Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-07-31 / 31. szám

Július 17-én moszkvab idő szerint 21 óra 41| perckor Föld körüli pá-j lyára bocsátották a Szo-J ]úz T—12 űrhajót, mely-J nek parancsnoka Vlagyi-I mir Dzsanyibekov ezre-| des. fedélzeti mérnökei Szvetlána Szavickajal kutatómérnöke pedig} Igor Volkov. Szvetlánái Szavickaja, s Szovjetuniói hőse a világon az elsői nő, aki két alkalommal ist járt a világűrben. I CSTK-felvételek A természetvédők huszadik alkalommal rendeztek nyári táborozást a zilinai járásban, Kunerádban. A száznyolcvan tagú csoport — amelynek munkájában magyarországi, NDK-beli és romániai szakemberek is részt vettek — négy szakosztálya gyűjtött alapanyagot és végzett feltérképezést a Kis-Fátra Közel körzetének természetvédelmi területté való nyilvánításához. A táborozás legifjabb résztvevői a felnőttek vezetésével a környék növény-, állat- és madárvilágával ismerkedtek. Vysny Komámik — hazánk elsőként felszabadult faluja — lakossága kötelezettségben vállalta, hogy az idei esztendőben fejenként 140 kg szénát gyűjtenek össze a stropkovi erdőgazdaság számára. Vállalásukat július 14-én teljesítették. Öt éve győzött a sandinista forra­dalom Nicaraguában. Annak idején arról folytak találgatások, vajon meg­éri-e győzelmének első évforduló­ját az új rendszer, képes lesz-e az állandó ellenforradalmi gerillahar­cok és rajtaütések közepette átül­tetni és erősíteni forradalmi vívmá­nyait. Nos, öt év elteltével, e jeles évfordulón a hatalmon lévő párt választásokat írt ki, a Sandinista Nemzeti Felszabadító Mozgalom elnökjelöltjéül pedig Daniel Ortegát állította. Pierre Mauroy francia miniszterelnök július 17-én benyújtotta Mitterand el­nöknek kormánya lemondását. Mitte­­rand a lemondást elfogadta, s az új kormány megalakításával Laurent Fabi­­us volt iparügyi és fejlesztési minisztert bízta meg, aki Franciaország háború utáni történelmének legfiatalabb kor­mányfője (1946-ban született). Fabius korábban a szocialista pártban Mitte­­rand elnök tanácsadója és közeli, bizal­mas munkatársa volt. Mauroy lemon­dását a hírügynökségek az új iskolatör­vény leszavazásával hozzák összefüg­gésbe. Fabius és új kormánya a hét végén letette a hivatali esküt. Lesz-e a novemberi elnökválasztások után alelnöknöje az . Amerikai Egyesült Államoknak? Most már ez a kérdési foglalkoztatja a közvéleményt, hiszen a július közepén San? Franciscóban megtartott demokrata párti elnökjelölö kon-j vención — a vártnál sokkal gyorsabban és egyszerűbben — j Walter Mondale szenátort választották meg a párt elnökje- f löltjévé, s vele együtt alelnökjelöltjét, Ferraro asszonyt is! jóváhagyták. Reagan elnök ellenfele politikai programjában! főleg az USA jelenlegi külpolitikai irányzatát bírálja, amely? ellen a San Franciscó-i elnökjelölő gyűlés idején csaknem ; negyedmillióan tüntettek. 45 év diplomáciai szolgálatban Több mint egy emberöltön keresztül tényleges diplomáciai szolgálatot teljesíteni, jelenkorunk, a második világháború utáni évek, évtizedek egyre szövevényesebb, sőrűbb és sürgetőbbé váló gondjai közepette — csodálatos teljesítmény és tiszteletre­méltó életpálya. Kivételes képességek, kivételes tehetség, kivételes tájékozódni tudás, a rejtett ösz­­szefüggések felismerése, kivételes rugalmasság és idegrendszer — ilyen életutat csakis így lehet végig­járni. Andrej Gromikóban, a szovjet diplomácia vezetőjében, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjá­ban, a Minisztertanács első elnökhelyettesében mindez megvan, szerencsésen párosulva a valódi kommunista személyiség elvhűségével, céltudatos indíttatásaival, amelyekkel mindenkor a Szovjetunió békére törekvő külpolitikáját juttatta érvényre. Mindig, amióta negyvenöt évvel ezelőtt diplomá­ciai pályára lépett: 1939-ben a Szovjetunió külügyi népbiztossága amerikai országokkal foglalkozó fősztálya vezetőjének nevezték ki. Andrej Gromiko ezt megelőzően már fontos tisztséget töltött be a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján, s már a közgazdaságtudományok doktora volt. Mint fiatal diplomatát — még negyenéves sem volt —, 1943- ban kinevezték a Szovjetunió rendkívüli és megha­talmazott washingtoni nagykövetének. Részt vett az atifasiszta szövetséges nagyhatalmak jaltai és pots­dami értekezletén, majd a háború befejezése után ő vezette a szovjet küldöttséget San Franciscóba, ahol 1945-ben tartották meg az Egyesült Nemzetek Szervezetének alakuló konferenciáját Egy év múlva kinevezték a Szovjetunió külügyminiszter-helyette­sévé, és fontos ENSZ-megbizatást kapott: New Yorkban az ENSZ Biztonsági Tanácsában a Szovjet­unió állandó képviselője lett Külügyminiszterré 1957-ben nevezték ki, s azóta megszakítás nélkül áll a szovjet diplomácia élén. Andrej Gromiko a „nagypolitika"egyik legmozgé­konyabb, legrugalmasabb és legérdekesebb diplo­matája. Ragyogó szónok, rendkívül világos érveinek meggyőző ereje sohasem téveszt hatást, a nyugati sajtótájékoztatókon elegánsan, olykor sziporkázó szellemességgel vág vissza a provokatív kérdésekre, s számára mindegy, hogy angol, francia vagy német nyehen fejti ki hazája álláspontját a nemzetközi kapcsolatok kulcskérdéseiben. Andrej Gromikót hetvenötödik születésnapja al­kalmából diplomáciai missziójának elismeréséül a legmagasabb szovjet kitüntetéssel, a Lenin-renddel tüntették ki. (nŐ6)-i—

Next

/
Oldalképek
Tartalom