Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-17 / 3. szám
CSTK-felvételek A szovjet kormány meghívására Moszkvába látogatott Oskar Fischer, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere. A szovjet kollégájával, Andrej Gromikóval folytatott tárgyalásokról közös közleményt adtak ki. amely többek között megállapítja: „Az új amerikai nukleáris fegyverek, nyugat-európai földön való elhelyezése csapást jelent Helsinki szellemére. Az NSZK és más NATO-tagországok az Egyesült Államok kormányzatával együtt felelősek az európai nukleáris szembenállás szintjének növekedéséért. A Szovjetunió és az NDK szerint Európa nincs arra kárhoztatva, hogy a feszültség és a háborús veszély fokozódásának irányába kelljen haladnia. Minden rendelkezésükre álló eszközökkel meg fogják akadályozni az ilyen irányzatot. A bonyolultabbá váló helyzetben a szocialista országok hűek maradnak elvi irányvonalukhoz, különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséhez, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséhez, ahhoz, hogy az emberiséget megmentsék a nukleáris katasztrófa veszélyétől.” A bratislavai iskolák több mint ezer tanulója jött össze a Szakszer- ► vezetek Házában a pionírok és a politikai, valamint közéleti személyiségek hagyományos újévi találkozóján. A kedves, vidám, közvetlen légkörben lezajlott összejövetelen jelen volt többek között Gejza Slapka. az SZLKP KB Elnökségének tagja, a városi pártbizottság vezető titkára és Ladislav Martinák. a főváros polgármestere. A pionírok ebből az alkalomból átadták kötelezettségvállalásaikat, amelyekben környezetvédelem, városszépítés, hulladékgyűjtés és más hasznos tevékenység is szerepel. Felvételünkön Gejza Slapka a pionírok között. Az észak-csehországi bányakörzetben, a Duchcov melletti Osekben a múlt héten a szokottnál ünnepélyesebben emlékeztek meg a Nelson 111. bánya katasztrófájának 50. évfordulójáról. Helyreállították a bányaszerencsétlenség áldozatainak emlékművét, amelyet 1978- ban nemzeti műemlékké nyilvánítottak. Az emlékműnél a bányászőrség tagjai és pionírok álltak díszőrséget. Az ostravai Klement Goltwaid Kohászati Művek négyes számú olvasztókemencéje a legmodernebb az üzemben. Jelenlegi állapotában 1983. december kilencedikétől üzemel, akkor fejezték be ugyanis a javítását, amely 390 millió koronába került. Az eddigi napi 1800 tonna vas helyett most 24 óra alatt 2 000 tonnát olvasztanak benne a kohászok Lubomír Petrvalsky vezetésével. A felvételen Josef Bjalort (balra) és Karel Olvecky az olvasztókemence beindításakor. •4 Prágában, január 3-án a Valdstejn-palota lovagtermében megnyitották a Cseh Zene Évét, amelynek előkészítésében részt vett a CSSZK Kulturális Minisztériuma, a Cseh Zenei Tanács, a Cseh Zeneszerzők és Zeneművészek Szövetsége, a Cseh Zenei Alap. valamint a szakszervezetek előkészítő bizottsága. Az eseménysorozatot megnyitó ünúepi ülésen jelen volt Josef Havlín. a CSKP KB titkára, Matej Lűéan, a szövetségi kormány miniszterelnökhelyettese, Miroslav Müller, a CSKP KB osztályvezetője, Milan Klusák, cseh kulturális miniszter és más közéleti személyiségek. A megnyitó beszédet Jan Seidl, nemzeti művész, a Cseh Zeneszerzők és Zeneművészek Szövetségének elnöke tartotta (felvételünkön). Izrael a tavalyi évet igen kedvezőtlen gazdasági mérleggel zárta. Az országnak több mint 20 milliárd dollár külföldi adóssága van, a költségvetési deficit 5,5 milliárd dollár, devizatartalékai egymilliárd dollárral csökkentek. A gazdasági helyzet romlását elsősorban a támadó és teijeszkedő militarista politika okozza. Az izraeli kormány csillagászati összegeket fordít katonai kiadásaira, az állandó fegvvervásárlásokra, a legkorszerűbben felszerelt katonai állomány fenntartására, a megszállt arab területek gyarmatosítására. Ennek a politikának a következménye az országon belüli társadalmi ellentétek kiéleződése, a munkásság és a középosztály életszínvonalának csökkenése. Ez ellen a helyzet ellen egyre többen és többször tüntetnek. Felvételünkön a Tel Aviv-i nők január elején megtartott tüntetése, amelyen munkát és kenyeret követelnek háborúk helyett. Van a nemzetközi atomtudománynak egy nemzetközi folyóirata, az 1945 óta megjelenő The Bulletin of the Atom Scientists. Címlapján mindig óra látható, amelynek mutatói azt jelzik, hogy a nemzetközi helyzet adott állása szerint mennyire vagyunk — a világ végétől. Előző számában 12 előtt 4 percet, legújabb számában azonban már csak 12 előtt 3 percet mutat... Volt azonban idő, amikor egy-két perccel visszatolták a mutatókat, ez az enyhülési folyamat éveiben történt. Az enyhülési folyamatnak és Helsinki szellemének ma már csak halvány visszfénye vetődik egy-egy olyan eseményre, amelynek célja és feladata a nemzetek, államok közötti bizalom erősítése, az ésszerű 3 perccel 12 előtt kompromisszumok szorgalmazása és végső soron a fegyverkezési hajsza megállítása, a tárgyalások folytatásának, illetve újrafe/vételének ösztönzése. Ilyen eseményeknek a sorába illeszkedik be a héten ülésező stockholmi konferencia. A világban és Európában is jelentkező feszültség ellenére bizonyos fokig reménytelinek minősíthető az a tény, hogy néhány héttel ezelőtt Helsinkiben, a kitűzött határidő előtt sikerrel fejeződött be az a szakértői tanácskozás, amelynek az volt a feladata, hogy előkészítse ezt a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó tanácskozást. Mulasztást követnénk el, ha itt nem hívnánk fel a figyelmet arra, hogy ez a svéd fővárosba összehívott konferencia a madridi találkozó résztvevőinek akaratából jön létre. S bár ebből a tényből nem lehet meszszemenő következtetéseket levonni, mégis állíthatjuk, hogy egy fontos dolgot bizonyít Mégpedig azt, hogy a madridi találkozó után és az ott elfogadott ajánlások megvalósításának megkezdésével a 33 európai és a két észak-amerikai ország érdekelt a normális államközi kapcsolatok fenntartásában. Természetesen ez a stockholmi konferencia nem pótolja, a megszakadt leszerelési tárgyalásokat, nem is léphet a helyébe, és mindent átfogó, feszültségcsökkentő, rövid időn belüli megoldásokkal kecsegtető intézkedések hozatala sem várható. Akkor tehát mire jó, ha az óra 3 perccel 12 előttet mutat? Elsődleges és legfontosabb, hogy igazolja: a helsinki enyhülési folyamat, ha pislákolón is, de életképes, feléleszthető, folytatható. Másik, nem kevésbé fontos küldetése a stockholmi konferenciának, hogy kapcsolatfelvételre ad alkalmat olyan felek között amelyek a jelenlegi helyzetben más fórumon nem találkozhatnak. Harmadszorra pedig az sem lebecsülendő, hogy közvetlen hatást gyakorolhat a világban folyó és napról napra terebélyesedő, erősödő, mindinkább világpolitikai tényezővé rangosodó háborúellenes mozgalmakra. -gé( nÖ6)