Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-05-29 / 22. szám

Fotó: A. Horsky

Miért tűnik túlzásnak a „divatos” jelző, ha a gyerekek ruhatáráról beszélünk? Mert azt tartjuk, a gyerek úgyis hamar elnyüvi a ruhát, nem tud rá vigyázni, kinövi stb. Vagy pedig szülői szigorunk azt diktálja : nem kell a gyereket már kiskorában elkényeztetni, sok pénzért felcicomázni. S közben elfelejtjük, hogy a gyerekeknek is lehet, sőt van szépérzékük, hogy nekik is jólesik a „jaj, de csinos vagy, hol kaptad, ki varrta ?"

A gyerekek öltöztetése — akárcsak a felnőtteké — nem csupán pénz kérdése. Azok az anyák, akik varrni tudnak, olcsó anyagokból, egyszerű szabásminták alapján készítenek kedves, ötletes ruhákat. Akik varrni nem tudnak, azok egyéb kézimunkával díszíthetik a megvett konfekciót. Egy kis virág a zseben, horgolt csipke a gallér körül, egy horgolt cicafej — zseb is! — színes zsinórok, gombok. A kinőtt szoknyán a fodor, a rövid nadrágon a színes felhajtó, a szvetter könyökén a gömbölyű folt — nem zavaró.

S így azután majd pem sajnáljuk annyira, ha a gyerek játék közben széttépi a ruháját, vagy az evésnél leönti kakaóval. Mert a szép ruhánál fontosabb a gyerek nyugalma. Hogy a homokozóban ne az csengjen fülében: ha bepiszkítod, ha összegyűröd, ha kiszakítod ...

Legyen tehát kényelmes, ügyes, helyes a gyerek ruhája, s akkor ő is szeretni fogja — s megtanul rá vigyázni is.- Zalka -