Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-07-24 / 30. szám

Július 26-a a Kubai Népköz­­társaság állami ünnepe 1824. július 28-án született ifj. Alexandre Dumas 1804. július 28-án született Ludwig Andreas Feuerbach né­met materialista filozófus 1869. július 28-án halt meg Jan Evangelista Purkyrie (nő is) Dénes György, kisebbségi irodalmunk veteránja, gyermek-versköltőként is a legismertebbek és legnépszerűbbek egyike már hosszú ideje. Ez az állítás nem értékelést, valamire mégis utal. Két jellemző mozzanatra. Az egyik: hogy Dénes sokat dolgozik, több évti­zede állandóan jelen van gyermeklapja­ink és -rovataink hasábjain. Alkalmasint több gyermekversgyüjteményt is kiad­hatott volna már, a Pipitér mégis a második könyve csak ebben a műfaj­ban. Elismerést érdemel Dénes mérték­­tartása és igényessége, vagyis az, hogy a kötet egysége és színvonala érdeké­ben szigorúan válogatott, nem igyeke­zett minél több verssort a két könyvfe­dél közé zsúfolni. A minőség, a rostálás egyébként ez esetben szerencsés mó­don megtérült, hiszen a több mint 15 ezres példányszám csak gyermekiro­dalmunk legnagyobb sikeréhez Simkó Tibor Tikirikitakarakjának népszerűsé­géhez mérhető. És a népszerűséggel elérkeztünk a Dénes-kötet másik jel­lemzőjéhez: a verstipushoz. A népsze­rűség tudniillik közérthetőség­re, a befogadás, a megközelítés kön­nyebbségére utal. Valóban, Dénes nem — vagy csak elvétve — kísérlete­zik rendhagyó formákkal, nincs szüksé­ge ilyesmire, hiszen nagy gyakorlata révén erőltetettség és döccenök nélkül, gördülékenyen, tömören és csattanó­san képes közölni mondandóját a kö­tött, erősen ritmikus, rimes verselés kereteiben. Igaz — s a költő bizonyára tudatosí­totta ezt —, témáihoz, szemléletéhez az effajta stílus illeszkedik leginkább. Látásmódjától, költői világától idege­nek a képtelén, a groteszk, bizarr ele­mek s az azokat rendszerint kísérő nyelvi játékok, szócsavarások és -ke­resztezések. Verseiben a derű, a tréfa, a szelíd humor, a játék és a természetkö­zelség hangulata uralkodik s ez érthető, hiszen hely és idő tekintetében Dénes gyerroeklírája a falusi (paraszti) életben és a gyermekkorban gyökerezik — s a költő számára mindkettő már csak em­lék. Az emlékezés színezi át a kötet valamennyi versét, az lopja beléjük az idill felhőtlenségét. A konkrét falut, a konkrét tájat is megnevezi a kötet: a költő szülőföldjének, Gömömek egy­­egy faluneve indít számos verset, akár a népköltészetben. A költőt — úgy látszik — megihlették a helynevek, mert né­hány versében egész gyűjtemény talál­ható belőlük, nem csupán Gömörből, hanem más magyarlakta tájakról is vá­logatva. Hasznos bizony, ha a legkiseb­bek ilyen formában is találkozhatnak helyi hagyományainkkal, s ezáltal is tájékozódhatnak szűkebb hazájuknak nemcsak felületi valóságában. Mégis, elsősorban a versek színvonala, játékos köüöisége, szép magyarsága miatt ör­vendetes, hogy a kötet az első osztá­lyosok idei ajándékkönyveként jelent meg (noha természetesen az üzletek­ben is kapható). Azokban az iskolákban tehát, amelyek már bekapcsolódtak a komáromi könyvesbolt által kezdemé­nyezett ajándékozási akcióba, az idei szeptemberi tanévnyitón Dénes György kötetét fogják lapozgatni az elsősök. Jó lenne, ha a Madách Könyvkiadó közve­títésével valamennyi általános iskolánk megrendezné ezt az évről évre ismétlő­dő szép eseményt. BÁLLÁ KÁLMÁN Francia mesterek Prágában A legnagyobb prágai német költő, a századforduló polgártudatának ismerő­je, Rainer Maria Rilke Írja Auguste Ro­din című, 1903-ban készült mesteri esszéjében: „Megy. Úgy megy, mintha magában hordaná s járásával szétosz­taná a világ minden messzeségét. Megy. Két karja is a menésről beszél, s ujjai szétterpednek, szinte a levegőben írják a járás jelét. Ez a János az első menő alak Rodin életművében." Abban a hatalmas életműben, amely nemcsak hogy kiteljesítette a reneszánsz szobrá­szatban elemi erővel megmutatkozó életeszményt, hanem egyben megala­pozta századunk egyre vacogóbb, ön­magát atomokká tépő, irányzatokra szakító szobrászati szemléletét. Rodint ma is elfogadják és tagadják, ignorálják és bálványozzák a kortárs művészek és művészettörténészek, egyre azonban képtelenek: nem tudomásul venni őt. Nem tudomást venni róla még a szob­rászattal, művészettel sosem incselke­dő egyszerű földi halandó sem tud. hiszen nevét s alkotásait egyre több könyvből, albumból, tévéműsorból is­meri, ami csak fokozza vágyát, hogy életében legalább egyszer, egyetlen­egyszer láthasson eredeti nagyságában Rodin-szobrot. És a csallóközi, Ipoly menti vagy bodrogközi képzőmüvé­­szetkedvelő az ilyetén vágyakozást majdnem hogy meddőnek véli, mond­ván, ehhez a Louvre-t vagy a Rodin Múzeumot kellene meglátogatnia Pá­rizsban. Pedig Prágában, a Sternberg Palota kertjében is találkozhat Rodin 1978-ban készült aszkéta lelkű Keresz­telő Szent Jánosával, akinek az ujjai valóban „a levegőben írják a járás je­lét", s több szobortársával — igaz, nem párizsi mennyiségben és elrendezés­ben —, amelyek mind-mind arról be­szélnek, hogy ez az aggastyánkort megélt alkotó a szépséghez kötötte sorsát. S nemcsak Rodin-művekkel, hanem a másik nagy francia. Bourdelle íjazó Héraklészével, Bemard Korsós lá­nyával, Carpeaux Flórájával is szembe­találkozhat a prágai vár tőszomszédsá­gában pompázó, mélabús kertben. A palota földszinti tárlóiban pedig Ro­din-, Degas-, Picasso-, Mailol- s La­­urens-szobrokkal egyetemben olyan közismert festőművészek alkotásaival ismerkedhet meg a tárlatlátogató, mint amilyen Monet, Seurat, Henri Rous­seau, Cézanne, Gauguin, Van Gogh vagy éppen Picasso, Léger s a kubiz­­mus egyik legnagyobbja, Georges Bra­que. Aki fotóalbumokból vagy parányi­ra zsúfolt könyvbeli másolatokból is­meri csak Braque csendéleteit, vagy Picasso kubista ihletésű festményeit, e művek láttán nyilvánvalóan más képet formálna nemcsak erről a két alkotóról, hanem a század egyik legjelentősebb művészeti irányzatáról is. Ugyanis az eredetiség leveszi az utánnyomások álarcát, s a szétszórt elemekből egy­­szercsak olvashatóvá válik maga: a tár­latlátogató. De félre a gyengécske kö­vetkeztetésekkel, a halvány bölcselke­désekkel, hiszen „A XIX. és a XX. század francia mesterei"-nek (ez az állandó és nagyon népszerű kiállítás címe) könyvtárnyi irodalma van. Igazi élményt azonban nem a művészettör­téneti esszék — néhány kivételtől, mint amilyen például Rilke is, eltekintve —, hanem maguk a műalkotások nyújta­nak. Ezért is ajánlom most, a nyári turistaidény közepén a Prágába tartó utazóknak, ne mulasszanak el betérni a Nemzeti Galéria Sternberg Palotájába. Hogy Rodin Jánosával együtt mozdul­janak, menjenek... SZIGETI LÁSZLÓ KÖZMÜVELODES X. kerékpártúra r 1984. 7. 28. Gyülekező Fülekpüspö­­kiben (FiL Biskupice). 1984. 7. 29. Fülekpüspöki—Béna (Belina) — Bénái tető, kilátó, pihenés; Abroncsos puszta — előadás a Nógrá­di-partizáncsoport harcáról; Somoskö vára — előadás a várromról és az európai hírű bazaítőmlésről; Siato­rosská Bukovinka—Ragyolc (Radzov­­ce)—Csákányháza (Cakanovce) — folk­lórcsoport fellépése; Ragyolc—Fülek­püspöki. (kb. 34 km) Este tábortűz, a püspöki éneklöcsoport fellépése. 1984. 7. 30. Püspöki—Fülek (Filako­­vo)—Perse — H. Szabó Kinga előadása Bácskái Béláról; Ipolynyitra (Ip. Nit ra)—Ipolybolyk (Bojkovce) — Katona István történész emlékművének meg­koszorúzása; Losonc (Luőenec)—Galsa (Holisa)—Terbeléd (Trebisovce)—Kis­­mulyad (Mufka)—Rapp (Rapovce) — megemlékezés a Tanácsköztársaságról, a Túraszínpad fellépése; Kalonda — XV. századi sírkő megtekintése, népraj­zi kiállítás; Rapp—Kismulyad—Terbe­léd—Fülek—Fülekpüspöki. (kb. 50 km) 1984. 7. 31. Püspöki—Fülek — a várrom megtekintése, előadás, a Nóg­rádi Múzeum és a Városi Múzeum megtekintése; Kurtány—Horváth M. történész előadása Mocsár Lajosról. Este a tábortűz mellett: Katona István, a PALÓC és az APRÓ PALÓC fellépese, a CSEMADOK ragyolci helyi szervezete irodalmi színpadának előadása. 1984. 8. 1. Táborbontás. Püspöki- Fülek—Síd (éíd)—Csorna—Sőreg (Őuri­­ca) — a „Bagolyvár", a védett bazalt­kúp megtekintése, találkozás Kunya István volt vöröskatonával; „Pogány­vár" — természetvédelmi terület és régészeti lelőhely; Ajnácskö (Hajnácka) — a várrom megtekintése. Táborverés után beszélgetés dr. Juhász Anna jo­gásszal. 1984. 8. 2. Ajnácskö—Csevicepusz­­ta—Almágy (Gern. Jablonec) — Ár­pád-kori műemléktemplom megtekin­tése; Óbást (St. Basta)—Egyházasbást (Nová Baáta)— gótikus templom; Ve­­cseklő (Vecelkov)—Tajti (Tachty)—Hi­degkút (Studená) — néprajzi szoba megtekintése; Bakóháza—Almágy — tábortűz; Somoskői Ágnes, az almágyi éneklöcsoport, a péterfalai citerazene­­kar és a hidegkúti folklór-csoport fellé­pése, utána vissza Ajnácsköre. (kb. 33 km) 1984. 8. 3. Táborbontás. Ajnács­­kő—Balogfala—Várgede (Hodejov)— Kisgömöri (Gemercek)—Rimaszombat (Rim. Sobota) — városnézés Veres Já­nos költő irányításával; Kurinc (Kurinec) — fürdés, a védett őstölgyes megtekin­tése; Kisgömöri — táborverés, (kb. 43 km) 1984, 8. 4. Táborbontás. Kisgömö­ri—Várgede — Kubinyi-kastély, Gedö vára; Gortvakisfalud — Adorján Boldi­zsár író sírhelye; Feled (Jesenské) — Vécsey-kúria; Serke (Sirkovce) — Kiss József költő gyermekkori lakhelye, a Lórántffy-vár maradványai, Gömöry- Maróthy kastély, müemléktemplom; Feled—Pálfala (Pavlovce)—Rimajánosi (Rim. Janovce)— a XII. századi bencés monostortemplom megtekintése; Pál­fala—Rimaszécs (Rim. Sec) — palóc házsor, ref. müemléktemplom; Csíz — táborverés. (Kb. 33 km) 1984. 8. 5. Táborbontás. Csíz—Han­­va (Chanava) — Tompa Mihály parókiá­ja és sírja; Oldalfala (Stranská)—Beje (Behynce) — Tompa lakhelye; Sajógö­­mör — Mátyás király szobra, Czinka Panna sírja; Safárikovo — müemlék­templom, strandfürdő; Csoltó (Colto­­vo)—Pelsöc (Plesivec) — Rudnay Gyula szülőhelye, barokk megyeháza és góti­kus templom; Gombaszög (Gombasek) — az 1984-es Nyári Művelődési Tábor színhelye, (kb. 45 km)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom