Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-24 / 4. szám
Az 1736. szülés Eredetileg csupán egy szülést szerettünk volna végigfényképezni, minden pillanatot filmszalagra rögzíteni — a műtőasztalon szétfolyó testet, amint megfeszül, majd elernyed, megfeszül és elernyed, a váltás egyre sűrűsödő ritmusát, az orvos ujjait, a tágító mozdulatokat, a fej sötét foltjának megjelenését, s egy cuppanás után a teljes fejecskét, amint beszorulva egy pillanatig csaknem esztétikus Rosszkor jöttünk. Üres a jajgató, a műtőasztalok a szülőszobákban unatkozva ásitoznak. — A szerda a terhességmegszakítások napja. Ha akarják, nézzék meg azt — mondja kísérőnk, Feldmár doktor. Persze, hogy megnézzük! Steril öltözékbe bújunk, s belépünk a zárt területre. Heten reszketnek a folyosón, elálló, kék lebemyegekben. A műtőben a nővérek s orvosok hada, mindenki szobájának páciensére vár. A látvány csaknem esztétikus, vér alig, minden a szem elől elzárva, ezüstösen csillogó fém szivófejekben, gumicsövekben s egy régi, sárga villanysütőhöz hasonlítható szerkezetben folyik, amely minden szíváskor nagyokat szörcsög, s olyankor kileng óráján egy kis piros mutató. Laci bácsi, a műtős időnként lenyitja a sütő ajtaját, van-e már eredmény, amint megtelik a két uborkásüveg, gyorsan kicseréli üresekre. Kész, nincs több. A szivófej már csak a levegőt tépi, a piros mutató egy helyben áll. Tisztítás, törülgetés, majd újra Laci bácsi következik. Óvatosan átöleli a mélyen alvó testet, átteszi a tolókocsira. Az érzékeny részeket szemérmesen betakargatja, köpeny, papucs. Mehetünk, anyuka! Fanyar humor a Laci bácsié. százzal kevesebb, mint tavaly Ma, december 14-én a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) kórházban az 1983-as év 901. mesterséges terhességmegszakításával zárult a kisműtő ajtaja. — Sok ez egy kicsit, nem? — suttogom ijedten Feldmár doktor felé. — Hogyne! Több, mint ötven százaléka a szüléseknek. S ez a szám egyre növekszik. Hogy mi az oka ? — tanácstalanul felhúzza a vállát. — Nem tudjuk mi sem. Pedig mennyi felvilágosító előadást tartunk a járás falvaiban! várakozik, a következő cuppanás után a tehetetlenül kalimpáló vörös békatestet a fehér lepedőn, végül a mindent elárasztó vörös színt —, de várnunk kellett három napig. S közben, a kíváncsiskodásunk elől cseppet sem elzárkózó, készséges orvosok és ápolók jóvoltából, jegyzetanyagunk egyre csak gyűlt... Később a főorvos, dr. Terén szobájában összegyűlt nőgyógyászoktól még több adatot megtudunk. — A demográfiai hullám irányváltoztatását az elmúlt években már mi is éreztük — mondja dr. Terén. — Öt évvel ezelőtt a születések száma osztályunkon majdnem elérte a kétezret. Az idén jó lesz, ha 1 800-ig eljutunk. Ez százzal kevesebb, mint tavaly. A mesterséges megszakítások száma tehát már viszonylag emelkedik. Bár ebben a tekintetben az országos átlaghoz képest mi még mindig jó helyen állunk. Prágában pl. már 1 : 1 az arány, azaz minden szülésre egy megszakítás jut. Jövőre azonban új rendelet lép érvénybe, amely enyhébb feltételekhez köti a terhességmegszakítások engedélyezését. Eddig pl. valaki egy éven belül csak egyszer léphetett a bizottság elé. Most majd annak, akinek mechanikus fogamzásgátló van a méhében, félévenként is, aki a magzatra nézve veszélyes gyógyszert szedett, míg nem tudott a terhességről, s ezt igazolja is, annak szintén engedélyezi a bizottság a megszakítást. Három gyerek után automatikusan. A rendelet hatására a jövőben esetleg várható a mesterséges megszakítások számszerű emelkedése is. egy évi benzinpénz Az osztályon Feldmár doktorral sétálunk körbe. íme, a nőgyógyászat 28 ággyal, a gyermekágyas rész 33 ágy, az újszülöttek osztálya és a veszélyeztetett terheseké 32 ágy. Az utóbbi hat évvel ezelőtt nyílt, pontosabban különült el a többitől. Azóta jelentősen csökkent a koraszülések száma. — Az idén előreláthatólag 3,5 százalék lesz — mondja Skoda doktor, az osztály vezetője. — Ez a kerületi átlagnál, ami 4,4 százalék, is jobb, de különösen az 1978 előtti 5—6 százalékos évi átlagunkhoz mérten jelentős a javulás. Természetesen, ez nem egyedül az osztály érdeme. Összefügg azzal is, hogy megnyitásával párhuzamosan javult a körzeti nőgyógyászati rendeléseken az ellenőrző és a veszélyeztetetteket kiszűrő munka. A körzeti nőgyógyászati rendelők hálózata a szerdahelyi járásban sűrű. Ez ugyancsak nagyrészt Terén doktor tudatos szervező munkájának az eredménye, aki ezt fontosnak tartotta. Az osztály csaknem valamennyi orvosa hetente egy-két alkalommal körzeti rendelőben dolgozik. így a kapcsolat a kórház és a rendelők között közvetlen, ami a megelőző munka szempontjából rendkívül fontos. Persze, a helyzet nem annyira rózsás, mint azt a naiv érdeklődő először képzelné. A kórház nem régi, 1960-ban épült, s a szülészet és nőgyógyászati osztály is tágas, nem túlzsúfolt, bár most az igazgatóság minden pénzét új épületekbe fekteti. Többek között ezért is rossz az osztály felszereltsége. — Hiába nyitottuk meg a veszélyeztetett terhesek külön részlegét, ha továbbra is csak a tíz ujjammal és a hallgatómmal vizsgálhatok — háborog Skoda doktor. — Azokat a nőket, akik kórtünetének a megállapításához ennyi már nem elegendő, kénytelenek vagyunk a pozsonypüspöki (Pod. Biskupice) kórházba utaztatni. Aztán az úton visszafelé a sok rázkódás következtében idő előtt a mentőben megszül az anyuka. Holott a legszükségesebb készülékek mindegyikét egy évi benzinpénzből megvehetnénk, állítom. — Az a mi bajunk, hogy nincs a járásban nagyobb gyár vagy üzem, amely már saját dolgozói érdekében is támogatná a kórházat — sóhajt egy nagyot a főorvos. — A sellyei (Sala) kórházon mennyire meglátszik, hogy ott a Duslo. Nekik mindenük van, amire mi egyelőre csak áhítozunk.
