pénzük is. „Még a kocsi is megvan — írja —, nem értem, miért ne jöhetne a kicsi. Tudom, hogy a feleségem éppen olyan gyermekszerető, mint én, hisíen, amikor még csak együtt jártunk, erről is sokat beszélgettünk, s most mégis azt állítja, hogy várjunk egy kicsit tervezzük egy kicsit később­re. Minek a „tervezés" a mi esetünkben, nem mindegy?" Bizony nem mindegy. A családtervezésnek csupán egyik, igaz, nagyon fontos szempontja, az anyagi helyzet mérlegelése. Természetesen jobb elhalasztani a gyermekszülést akkor, ha a fiatalok albérletben vagy a szülőknél húzód­nak meg átmenetileg, ha mindketten vagy akár egyikük még tanul. Bizonyos anyagi alapra tehát feltétlenül szükség van, túlzás viszont csak attól tenni függővé a gyermekál­dást, hogy megvan-e már ez vagy az a luxus­cikk, olyan dolgok, amelyek bár kényelmeseb­bé teszik az életet, de alapjában véve nélkü­lözhetők. Mint ahogy nem kedvez a pici fejlő­désének a túlzsúfolt lakás, a túl népes család egy fedél alatt, éppen úgy nem kedvez a megfelelő légkör kialakításának az sem, ha a fiatal házasok azon meditálnak és vitatkoz­nak, hogy mi legyen előbb, a kicsi vagy a kocsi... A családtervezés fogalma azonban ennél tágabb, véleményem szerint az anyagi alap mérlegelésén kívül más fontos szempontokat is figyelembe kell venni. És elsősorban azok­nak a fiatal házasoknak, akik olyan szeren­csés anyagi helyzetben tudják megalapozni közös életüket, mint levélírónk. Hogy mikor a legalkalmasabb a gyermekszülés, ahhoz nem­csak az anyagi javakat, hanem az erkölcsi, érzelmi értékeket is számba kell venni. Azt például, hogy a házasságkötés után, a mézes­hetek után, ha úgy tetszik, az együttélésben mennyire állandósultak az érzelmeik, mennyi­re ismerték ki egymás eleddig rejtett tulajdon­ságait, tűrő- és alkalmazkodóképességét, jelle­mét, hangulatait hibáit sőt szeszélyeit. Egy házasság boldogsága, tartóssága kétségtele­nül sokban függ attól, hogy mikor s mennyire tudnak a fiatalok egyenesbe jönni az anyagi természetű problémákkal, de talán még in­kább attól, hogy az első hónapokban, egy vagy két évben erősödött-e vagy gyöngült az érzel­mi kapcsolat, hogy a szerelem első nagy lángolása, lobogása átváltozott-e összetartó, közösség —, illetve családteremtő erővé. Azt hiszem, feleségének igaza van, ha jövendő gyermekük, gyermekeik életét nemcsak a kedvező anyagi alapra akarja építeni. V TL * 4-5 I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom