Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-01 / 18. szám
Sokan vagyunk, akik ha számba vesszük ünnepeinket, úgy érezzük, a legszebb, legjelentősebb és a legfontosabb május kilencediké. Felszabadulásunk és a béke napja. Legfontosabb azért, mert ezzel a nappal lett nálunk ismét húsvét és karácsony, lett nők napja és nemzetközi gyermeknap, születésnapi és névnapi vendégség, lettek boldog családi összejövetelek, felhőtlen baráti találkozók. Ezzel a nappal mertek ismét szeretni, családot alapítani a fiatalok, gyermeket szülni és nevelni az édesanyák. Ünnepel az ország. A zászlódíszbe öltözött városok, falvak felszabadítóinkra emlékeznek, felszabadulásunk harminckilencedik évfordulóját köszöntik, hazánk népével együtt, amely az azóta eltelt majd négy évtized alatt ezernyi bizonyítékát adta hazaszeretetének, annak a lelkesedésnek és igyekezetnek, amely csakis sorsa jobbrafordulásával töltheti el az embert. Ünnepelünk és emlékezünk. Az első közös munkákra, amelyek többnyire romeltakarításból álltak. De követte őket a többi. Az építőbrigádok, lerakván alapjait hazánk történelmében annak az új korszaknak, amelyre jelenünk épült, iskolákat és óvodákat kórházakat és nyugdíjasotthonokat, üzletházakat és középületeket építettek, mindent, ami a szocializmusban élő emberek, családok, fiatalok és öregek szükségleteit kényelmét, emberhez méltó életét szolgálja. S új terveket szövünk, melyek megvalósításával egyre tartalmasabbá igyekszünk tenni a jövőt, boldogabb, örömtelibb életet biztosítva gyermekeink számára. Ez minden nő, minden édesanya legforróbb kívánsága. Menynyi melegséggel tölt el bennünket a játszótereken tipegő-játszadozó-rohangáló kicsinyek vidámsága, az iskolák kapuin kitóduló gyerekek zsivaja! Mennyi büszkeséggel azok az eredmények, melyeket serdülő fiunk, lányunk a természettudományi vagy a nyelvi olimpiákon aratott! Milyen meghatottan szorítjuk meg kezét amikor átveszi a doktori cím viselésére jogosító okiratot, örülve annak, hogy nálunk többre viheti, s hogy a sikerhez vezető úton meg tudtunk neki adni minden tőlünk telhető segítséget. Anyai hivatásunk gyermekeink boldogulásában teljesedik ki, s ezt tudatosítva felelősséget érzünk jövőjükért, ezért tölt el annyi aggodalommal a v A mi fogadalmunk békét, a világ létét fenyegető veszély, beárnyékolva legszebb ünnepeinket. Mert soha, egyetlen pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy békénk a fegyverek vészjóslóan törékeny egyensúlyán nyugszik. Világszerte zajlik a vita felelősségünkről, minden egyes ember, minden embercsoport, minden állam és államfő felelősségéről. Mi olyan társadalomban élünk, amely meggyőződéses hive a fegyverkezési hajsza megállításának. Ezt szolgálják azok a javaslatsorozatok, amelyet a nukleáris fegyverek befagyasztása, a stratégiai fegyverek korlátozása, az európai szembenállás radikális csökkentése, a világűrbeli fegyverkezés megakadályozása, a vegyi fegyverek betiltása érdekében tettünk a világ békéjének megóvásáért, bízva abban, hogy közös erőfeszítésekkel, politikai akarattal javítani lehet a jelenlegi körülményeken, amelyek rettegéssel, bizonytalansággal töltenek el minden értelmes embert a világon. De mindenekelőtt az édesanyákat. Mert mi más késztethette volna arra a szörnyű elhatározásra az angol anyákat, amelyet a Daily Mirror című lap hasábjain tettek közzé?„Az angliai Kent grófság Deal nevű kisvárosában húsz asszony szörnyű fogadalmat tett. Ügy határoztak, hogy az atomháború kitörése pillanatában valamennyien megölik gyermekeiket. Néhányan fegyvert vásároltak, mások mérgeket szereztek be. A magyarázat? Deal a légierő egyik támaszpontja közelében fekszik, és az asszonyok biztosra veszik, hogy bármilyen konfliktus esetén vámsuk azonnal célponttá válik. így akarják megmenteni gyermekeiket a sugárfertőzéstől, az atomhalál szörnyű agóniájától. " Egy kiutat, életlehetőséget nem találó társadalomban, a végső kétségbeesésben tehetnek csak ilyen fogadalmat az édesanyák. A mi fogadalmunk egészen más: az élet, gyermekeink, unokáink életének megóvása tetteinkkel, magatartásunkkal. Mert semmi sem drágább, semmi sem fontosabb nekünk, mint gyermekeink boldog, békés jövője. Jandáné H.Magda A Szlovákiai Nöszövetség hetilapja XXXIV. évfolyam Főszerkesztő: HARASZTI-MÉSZÁROS ERZSÉBET Főszerkesztő-helyettes: JANDÁNÉ HEGEDŰS MAGDA Megbízott főszerkesztő-helyettes HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA mérnök Szerkesztőségi titkár: NESZMÉRI RÓZA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovákiai Nöszövetség KB ZIVENA kiadóvállalata., 812 64 Bratislava, Nálepkova Köszöntünk május! — Cím- 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Martanoviőova 20. Telefon — titkárság: 585-19; lapunkon Nagy László felvéfőszerkesztő: 549 25 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely t je postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kős. — Külföldi megrendelések: A Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József-nádor tér 1.) Előfizetési díj: évi 180,— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215-96 162 — A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaciarne n. p„ 042 67 Koáice, Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza.
