Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-02-21 / 8. szám
ÜGYES KEZEK m .UK *5§ T Ti' • « * WWWWW.’iVWAVíVMVrtWrtWiVVVWAWWWVWWiVWW/^ • - a a a. * ^* a «. « v « ■A« A»* > -j> a ' m a!a— &lid WVAWiWAVVWiWWiWAVAWAVWAV/AWWiWiWViWVW (nŐ2i) Annyit beszéltünk már ezeken az oldalakon szövésről, szőttes mintákról teljesen fölöslegesen, mert ki tud manapság szőni, kinek van szövőszéke?! — mondhatná a kedves olvasó. Rég letűnt az a világ, amikor a selypegő leánygyermek már a guzsaly, az orsó körül forgolódott, hogy leánysága végére készen álljon a házat, családot felöltöztető gyapjú- és vászonszöttesek sokasága. Természetesen eszünkbe sem jut azt ajánlani, hogy négy-öt nyüstös szőttes termeléséhez lássunk hozzá, hogy a mai lányok maguk szőtte kelengyével menjenek férjhez. Erre nincs szükség, de lehetőség se. Ám valamelyest érteni a szövéshez, tudni néhány alapvető sajátosságot, nem megvetendő dolog. Öv a derekunkra, hajdísz, tarisznya, guba némi ismerettel a ma beszerezhető alapanyagokból is elkészíthető, ráadásul szövőszék nélkül. Hogy mivel? Szövés Csókos Györgyi szövés Például gyalogszövőszékkel, amelyet homokos vízparton vagy füves, tiszta helyen magunk is öszszeállíthatunk ágasfákból, rudakból. Ha jó nagy a helyünk, egész hosszú szőttest is készíthetünk rajta. Vagy szádfával, amely viszont egészen egyszerű, arasznyi fatábla, lyukakkal, résekkel. A szövés ősi eszköze, szalagok, madzagok, övék szövésére alkalmas. Ezt a nagyon okos kis szerszámot sem lehet boltban megvásárolni. Alkalmas kis fatáblából magunk kifaraghatjuk, kifúrjuk és csiszoljuk. Mindig is így csinálták. „A régiek egyszerű eszközökkel dolgoztak. Orsóval fontak, fésűkkel, fatáblákkal, bordákkal, csontlapocskákkal szőttek. Fákra, ágakra aggatott fonalakból botok, csépek, csont- és fatűk segítségével gyönyörű szőtteseket tudtak csinálni. Leleményesen szarkesztettek olyan szövőszékeket, amelyeken szinte mindent tudtak szőni, amit a későbbi takácsos szövőszéken vagy a mai bonyolult szövőgépeken gyorsabban és könnyebben termelnek. Nem tudjuk, hogy melyik szövőszék, melyik szerszám volt az első. Azt sem lehet pontosan meghatározni, hogy melyik nép találmánya a madzagszövő táblácska, vagy a nehezékes, függőleges szövőszék. Régi énekek, mondák emlegetik például a hun leányok aranyos szőtteseit, az ékes öveket, amelyeket szalagszövő táblákon szőttek Attila idejében." Ezeket a régi egyszerű szerszámokat, egyszerű technikákat rekonstruálja Csókos Györgyi gyerekek közreműködésével, elsősorban nekik, a gyerekeknek ajánlva munkáját a Csináld velünk sorozat Szövés c. könyvecskéjében (Móra 1978). Kedvet kapunk fübabák és zöld ágból bújtatott függönyök, övék, szalagok, bábuk, gubák készítéséhez e könyv nyomán? Az ízléses ajánlatok, fotók és magyarázó ábrák közt lapozgatva úgy gondoljuk, igen, megpróbálkozhatunk e szép, ősi mesterség alapjainak az elsajátításával mi is. Sőt, Csókos Györgyi nyomán elindulva, tapasztalt szövőasszony vagy szakkörvezetö segítségére is támaszkodva esetleg igazi, nagy szőttesek készítésére is vállalkozhatunk majdan. Kocsis Aranka SsSSiMi