Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-24 / 4. szám
re fontosabbá válik mindnyájunk számára. Mert ha közülük ma csak egyre fordít különös figyelmet az ember, az a jövőben felbecsülhetetlen károkkal járhat. A növénynek tápanyagokban gazdag talajra és vízre van szüksége. Az ember ezért meg is tesz mindent, hiszen a bö termés elérése a fő célja. Legalábbis eddig az volt. De a nagy igyekezet nem jár mindig megfontoltsággal. És itt van az, amit én fájlalok, ami bosszant, és amit nem értek. A tudományos kutatások mindig az ember érdekében folynak. Mi is az ember javát szeretnénk szolgálni a munkánkkal. Én pl. azt vizsgálom, hogy milyen hatással van a trágyázás a talajra, a talajvízre. A Csallóközben annyival bonyolultabb a helyzet, hogy ott minden nagyon fontos: a jó termés, tehát a jó talaj, de a talajvíz minőségének megőrzése is, hiszen jelentős mennyiségű ivóvízről van szó. Ftileg a nátriumtartalmú műtrágyák okoznak gondot. A nátriumból a talajban nitrátok képződnek, amelyek az ivóvízben bizonyos mennyiségen felül mérgezőek. A mezőgazdaság fő célja az volt, hogy a lehető legnagyobb hektárhozamot érje el a növénytermesztésben. Ehhez hozzásegítette a föld kiadós trágyázása, amely már e cél érdekében néhány vidéken nagyobb méreteket öltött, mint az szükséges lenne. így a Csallóközben is. Ott a talajnak az átlagosnál nagyobb a nátriumtartalma. Csak annyival kellene pótolni, amennyit a növények felszívnak. Az évek során viszont kialakult egy téves nézet. Minél jobban megtrágyázod a földet, annál jobb. Ez így nem egészen igaz. A termés nagyobb, viszont mi már ott tartunk, hogy a trágyázással fertőzzük a talajvizet, sőt a növényeket is. Az évekkel ezelőtt készült trágyázási tervek erre még nem számítottak. Intézetünk vizsgálatai alapján azonnal jelezte ezt az illetékes mezőgazdasági szerveknek, de rendszerint fél a tervet megváltoztatni az efsz agronómusa, a járási mezőgazdasági igazgatóság stb. Mert mi lesz, ha csökkentik a trágyázást, és kissebb lesz a termés? S az igyekezetük néha túltrágyázást eredményez, amely nem a termést javítja, hanem a talaj, a talajvíz és a növények minőségét rontja. Ezzel meg jelentős kárt okoznak. Szerencsére ilyen eset ritkán fordul elő, de így is bosszantó. És az emberben felmerül az a kérdés is, hogy tulajdonképpen miért dolgozik? Hogy fittyet hányjanak a munkájára? Örvendetes, hogy az utóbbi időben a mezőgazdaság, az egészségügy és a vízgazdálkodás már közösen igyekszik megtalálni a helyes megoldást. Annál inkább elszomorító, hogy igyekezetük nem mindig talál megértésre, a termelésben nehézkesen válnak meg a megszokottól, s az ok legtöbbször a kockázat előli menekülés, ami ebben az esetben érthetetlen. Hát még ma, a huszonegyedik század küszöbén sem hiszünk a tudománynak? Meg kell várnunk, míg a saját kárunkon tanulunk? És ha késő lesz? És ez csak az egyik ok, amely aggodalommal tölti el Jana Kudlickovát. A másik a munkájával függ össze. Mert arról is tudomást szereztem, hogy a mezőgazdasági kutatóintézetek között a talajtani és növénytápláló nagyrészt neki köszönheti, hogy az újítómozgalomban élen jár. Az új, a jobb nemcsak a tudományban, a mindennapi életben is meghatározó szerepet játszik. Tehát nem mindegy, milyen lehetőséget kapnak azok, akik ötleteikkel, igyekezetükkel ezen fáradoznak. — Az intézetünk vezetőségétől olyan támogatásban részesülök, hogy tökéletesen elégedett lehetek. Újításaim, a munkatársaimmal közösen kidolgozott két találmány, melyek egyikére már megkaptuk a szabadalmat is, szinte kivétel nélkül a kutatómunkám megkönnyítésére, a pontosabb adatgyűjtéshez szükségesek. Ha a valóságnak megfelelő talajviszonyokat akarom vizsgálni, megfelelő segédeszközökre van szükségem. Ezzel függ össze az újitómozgalomban kifejtett tevékenységem. Én nem sajnálom az újításokra fordított szabad időt sem. De amikor egy elfogadott újítási javaslat kivitelezése miatt a vállalatok egész sorát kell bejárnom, hogy segítséget kapjak, bizony mindig dühös vagyok. Nem azért, mert nekem kell kérni, agitálni, hanem azért, mert lépten-nyomon egy problémába ütközöm: ami a termelőnek nem kifizetődő, az nem érdekli. Hiába lenne fontos a társadalomnak, az senkit sem érdekel. Még jó, hogy akad mindig valaki, aki segít. De hát ezt csak így, fölösleges utánjárással lehet csinálni ? Aki nem ismeri a törvény adta lehetőségeket, bizony könnyen feladja. S hogy még bonyolultabb legyen az újító dolga, a Találmányi és Újítóhivatal is bonyolítja a javaslatok benyújtásával járó teendőket. Már az is próbára teszi az embert, hogy a hivatal elvárásai szerint tudja leírni a találmányát. Azt sem értem, hogy miért a feltalálónak kell meggyőződnie arról, hogy még nem létezik az övéhez hasonló találmány. És még sorolhatnám mindazt, amit szerintem a társadalom fejlődése, a műszaki haladás érdekében mielőbb ki kell javítani. Jana Kudliőková mindezek ellenére 1980-tól az intézet legjobb újítója, 1983- ban a mezőgazdasági ágazat, a munkatársaival közösen kidolgozott találmányát — a talaj hőmérsékletét, nedvességtartalmát, a talajvízszint magasságát, a levegő páratartalmát, hőmérsékletét és a csapadékot mérő berendezést, amely óránként rögzíti az említett adatokat — a tárca második legjobb találmányának minősítette. És sorolhatnám az elismeréseket, amelyeket eddig kapott újításaiért. Amikor beszélgetésünk végén megkérdeztem, hogy mi a legközelebbi terve, elnevette magát: most egy kicsit pihenni fogok. A kandidátusi munkámat szeretném befejezni és megvédeni. BARANYAI LAJOS (nős)
