Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-03-20 / 12. szám
KUCKÓ Pinczési Judit Tavaszodé Kél dió üli az ág hegyén, diólány és diólegény. A lányon barna volt a lull, a fiún egy kicsit zöld a fül. Szél jött a fára, s megneszelve, hogy ott lenn hó fagy, a fiát leverte. v az leállt a hóba talpain, és csúszkálni kezdett, mint fönt a pinty. F. Mráz Olga Csirri-csim, cserre-cserre Csirri-csirri majomzene — Orangután húzza. C sirri-csirri, cserre-cserre Gorilla meg fújja. Csirri-csirri majomtánc — Maki majom táncol, Csirri-csirri. cserre-cserre Fel és le a fáról. Élt egyszer egy fiú, akit apja beadott béresnek a közelben lakó óriáshoz. Az óriás fel is fogadta, a fiú pedig mindjárt megkérdezte tőle: — Mi lesz a munkám holnapra? — Kalapácshajigálás a levegőbe — felelte az óriás. Amikor aztán megvirradt, az óriás meg a bérese kimentek a mezőre kalapácsot hajigálni. Az óriás megragadta óriás kalapácsát, és úgy elhajította. Mikor megvirradt, kiléptek a házból, és odamentek a fenyőfához. Az óriás nekirohant fejjel a fának, s a fa kérgén ott maradt fejének kerek nyoma. Biztatta a bérest: — Nosza, fiú, most rajtad a sor! A béres nekirohant a fának, és a feje, de még a nyaka is eltűnt a fa törzsében. így aztán be is fejeződött a munka aznapra. Megkérdezte a béres az óriást: — Mi lesz a munkám holnapra? Az óriás meg a béres hogy alig látszott a messzeségben. Biztatta a bérest: — Eriggy utána, aztán hajítsd el te is! A béres a kalapács után iramodott, de bizony fel se tudta emelni. Csak nézte, nézte, hol a kalapácsot, hol meg a levegőt. — Mit bámulsz? — kérdezte az óriás. — Azt nézem, melyik felhő közepébe dobjam ezt a kalapácsot — felelte a béres —, a viharfelhőébe vagy a bárányfelhőébe. Az óriás rémülten visszakozott: — Nehogy eldobd a felhőbe a drága kalapácsom! így aztán be is fejeződött a munka aznapra. Este a béres megkérdezte: — Mi lesz a munkám holnapra? — Fenyő törzsébe kell a fejeddel lyukat fúrnod — mondta neki az óriás. A béres éjszaka kiment a ház mellett álló egyetlen fenyőfához, éles fejszével a feje magasságában kis üreget vájt a törzsébe, aztán befedte ügyesen kéregdarabokkal. (Lapp népmese) — Holnap kurjongatnunk kell, meglátjuk, melyikünk tud nagyobbat kiáltani. Mikor megvirradt, ismét kimentek a mezőre. Az óriás elkezdett kurjongatni, s egyszer csak akkorát ordított, hogy a béres hanyatt esett tőle. Biztatta is a bérest: — Kurjongassál, öcsém, most rajtad a sor! No, az feltápászkodott a földről, keresett egy nyirfaágat, és farigcsálni kezdte. Furdalta az óriást a kíváncsiság, meg is kérdezte a bérest: — Mi az ördögöt csinálsz azzal a nyírfaággal? — Pántot faragok belőle a fejedre, nehogy szétrepedjen, ha elkurjantom magam — felelte a béres. Erre az óriás meggondolta magát. — Nem kell kurjantanod — mondta a béresnek. Arra a kérdésre pedig, hogy mi lesz a munka másnap, így válaszolt: — Holnap egy cethalat kell kifognunk. Reggel aztán kimentek a vízpartra, és csónakba ültek. Megkérdezte az óriás: • — Melyikünk fog evezni ?\ A béres vállalta, majd ö evez. Amikor odaült a szálfavastagságú evezölapátokhoz, csak nézegette őket. — Mit nézel? — kérdezte az óriás. — Hát csak azt, hogy nem roppannak-e össze a markomban az evezölapátjaid — felelte a béres foghegyről. — Menj onnét, majd evezek én! — mondta mérgesen az óriás, megragadta az evezőket, kifogta a cethalat, és maga vonszolta a partra. Mikor pedig a ház felé igyekeztek, így szólt az óriás a béreshez: — Vigyünk egy kis fát is magunknak, hogy tüzet rakhassunk a kályhában. Találtak is egy gyökerestül kifordult hatalmas fenyőfát. — Melyik végét akarod fogni? — kérdezte az óriás. — A gyökereset, mert az a nehezebb — válaszolta neki a béres. Az óriás megragadta a fa koronáját, és bevonszolta a fát a házába. A béres ügyesen meglovagolta a fenyő gyökerét s amint a fa bent volt a házban, fürgén leugrott róla, ott állt parancsra várva a kályha előtt. Az óriás ekkor belefújt a kályhába a hamu közé, de olyan rettentőt fújt, hogy a béres kirepült tőle az ablakon. Az óriás rémülten kiáltott utána: — Hát ha még szárnyad is van, maradj ott, ahol vagy, ilyen béres nem kell nekem! így menekült meg a fiú az ostoba óriástól. Szorgalmával később saját kunyhót szerzett, furfangjával később sok nehéz helyzetből kivágta magát.
