Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-04-24 / 17. szám
o o í\ y m legnosszaDD Tuggoieges sor megnaxarozasa: Falun május 1-ére virradóan a földbe ^ Kedves i. „ 1.1 állított, feldíszített fiatal fa, lombos ag mint a 2 tavasz ősi jelképe. Megfejtésül ezt a szót küldjétek be címünkre: a NŐ szerkesztősége, 812 03 Bratislava, Martanovicova 20. 3 Meghatározások: 4 2. Régi magyar nemesi tánc. 5 yj. ui/ic ycrtuyc. 4. Gyors forgás a műkorcsolyázásban. 6 kJ . «JC71CIIVO All 1 y. 6. Afrikából származó. 7 /. 1 dllZl i icii i HOCH luiyjr. Hervay Gizella Lovacskás-mese Zelk Zoltán * Nem úgy van az, te rigó! Azt fűtfüti a ngő: Mire észrevette magút Kobak, már egy nagy verekedés kellős közepén találta magát. Igazán nem leheteti tudni, hogy ki kezdte. Mindenesetre Karcsi is visszaütött, Katika is. Kobak is. . Hanem a tanító néni nem hitte el. Es mivel egy verekedést nem lehet csak úgy csengőszóra abbahagyni, és mivel a tanító néni pont akkor jött be a: osztályba, amikor Kobak visszaütött, a tanító néni Kobakot büntette meg. — Állj a sarokba! — mondta szigonían. Hanem ahogy álldogált Kobak a sarokban, egyszerre csak rányerített a falrepedésből egy lovacska. — Sose búsulj! — vigasztalta. — Én tudom, hogy te csak véletlenül állsz a sarokban, és nem vagy hibás. Ülj csak a hátamra, és fogóddz meg jól a sörényemben! Azzal átszökött a táblán, kiszökkent az ablakon, ki az udvarra. Vágtattak nagy sebesen, de mikor fordultak volna, akkor látta meg Kobak, hogy a lovacskának csak fél szeme van. — Ne búsulj egyet se, lovacska, majd én rajzolok neked másik szemet — vigasztalta, s már vette is elő a zsebéből a színes ceruzát. — Ejnye. Kobak! Ne firkáld össze a falat! — mondta a tanító néni mérgesen, azzal kiültette szégyenszemre az első padba. — Tedd a pacira a kezedet magad elé. nehogy megint 'előhúzz valamit a zsebedből! így ült ott Kobak a pádon szétterpesztett ujjakkal, és sehogy sem értette, hogy a tanító néni mért haragszik rá. Hiszen szemet akart rajzolni a lovacskának! És a lovacska is segített rajta, hál nem lett volna szép tőle, ha fél szemmel hagyja a lovacskát. De nem kellett sokat szomorkodnia, mert egyszer csak a pad repedéséből szólt ki a lovacska: — Köszönöm, hogy szemet rajzoltál, ne szomorkodj, én tudom, hogy csak jót akartál. Kapj csak fel a hátamra, és fogóddz meg jól a sörényemben! Át ugrattak a pádon, átszöktettek az ablakon, a kerítésen, elhagytak minden villamost, de mikor fordultak volna. Kobak észrevette, hogy a lovacskának hiányzik egy patkója. — Hagyd csak el! — biztatta a lovacskát. — Majd karcotok én neked a körmömmel patkót, de igazit! Hanem a tanító néni még jobban megharagudott. — Ne karcold a padot. Kobak! Úgy látszik, nem érted, hogy megbüntettelek. Bent maradsz nagyszünetben az osztályban egyedül. Ült Kobak a nagy osztályban egyedül, és annyira félt, hogy hiába nézett a falra s a padra, sehogy se látta a lovacskát. Mikor már nagyon egyedül érezte magát, akkor rajzolt a táblára egy lovacskát, éppen olyat, amilyen rányerített. De a rajzolt lovacska nem akart megszólalni, hiába szólongalta Kobak. JFw, fíű milffim, csak kiírnak Henmil jjő, kiűtmk jjsj/t a dkőr Mám égy mtm az, te ágm, kiMjfűi/§ más mánál is: Ha a km tmiim„ miillliiő a Hárntf its!! Ha magy/ia tm a kim, diérii az ágai, mimti Hmmti a sütőit, dháisÉi a Hatnymakl! (nő 16) Gerstner Ákos rajza
