Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-07-10 / 28. szám

A CS KP KB főtitkára, köztársaságunk elnöke, Gustáv Husák fogadta Dániel Ortegát Nicaragua kormányfőjét, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front tagját, aki rövid A CSKP KB Elnöksé­gének tagja, az SZLKP KB első titkára, Jozef Lenárt adta át a CSKP KB köszöntő levelét Eleonóra Hvizdoíová­­nak, a Szocialista Mun­ka Hősének, a Parti­­zánskei Augusztus 29-e Cipőgyár varróműhe­lyei mesterének életju­bileuma alkalmából. (CSTK felvétele) A Szlovák Nemzeti Tanács 13. ülésének második nap­ján a képviselők meghallgatták és megvitatták az SZSZK Legfelsőbb Bíróságának jelentését a szocialista törvé­nyesség helyzetéről a polgárjogi viszonyokban. A tanács­kozást Viliam Salgoviő, az SZLKP KB Elnökségének tagja. az SZNT elnöke vezette. A napirendnek megfelelően Ján Benőura, az SZSZK Legfelsőbb Bíróságának elnöke (felvé­telünkön) terjesztette elő a beszámolót. Többek között megállapította, hogy társadalmi szempontból negatív jelenség a bírósági perek számának növekedése, s ugyan­csak súlyos társadalmi problémának minősítette a válá­sok számának növekedését is. A felbontott házasságok 73 százalékában kellett gondoskodni kiskorú gyermekek elhelyezéséről, s ezért a bíróságoknak a jövőben jobban kell mérlegelniük a bontóperekben a kiskorúak érdekeit. Köszönetnyilvánítás a jókívánságokért Ezúton fejezem ki őszinte köszönetemet a párt­ós állami szerveknek, nagykövetségeknek és kon­zulátusoknak — mind Prágában, mind Bratislavá­­ban, a társadalmi szervezeteknek, külön a Szlová­kiai Nőszövetség szervezeteinek és tisztségviselő­inek, vállalatoknak, intézményeknek, munkakol­lektíváknak, pionlrszervezeteknek és mindenki­nek, aki születésem évfordulója és a Köztársasági Érdemrend odaítélése alkalmával jókívánságokkal halmozott el. Elena Litvajová, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szlovákiai Nőszövetség elnöke Az utóbbi hónapokban, hetekben úgy tűnik, mintha megélénkült volna a „nagydiplomácia" mozgása. Magas és legmagasabb szintű látoga­tásokról, közös közleményekről ad hírt a napi sajtó, a tévé. A borúlátók legyintenek, mit ér az egész, ha a diplomaták a rakéták árnyékában utazgatnak, a derűlátók viszont talán túl ígére­tesnek vélhetik a találkozásokat és a patikamér­legen mért egyezményeket. De végül is nem a szavak, hanem a tettek számítanak, s ha követ­keztetünk, csakis ezekből szűrhetünk le jó vagy rossz „jeleket". A világ számára az lenne a megnyugtató és örvendetes, ha újra enyhülésről beszélhetnénk. Ez azonban jelenleg csupán jámbor óhaj, ellen­ben vannak tények, amelyek egymás mellé Mielőtt a diplomaták szabadságra mennek állítva és összefüggéseiben szemlélve, biztatónak minő­síthetők. Már maga az a tény, hogy a múlt év végén a genfi tárgyalások megszakítása után sem szakadt meg minden kapcsolat minden téren Kelet és Nyugat között Januárban ült össze — persze nem a genfi helyett — a bizalomerősítő kérdésekkel foglalkozó stockholmi érte­kezlet Stockholmban a vitás kérdések közelítéséről vitáznak. És tárgyalnak, s ez a fontos. Pozitív tényként könyvelhetjük el például azt is, hogy Fred Sinowatz, új osztrák kancellár első hivatalos külföldi látogatását szocialista országba, Magyarországra tette. Nem mindegy a világ számára az sem, hogy a hagyományosan jó, de az utóbbi évek során mégis elhidegült francia—szovjet viszony javulása tételezhető fel Francois Mitterand moszkvai látogatását követően. Mitterand elnök és Csernyenko főtitkár találkozásának egyik legjelentősebb eredménye talán a két fél megálla­podása, hogy a közeljövőtől kezdve rendszeres konzul­tációkat folytatnak majd a legfontosabb nemzetközi kérdéseket illetően. Tudjuk persze, hogy a konzultációk éppen arra szolgálnak, hogy a nézetkülönbségeket vitassák meg a felek. Mégpedig a tárgyalóasztalnál. Reméljük, hogy a francia—szovjet kapcsolatokban be­következett előrelépés más kapcsolatokban, kérdések­ben is érezteti majd hatását Nemcsak a KGST, hanem a Közös Piac tagállamai­nak idei csúcsértekezlete is jubileumi volt Ezen a tizedik ülésen az Egyesült Államok eredetileg azt sze­rette volna, ha a kelet-nyugati kapcsolatokról nem születik záródokumentum, hanem ezt a kérdést — nem érdemi, inkább agresszív módon — beleolvasztják a Demokratikus Értékekről kiadott deklarációba. Nos, ez a huzavona amerikai kudarccal végződött: az ellenállás a nyugatnémetek, franciák és a kanadaiak részéről olyan heves volt, hogy az Egyesült Államok visszavonu­lásra kényszerült. A kelet-nyugati viszonyról szóló köz­lemény tehát napvilágot látott, a negyedik pontja — nyitván e sokoldalú nyomás hatására — Kelet és Nyugat életbevágóan fontos közös érdekeiről szól: töb­bek között a háború meglepetésszerű vagy véletlen kitörésének lehetetlenné tételét, vagy az atomfegyverek terjedésének megakadályozását tartalmazza. A gyakor­latban ez persze nem azt jelenti, mintha akár csak egy jottányit is változott volna az Egyesült Államok állás­pontja vagy több készséget mutatna a tárgyalások újra felvételére. Ehhez, tettekben, sokkal több kell, de nem szabad lebecsülni azokat a lehetőségeket sem, amelyeket egy-egy hivatalos dokumentum megfogal­mazása rejthet magában. Bizonyos, hogy a „nagydiplomácia" politikusai, át­­lamférfiai nehéz évet tudnak maguk mögött, s mint általában a közönséges halandók, mielőtt szabadságra mennének, igyekeznek elintézni azt, amit lehet Remél­jük. azért hogy a politikai „évad" megkezdése után tovább egyengessék az utakat amelyek a jövőbben mégis a tárgyalóasztalhoz vezetnek. LÁNG ÉVA munkalátogatásra érkezett hazánkba. A megbeszélésen részt vett Lubomír Strougal és Miloé JakeS is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom