Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-08-21 / 34. szám

koztat, hogy errefelé régtől fogva igen szegény családok éltek. Ugyancsak nagy lehetett a nyomorúság, ha a családok többsége, bár a környéken sok volt az erdő, nem engedhette meg magának, hogy fából vagy téglából építkezzen.

Milyen lakás volt az üregekben? Az aprócska ablakok csak gyéren eresztették be az éltető napsugarakat, a sziklába vájt szobákba a kiadós esőzések után becsurgott a víz. És „hozzáépíteni" egy szobácskát vagy akár csak kamrát, hónapok sőt, évek munkájába került, hiszen sziklába kellett váj-Több mint húszmillió évvel ezelőtt vulkanikus kitörések földet vizeket szaggatva-tépve alakították ki s hegyláncolattá formálták a Kárpátokat. Nyomukban andezit, dacit, riolit szilárdult ásvánnyá. A neogénben — az új harmadkorban — rengeteg tűzhányó keletkezett, s a természet működésük folytán a föld méhébe aranyat ezüstöt, bazaltot, arzént, antimóniumot, higanyt is elrejtett miközben irdatlan mélységekből lávafolyamok törtek föl.

A tűzhányók kialudtak, a jégmezők, gleccserek felhúzódtak Északra, planétánkon átdübörgött a földtörténeti ókor. Mindenütt otthagyta maga után a tufát, amely az évezredek alatt a lávahamuból és kőtörmelékből állt össze, s szinte kínálkozott mint kiváló építőanyag. Az emberek csakhamar tufakőből kezdték építeni a házukat, felhasználták alapozásra, tartóoszlopnak, vályút készítettek belőle barmaiknak, etetőt a baromfinak. A kifejtett tufa után meglehetősen nagy odúk, rések, lyukak maradtak. A kőfejtők és kőfaragók sokszor ezekben húzódtak meg a rossz idő elől, olykor hosszabb ideig is megpihentek védelmükben a fárasztó munka után. És sokan, jobb híján, itt rendezték be az otthonukat, ide telepítették családjukat. Az üregeket 'egykettőre befalazták, ablakot, ajtót, kéményt vágtak rájuk és egész népes családok fejtették a tufát, reggeltől estig. így keresték .meg mindennapi kenyerüket, s közben szerény hajlékaikat is égyre gyarapították, tágították.

Persze, ma már nehéz lenne utánajárni, vajon csakugyan ily módon keletkeztek-e ezek a sziklaotthonok. Tény és való, hogy a szepesi hegyekben és az ipolysági dombvidéken százszámra találhatók a tufában üregek, amelyeket manapság borpincének használnak.

egy olyan utcaféle, Surdának mondják, amelynek magas meredélye tufa, s benne tucatszám sorakoznak a ma is használatos üregek. Ez az Európában egyedülálló természeti látványosság a lévai (Levtce) járásban, Brhlovcében található. A faluban természetesen már senki sem emlékszik rá, hogy tulajdonképpen mikor kezdték „megszállni" a sziklafalat, a húszas évekből származó krónikából sem tudhatunk meg erről semmit. A krónika ésupán arról tájéA fejlődés nem kerülte el a Sgcdát sem. Az emberek a kőhajlékok elébe tíftlakunyhókat, házakat építettek, a tufalakásokból pedig amolyan hátsó udvari gazdasági helyiségek lettek. Voltak, akik az új házat a szűk utcácska másik oldalán építették fel, s a sziklaüregeket mint nyári konyhát, gyümölcs- és zöldségtárolót használták. A tufatermekben van elég hely, s jól megmarad bennük a krumpli, a hagyma, a kádakba eltett szilva, a hordós bor, de a házinyulak is jól megvannak itt ketreceikben. Vagy Telekyéknél a sziklaterem igen jó garázsnak bizonyul. így vagy úgy, de a ma embere ezen a tájon az új életmódba simán és jól bele tudja illeszteni, amit az előző nemzedékektől örökölt.

De azokat, akik még ma is „tufapalotában" laknak, fél kezünk ujjain is megszámlálhatnánk. Rozália Stevová 77 éves, apró termetű asszony. Kőkonyhája sarkában — kút van. Háza: védett műemlék. S itt önként adódik a kérdés: miért csak ez az egy objektum és miért nem az egész utca ?

A brhlovcei nemzeti bizottságnak több figyelmet kellene fordítania a tufa Surdára. Elég lenne egy kis faluszépítés, kiadós tavaszi és őszi nagytakarítás. A Surdában jobbára idős emberek laknak, erejük fogyóban. A fiatalokat kéne rávenni, megszervezni, hogy ők tartsák rendben e természeti és történelmi kincsünket. A Surda olyan nemzeti érték, amelyet nem lehet elszállítani és elhelyezni valamelyik skanzenben, helyben a helybelieknek kell megőrizniük a jövő számára.

VLADIMIR DONNER FOTÓ: KONTÁR GYULA