Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-02-14 / 7. szám

7 Lehet hogy a közmondás ismere­te is visszahúzó erőt jelentett annak idején, a legelső évzárókon, járási konferenciákon, miszerint: sok be­szédnek sok az alja. Mégis azt hi­szem, a legtöbb újdonsült nőszerve­zeti tagot a túlzott szerénység, a bátortalanság tartotta vissza a véle­ménynyilvánítástól. Sokan emlék­szünk még rá, hogy egyiküket-má­­sikukat — még a tisztségviselőket is — mennyit kellett nógatni: szólj már te is hozzá! Ne csak otthon osztogasd a tanácsot! De más volt „kézbe venni" a munkát, amihez értettek, amit megszoktak, s más szavakba önteni gondolataikat ne­kik, akiket azelőtt nemigen kérdez­tek. Azután lassan belejöttek. Megjött a bátorságuk és a hangjuk is. Az ötleteket vállalásokat tartalmazó szavak egyre keményebben, határo­zottabban hangzottak. Országos feladatok megoldásában vettünk részt úgy kellett elmagyarázni a dolgokat hogy mindenki megértse. Lelkesíteni kellett, meggyőzni, hogy mindenki annyit adjon önmagából, amennyi erejéből, képességéből te­lik. Időközben „elfogyasztottunk" né­hány esztendőt nőszervezett tagja­ink is felnőttek a feladatokhoz Ön­ként vállalt társadalmi munkánk eredményeinek hosszú láncolatát tudjuk felmutatni. Olyan eredmé­nyeket, amelyek gazdaságot fejlesz­tettek, kulturális tevékenységet bő­vítettek, elősegítették a fejlődést minden járásban, hazánk egész te­rületén. Hogy ebben a tevékenység­ben az egyes nőszervezeteknek, a nőszervezetek tagjainak milyen ré­sze volt, van és lesz a jövőben is — erről beszélgetünk, ezt vitatjuk az évzárókon, járási konferenciákon, az országos kongresszusokon. De vajon hogyan vitatjuk?Miként tudjuk összefoglalni mondanivalón­kat most, a gazdaságosabb terme­lés, az ésszerűsítés időszakában, ha már egyszer szót kérünk? Az összejöveteleken, tanácskozá­sokon, nemegyszer tűnt úgy, hogy felesleges szófecsérléssel lopjuk egymás idejét közömbösséget vál­tunk ki érdeklődés helyett, s ahe­lyett hogy közelednénk, távolodunk a konkrét tapasztalatátadástól, a feladatok racionális végzésének Ha már egyszer szót kérek Könözsi István felvétele megfogalmazásától. Hogy miként teljesítettük, hogy jól végeztük mun­kahelyi kötelességeinket, azokat a feladatokat, amelyek munkakörünk betöltésével ádva vannak, amiért fizetség jár, nem dicsekedni való dolog, ezért külön elismerést ne vár­jon, nem is várhat senki. A felszóla­lók zöme pedig sokszor ilyenről szá­mol be a vitában ahelyett, hogy arra adna a másiknak receptet, ötletet, miként lehet a problémákat, hibá­kat társadalmi összefogással megol­dani, eltávolítani. Hogyan és mit tesznek ők, okosan, gyorsan, ered­ményesen. Vagy mi az, amivel ne­hezen birkóznak meg, aminek meg­valósításához szívesen vennék a másik tanácsát, hasznosítanák ta­pasztalatait amint azt nőszövetsé­günk legutóbbi plénumán tapasztal­hattuk. Ezen a tanácskozáson sok hasznos, a legfontosabbra szorítko­zó felszólalás hangzott el, olyan, amelyik tovább tudja vinni a dolgo­kat Nem szót szaporító, hanem té­nyeket ismertető, tájékoztató, feNi­­lágosító. Olyan, amelyik rámutat azokra a dolgokra, melyeknek el­végzéséhez szorosabb összefogásra, gyors intézkedésre van szükség. Ilyen volt ezúttal többek közt né­hány újító, tudományos: dolgozó, mezőgazdasági szakember és nő­szövetségi tisztségviselő felszólalá­sa, melyet mindannyian szívesen hallgattunk, mert újat, megszívlelni valót tartalmaztak. A nőszervezeti évzárók már véget értek. Eljött a járási konferenciák ideje, s ezeket követik majd a kong­resszusok. Jó lenne, ha azok, akik szót kérnek a vitában, a nők széles látókörével, ugyanakkor okos gaz­daságossággal fogalmaznák meg mondanivalójukat hogy valóban csak arról beszéljenek, amit a má­siknak tudásban, tapasztalatban, lelkesedésben, feladataink eredmé­nyesebb megoldása érdekében nyújtani tudnak. És még valami. Az ilyen járási és országos tanácskozás fárasztó munka. Alapos figyelem­összpontosítást igényeI. S odafigyel­ni órákon keresztül csak érdekes dolgokra lehet, csak hasznos dol­gokra érdemes. J. Hegedűs Magda A Szlovákiai Mószövetség hetilapja <XXIV. évfolyam Főszerkesztő: HARASZTI-MÉSZÁROS ERZSÉBET Főszerkesztő-helyettes: JANDÁNÉ HEGEDŰS MAGDA Megbízott főszerkesztő-helyettes: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA mérnök Szerkesztőségi titkár: NESZMÉRI RÓZA Grafikai szerkesztő: ZALKA KATALIN Tördelőszerkesztő: SCHREIBEROVÁ KATARINA Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB ZIVENA kiadóvállalata., 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség 812 03 Bratislava, Martanoviéova 20. Telefon — titkárság: 585 19; főszerkesztő: 549 25 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyedévre 36,40 Kős. — Külföldi megrendelések: A Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlace, 817 59 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V„ József-nádor tér 1.) — Előfizetési díj: évi 180 — Ft — Csekszámlaszám MNB 215-96 162 — A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaéiame n. p„ 042 67 Kosice, Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon: Farsangi hangulat Nagy László felvétele (nÖ2)

Next

/
Oldalképek
Tartalom