Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-02-28 / 9. szám
KUCKÓ Modi Izé nagyon korán, még hajnalban ellovagolt Tibbóból, messze földön híres szülőfalujából. A szomszéd faluban ugyanis vásár volt. Modi Izé hamar odaért. Talált egy kis bekerített területet, azon egy magányos póznát, ahhoz kötötte a lovát Mielőtt otthagyta volna a paripáját, alaposan szemügyre vette a lovat is, meg a felkelő napot is. Igen, igen, állapította meg, hatászemének! Szóhoz sem jutott a meglepetéstől. Amikor nagy nehezen magához tért, ordítozni kezdett, jajveszéke/ve! — Jaj nekem! Mi történt? Ez a ló, bár itt áll pontosan a lovam helyén, mégsem az én lovam! Hiszen az én paripám kelet felé nézett, erre határozottan emlékszem! Ez meg itt, semmi kétség: nyugat felé bámul! Kicserélték a lovamat! Egy másik lovat kötöt-A Kelet felé néző ló (Afrikai népmese) V rozottan kelet felé néz a ló. Tehát kelet felé! így aztán könnyű lesz megtalálni! Ezzel vígan fütyürészve elindult Modi Izé a vásárba. Amikor már jól kinézelődte magát, alkudozott egy sort a különféle árusoknál, és vett is ezt meg amazt, visszaballagott ugyannak a bekerített területnek a bejáratához, ahol egy magányos póznához kötötte reggel a lovát. Szemügyre vette a paripáját. Emlékeztek, ugye, hogy amikor otthagyta, kelet felé nézett? De hát mi történt azzal a lóval? Modi Izé döbbenten állt meg a bekerített terület bejáratánál! Valósággal a földbe gyökerezett a lába! Egyszerűen nem akart hinni a tek a helyébe! Ó, jaj! A lovam! A saját lovamat akarom vissza! Az én lovam kelet felé nézett! Ez már azért sem lehet az én lovam, mert nyugat felé néz! Modi Izé dühösen ment el a bekerített terület bejárata elől. Tűvé tette az egész környéket. Egy kelet felé néző lovat keresett mindenfelé! Értitek? Azt hajtogatta makacsul — mondhatnám: az volt a vesszőparipája —, hogy az ő lova kelet felé néz! De persze sehol nem talált ilyen lovat. Amerre csak kereste, egyetlen ló sem nézett éppen akkor kelet felé! De ha netalántán találkoztok egy kelet felé néző lóval, ugye, azért elballagtok vele Tibbóba, és bekötitek Modi Izé udvarába ? Gerstner Ákos 6 éves Síppal\ dobbal, nádi hegedűvel Páros tánc cserélődő táncosokkal Nagyon közkedvelt játéka volt a fiatalságnak, különösen böjt idején, amikor tilos volt a táncmulatság. Martoson a „pillikézés” is ilyen tánc volt. Kézfogással kört alkottak. A körön belül 3—4 pár táncolt. Egyik lány a másiknak a vállára, az meg ennek a derekára tette a kezét, mint a csárdásnál, és frisset jártak. A körben' lévők énekeltek, és tánclépésben mozogtak. Margit. Amikor az éneklésben oda érnek, hogy „Hadd tudják meg. hogy szeretsz engemet”. Csillag Margit párt választ magának, a többiek is páronként csárdást járnak. A felszabadulás előtti népzenei gyűjtőmunkáról sajnos aránylag keveset tudunk. Az első világháború előtt Vikár Béla, Kodály Zoltán, Bartók Béla és néhány tanítványa gyűjtött a mi vidékün-Csil-lag Mar-git tu-dom a ne - ve-det, Kon.kó ,e.vé, tisz.,a b0.za, ér-ted va-gyok ha-lá-tos be-te-ged. Vesd rám ró-zsám ra-gyo-gó sze-me-det, haki.nyi.lik az j-bo-tya. hadd tud-ják meg hogy sze-retsz ervge-met. Az i-bo- lyát ak-kor sze-dik, mi-kor reg-gel har-mat e-sik. Én az u-ram nem sze-re-tem, én a csók-ját nem ked-ve-lem, i - ti-júcs-ka ké-ret en-gém, sző-ke le-gény sze-ret en-gem. Ha szeret, hát bár elvenne, piros papucsot is venne, aranyláncot tizenkettőt, három aranyos fíkötőt. Három háznál hat kemence, összejártam, mégsincs este, ha nincs este, van menyecske, incsem-pincsem teremtette. Ablak alatt ím áll egy fa, piros alma terem rajta, olyan piros, mint az író, egye meg a szolgabíró. * A jelzett rész strófás szerkezetű. Amire táncoltak, nem egy dal, hanem egy egész dallamfüzér volt, amelyben egyaránt lehettek a felnőttek dallamvilágából lecsúszott strófás szerkezetű dalok és ütempáros gyermekdalok. Ennek a játéktípusnak jellegzetes vonása, hogy az éneklés egy bizonyos pontján, a körön belül lévő vagy lévők, párt választanak maguknak. A mai számunkban közölt játék is páros tánc, cserélődő táncosokkal. A résztvevők összefogódzva körbejárnak és énekelnek. A kör közepén áll Csillag kön. 1918 — és 1945 között Manga János és a diószegi születésű Pongrácz Zoltán, valamint Dr. Bakos József gyűjtéséről van tudomásunk. Hármuk közül Dr. Bakos József volt az, aki a gyermekjátékok gyűjtésére összpontosította a figyelmét. Mint az érsekújvári gimnázium tanára, a diákjait is bevonta a gyűjtésbe. Az általuk gyűjtött gyermekjátékokat a Magyar Népzene Tára I. „Gyermekjátékok”, című kötetében találhatjuk meg. Ürge Mária
