Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-08 / 19. szám
— Politikai-nevelő munkákban különös hangsúlyt helyezünk arra, hogy szervezetünk tagjai megismerjék más országok asszonyainak életét, munkáját, tájékozottak legyenek nemzetközi kérdésekben, hogy elmélyítsük együttműködésünket a szovjet nőkkel és a többi szocialista ország asszonyaival, lányaival. Szervezetünk szoros baráti kapcsolatot tart fenn a Szovjet Nőbizottsággal, az NDK és Bulgária nőszervezeteivel, a Magyar Nők Országos Tanácsával, és ismét felvettük a kapcsolatot a Lengyel Nők Ligájával. A szocialista országok asszonyainak, nőszervezeteinek kapcsolata népeink barátságát, a szocialista országok közösségét erősíti. De szervezetünk szolidáris mindazokkal a haladó nőszervezetekkel, amelyek az elnyomás legkülönbözőbb formái, a fajgyűlölet, az apartheid, az újgyarmatosítás ellen, a nemzeti függetlenségért, egyenjogúságért, a békéért küzdenek. E kapcsolatok ápolását, a harcoló nők és szervezeteik megsegítését szolgálja a Csehszlovák Nőszövetség Szolidaritási Alapja, amelyhez a Szlovákiai Nőszövetség eddig már több mint hárommillió Kcs-val járult hozzá. A Szlovákiai Nöszövetség legutóbbi kongresszusa óta nyolcvanegy nőküldöttség járt nálunk a világ harminchárom országából. Többször járt hazánkban a Szovjet Nöbizottság küldöttsége, Valentyina Tyereskova vezetésével. Kedves vendégünk volt a Kubai Nők Föderációjának küldöttsége, Vilma Espin de Castróval, a Föderáció elnökének vezetésével. Maradandó élmény volt az afganisztáni és az etiópiai nöküldöttség látogatása is. A „vendégjárás" különösen a nők 1981-es prágai világkongresszusát kővetően élénkült meg, és 1982-ben a prágai Béke-világközgyűlés után is több béketalálkozóra került sor. Elmondhatom, hogy vendégeink minden alkalommal élénken érdeklődnek munkánk, életünk legapróbb részletei iránt. Elsősorban a tőkés és a fejlődő országokból érkezett küldöttségek. Az afrikai és az ázsiai nőket mindenekelőtt az érdekli, milyen a szervezeti életünk struktúrája. Szorgalmasan gyűjtik a tapasztalatokat, amelyeket odahaza fölhasználhatnak a nőpolitikában. Meghatottan veszik tudomásul, hogy aszszonyaink mennyi mindent tudnak az ö helyzetükről. A nyugati országokból érkező vendégeink tapasztalhatják, hogy hazájukban hazugságokat terjeszt az antiszocialista propaganda, hiszen bárhová ellátogathatnak, nyíltan és minden korlátozás nélkül, bárkivel beszélgethetnek. Asszonyaink vendégszeretettel, együttérzéssel vették körül a hozzánk látogató vietnami, chilei, palesztin nőket, akiknek fegyverrel a kezükben kellett, vagy kell küzdeniük minden ember legalapvetőbb jogáért, az élethez való jogért. — Köszönjük a megtiszteltetést, hogy mi fogadhattuk a vendégeket — búcsúznak tőlünk a szövetkezetben, a gyárban, az óvodában, mindenütt. A kenyér és a só, népünk őszinte barátságának és szeretetének e jelképe a legkülönbözőbb országokból, a legtávolabbi földrészekről ideérkezett nők számára is felejthetetlen élmény, jelkép marad. És egészséges, jól öltözött gyermekeink, szép óvodáink, lakónegyedeink sora, valamint okos és magabiztos asszonyaink beszámolói mindig hozzájárulnak, hogy aki egyszer itt járt, az barátságába fogadott bennünket. Most készülünk a nők jövő évi világkongresszusára, amely a nők évtizedének záróakkordja lesz. Ezen a kongresszuson, dokumentumok révén hű képet akarunk adni arról, hogy az eltelt évtizedben milyen haladást értünk el hazánk demokratikus nőpolitikája megvalósításában. Biztos vagyok abban, hogy mindazok, akik nálunk jártak, látták, hogyan élünk, érdeklődéssel és elismeréssel hallgatják majd beszámolónkat. A szovjet nöküldöttség Valentyina Tyereskova vezetésével járt nálunk 1979-ben
