Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-04-24 / 17. szám
oszkvából I. Télutó tavaszi virágokkal • Tapasztalatcsere a nőlapok időszerű feladatairól • Baráti kézfogások és beszélgetések értünk küldött autóbuszra. Kint szilaj szél nyargal, kavarog a hó. A tapasztalt és óvatos utazók bundában, az optimisták tavaszikabátban, vékony színes kendők, sálak kerülnek a fejekre, csizmás, félcipős lábbal szaporázza ez az összetételében és küllemében is színes csoport a lépést a buszig. Barátságos pillantások kísérnek, nincs bennük különösebb csodálkozás, hiszen mindennapos látvány ez itt, Moszkvában. A világ minden tájáról látni itt átutazót, vendéget, turistát, tanulmányútra érkező csoportot. Tizennégy szocialista ország nőlapjainak főszerkesztői, valamint a Szovjetunió szövetségi köztársaságai nölapjainak tizenhét főszerkesztője ül le a Szovjet Nötanács üléstermének tanácskozó asztalaihoz, hogy megvitassa időszerű feladatait a szocialista életmód kialakításában, s hogy felkészüljön a nők évtizedének jövő évben sorra kerülő értékelésére a hármas jelszó, az „Egyenlőség — haladás — béke" megvalósításában. Főbeszámolójában Valentyina Ivanovna Fedotova, a Szovjetszkaja Zsenscsina főszerkesztője köszönt bennünket. Módszeres alapossággal veszi sorra, taglalja, mi hiányzik még lapjainkból ahhoz, hogy a szocialista életmód formálásában, a család nevelésében hatékonyabb legyen a munkánk. Plasztikusabb élet-ábrázolásra, szélesebb műfaji skálán végzett újságírói munkára van szükség — szögezi le. Történelmi szempontból is behatárolja a nölapok küldetését, jelentőségét a szocialista társadalomban. Majd sorra veszi korunk legégetőbb kérdéseit. Elsősorban a világbéke meg-őrzésének feladatát, ezzel kapcsolatosan az ideológiai harc Összetevőit, majd a szocialista országok közösségéről szólva példánk jelentőségét a világ elmaradott és fejlődő országaiban, mindenütt, ahol a nők, édesanyák, családok alapvető jogainak kivívását kellett megvalósítani most, a nők évtizedében. Beszél Nicaragua, Kambodzsa helyzetéről, a háborúellenes tiltakozások óriási méreteiről s ezzel kapcsolatosan további tennivalóinkról. Azzal zárja felszólalását, hogy az 1945-ben kivívott béke örök kell hogy legyen, hiszen mérhetetlenül sok életet áldoztak érte. Mekkora hatalom a sajtó, tudatosult bennünk, amíg a felszólalók bemutatkozását hallgattuk: Az NDK-beli „Für Dich" egymillió példányszámban jelenik meg, a szovjet Rabótnyica 14 millióban, a lengyel Przejaczolka 2 millió 200 ezerben, az ukrán Ragyjanszka Zsinka 2 millió százezer példányban, s a jelenlévő főszerkesztők által szerkesztett lapokat összesen 49 nyelven olvassák a nők, a családok milliói, a Szovjetszkaja Zsenscsinát például tizennégy nyelven a világ minden táján, de a koreai nőlapot a koreain kívül angol és francia nyelven is, a dagesztáni nőlapot hét nyelven. Jellegénél, tartalmi összeállításánál fogva mindegyik nőlap olvasói karakterét, igényeit is tükrözi. A maga módján azonban mindegyik arra törekszik, hogy a szocialista társadalom tevékeny, tudatos építőivé nevelje olvasóit, a családokat felelős szülői szerepükre is felkészítse, és megismertesse velük jogaikat és kötelességüket hazájuk, társadalmuk építésében. Ki mit mondott olvasóiról, hogyan tárult fel előttünk e beszámolók segítségével egy-egy távoli, vagy ismeretlen, számunkra egzotikus ország lakóinak legbensöbb énje is, arról majd a továbbiakban megpróbálok képet adni, de tény, hogy a család jellegét megismerve egy nép lelkületét láthattuk meg akár Vietnam, akár Kuba vagy Laosz, vagy Örményország nőlapjának koncepciójáról, a szerkesztőséget ma leginkább foglalkoztató kérdésekről esett szó. E tapasztalatcsere legfontosabb tanulságait elsősorban szerkesztőségi munkánkban hasznosítjuk majd, de az alapvető tényt, hogy ma már lapjaink nem lehetnek csak nőközpontúak, családpolitikai lapok kell hogy legyenek, szükségesnek tartom olvasóinknak is tudomására adni. Fazu Alijeva, Marlis Allendorf, Teresa Diaz Lago és a többiek izgalmas, érdekes beszámolóját sorra véve, rendre bemutatjuk majd a szocialista országok nőlapjait olvasóinknak. Addig azonban még néhány szót a szemináriumról: Két nap telt el tartalmas vitában, közben jutott idő az apró ajándékok kicserélésére, a tervbe vett szolgálati utak megbeszélésére. Egy szívélyes találkozóra a Szovjet Újságírók Szövetségén, s közben vethettünk néhány pillantást a szürke, ködös, majd havat kavarintgató szélben telet búcsúztató Moszkvára. A virágüzletek előtt már tulipánért, nárciszért sorakoztak a fiatalok, celofánba csavart csokrocskákkal fiúk várták a lányokat a sarkon, a színházak előtt hancúrozó gyermekek tömege. A tavaszi szünet hetében jöttünk, most minden színház nekik játszik, mondták vendéglátóink. Csak úgy az autóbuszból néztük a Vörös teret, ahol vég nélküli sorokban vonultak most is a messze földről érkezők a Leninmauzóleumhoz, az üzleteket, amelyekből tengernyi ember járt ki-be, s amelyek — csodálkozva láttuk — este kilencig tartanak nyitva. De időt városnézésre csak ottlétünk negyedik napjára Ígértek, még várt ránk a Rabótnyica születésnapja, néhány meghitt baráti beszélgetés. De erről majd legközelebb. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET 1. Tabló. . . találkozunk 1985-ben Mongóliában 2. A tárgyalóasztalnál 3. Csoportunk mellett jobbról Valentyina Fedotova GÜD
