Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-05-22 / 21. szám

Annak ellenére, hogy hivatalosan még mindig kiemelik a nők jelentős szerepét a sah uralmának 1979. évi megdöntésében, közreműködésük a forradalomban nem jelenti azt, hogy a férfiakkal azonos társadalmi állást tölthetnek be.

Még a forradalom női hősei is védik a „hidzsab"-nak nevezett elfátyolozási rendet. Atefeh Randzsaj, a meggyilkolt elnök, Mohammed Ali Randzsaj özvegye, nemrég kijelentette egy interjúban, hogy az embereket nem lehet istenhitre kényszeríteni, majd így folytatta: „El kell kerülni azonban a bűnt. A nőknek el kell fogadniuk a hidzsabot, még ha nem is értenek egyet vele. Egy anyának is erőszakot kell alkalmaznia, ha tudatlan gyermeke valami hibásat akar csinálni... ez vonatkozik a társadalom egészére is."

\

háztartást vezetni egy olyan városban, ahol a létfontosságú cikkeket adagolják. Az alsóbb rétegekhez tartozó és a vidéki nők számára az előírások alig jelentenek korlátozást. Az idősebbek mindig is csadort viseltek, és vidéken is szokásos viselet.

Az iszlám forradalom alapvetően megváltoztatta a nő szociális szerepét is: azt akarják, hogy csak anya és feleség legyen, és napjainkban már csak nagyon kevés női munkahely akad. Ennek ellenére a nők fontos feladatokat látnak el az iráni gazdaságban, például a mezőgazdaságban, az irodákban, az oktatásban és a betegápolásban.

Az elfátyolozott című állami női magazin a közelmúltban ezeket írta a nők új szerepértelmezéséről: „A nők természetüknél fogva mélyreható együttérzésre, melegségre képe-Zavar a csador

a vezetésben

Az öltözködési előírásokat Iránban nagyon szigorúan alkalmazzák: minden nőnek legalább egy fátylat és bokáig érő sötét leplet kell viselnie. A lábakat sötét harisnyába kell bújtatni. Tiltottak a világos színek, vagy az olyan ruhadarabok viselése, amelyek a test körvonalait megmutatják.

Mindenekelőtt a szegényebb rétegekhez tartozó asszonyok viselik a hagyományos csadort, amely csupán az arcot szabadon hagyó bokáig érő bő lepel. A közép- és a felső rétegek asszonyai azonban, akik azelőtt nyugati ruhákat viseltek, zavarónak érzik az elfátyolozást. Időnként panaszolják, hogy autózás közben nagyon zavaró az elfátyolozott arc. A legtöbb nő azonban megszokta az előírásokat. Más gondjaik vannak, például

sek. Éppen ezért hozzájuk illő feladatokat kell kapniuk, például a képzésben, a gyermeknevelésben, a betegápolásban, a háztartások vezetésében, a megengedett művészetek elsajátításában és oktatásában." Vannak azonban olyan munkahelyek is, amelyek a munka a nem egyeztethetők össze a női természettel. „Ilyen például a munka a hadügyminisztériumban, a határvédelemnél, a katonai irányításban és az ország vezetésében."

Hivő asszonyok elfogadják az egyházi megkülönböztetéseket a nők és a férfiak szerepe között, ugyanakkor meggyőződésük, hogy a nőnek a társadalomban is aktívnak kell lennie.

„Ha meghal

Az Egyesült Államokban be akarták tiltani annak a kanadai tévéfilmnek a bemutatását, amely a „savanyú esők" környezetromboló hatásáról szól. Az illetékesek barátságtalan cselekedetnek érezték, hogy az USA északi részén települt kohók és erőművek felől a szomszédos Kanadába átáramló, kén-dioxiddal terhes levegőt a szomszédok ártalmasnak ítélik és tiltakoznak az országukat fenyegető veszély ellen.

A környezetvédelem problémái és a lakosságban erjedő aggodalom az NSZK- ban egy heterogén politikai csoport megalakulásához vezettek, s a kezdetben lekicsinylőén emlegetett zöldek (Dié Grüne) ma már a Bundestagban elismert frakció.

A környezetvédelem tehát nemzetközi véleménykülönbség és politikai harc kérdése lett, s a zöldek jelszava — „Ha meghal az erdő, meghal az ember is" — a legújabb orvosi vizsgálatok szerint sokkal több, mint tetszetős frázis.

A savanyú eső

A hamburgi Der Spiegel rejtélyes csecsemő-elhalálozásokról számolt be egyik cikkében. (A példaként idézett eset: Az alsó-szászországi Okerban lakó Beta Niehoff este, amikor lefektette hathónapos kisfiát, semmi rendkívülit nem tapasztalt. Daniel egészséges volt, nevetett, nem volt láza, nem volt jele semmilyen betegségnek. Másnap reggel — 1982. május 23-án — azonban a csecsemő holtan feküdt ágyában. Arca elkékült, a szája szélén hab.)

Az NSZK statisztikai hivatalának jelentése szerint egyre növekszik a hirtelen gyermekhalálozások száma, 1979-ben 605 esetet jegyeztek fel, 1980-ban 669-et, 1981-ben pedig már 784-et. Egyik gyerek sem töltötte be még első életévét. A Der Spiegel feltételezése szerint ezek az adatok csak a valóság töredékét mutatják, több ezren esnek áldozatul Daniéihoz hasonlóan, látható előzmény nélkül, csak éppen a halotti bizonyítványokba az évszázadok óta megszokott rutinszöveg kerül: „ágynemű okozta fulladás", „tüdőgyulladás".

Orvosszakértői vélemény szerint a „váratlan csecsemőhalálozások" száma az NSZK-ban évente legalább 2000 (vannak becslések, amelyek szerint a kétszerese). Angliában 1500—5000 között az Egyesült Államokban évi 15 000—20 000 között ingadoznak a becslések. A számtalan lehetséges ok miatt az utóbbi években elterjedt a „Sudden Infant Death Syndrome" (váratlan gyerekhalál tünetcsoport), röviden SIDS megjelölés. Kriminológusok és klinikus orvosok egyaránt kutatják a SIDS rejtélyét.

Nyugatnémet és amerikai orvosok szinte egyidőben jelentkeztek azzal a feltételezéssel, hogy a SIDS csaknem teljes egészében egy okra vezethető vissza: ugyanazok az anyagok váltják ki — vagy legalábbis mozdítják elő —, amelyek az erdőket és tavakat kipusztítják, amelyek szétmarják a betont is, és amelyek tönkreteszik az évszázados műemlékeket. Az „acid rain", a „sauer Regen", azaz a „savanyú eső" az a homokgázszerű permet, amely máris jóvátehetetlennek tűnő károkat okozott Észak-Amerikában, lassú agóniára ítélte az NSZK „zöld tüdejét", erdeinek egyharmadát — és ennek az agreszszív anyagnak vannak kitéve a csecsemők érzékeny légutai, nem teljesen kifejlett immunrendszerük. (Külön vizsgálat tárgya, hogy a SIDS mennyire függ össze az anyatej nélküli táplálással, illetve az elválasztással. Több adat arra mutat, hogy az anyatej viszonylagos immunitást képes adni még a légutakat támadó légszennyezéssel szemben is.)

Légúti megbetegedések

Egy vienenburgi orvos, Wolfgang Baur, aki Goslar és Oker ipari körzetéhez közeli vidéken praktizál, azt hangoztatja, hogy a légszennyezettség következtében nemcsak az erdők, hanem az emberek is elpusztulnak. A vegyi gyárak, erőművek és különféle ipari berendezések évente sok ezer tonna kén-dioxidot, ólmot, kadmiumot és arzént bocsátanak ki a levegőbe

— és a vizekbe. A környék gyümölcs- és zöldségtermékeiben — és a goslari gyermekek vérében — riasztó mennyiségű nehézfémet találtak. Maga Baur doktor 19 000 beteg adatait dolgozta fel és tudományos mértéktartással megfogalmazott jelentésében „szembetűnő" eltéréseket tapasztalt a goslari és okeri körzet és az általános orvosi gyakorlat esetmegoszlásában. Az átlagosnál gyakrabban fordulnak elő a vizsgált területen szív- és vérkeringési betegségek, az izomzat és csontok kóros elváltozásai, lelki és idegrendszeri bántalmak, emésztési zavarok valamint

— és a csecsemők szempontjából ez a legfontosabb — a felső légutak fertőzése. Dr. Baur szerint kézenfekvő, hogy mindezt a súlyos környezeti terhelésnek tulajdonítsák. (A kis Daniel Niehoff is egy korommal belepett okeri bérkaszárnyában halt meg. A sajtó már 1979-ben beszámolt három-tízhónapos csecsemők „rejtélyes" haláláról. Baur doktor elérte, hogy a SIDS-áldozatokat rutinszerűen boncolják fel, mivel több azonos kísérőjelenség is mutatta, hogy kapcsolat van az össze nem függő esetek között. A visszatérő nátha, a köhögés, a rekedtség és hasmenés riasztó előjeleknek tekinthetők.)

A nyugatnémet hírmagazin cikke szerint Baur feltevéseit igazolja két, hasonló esetekkel foglalkozó tanulmány is. Dr. Althoff (Aachen) az általa boncolt SIDS-áldozatoknál korábban nem diagnosztizált orr- és garatinfekciókat észlelt, ezek az elsők voltak abban a láncreakcióban, amely végül a csecsemők halálához vezetett. Az American Journal of Epidemiologyban a Los Angeles-i női klinika orvo-