Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-02-07 / 6. szám
felvételei Rendhagyó divatbemutató Rendhagyó divatbemutatóra kaptunk meghívót, s talán éppen ezért kíváncsiabban mentünk el, mint máskor, megtudni, megnézni, mit kiviteleztek azok az ifjú szakemberek, akik a jövőben „öltöztetni" fognak bennünket. Ennélfogva nem kis részük lesz abban is, hogy a hozzánk látogató külföldiek milyen véleményt alkotnak: elegánsak, jól öltözöttek-e hazánk lányai, asszonyai vagy sem. A varróipari tanulólányok maguk mutatták be modelljeiket az árgus szemmel figyelő, zömében a szakma neves mestereiből álló közönségnek. A manekenszakmában járatlan lányoknak csak az első lépéseik voltak bizonytalanok. A taps biztonságot, oldódást jelentett akkor is, ha a belső izgalmat kísérő pír mindvégig ottmaradt az arcukon. A VKUS vezetőségét és az oktatókat dicséri, hogy a bemutatóra szép környezetben, a Mirbach-palota egyik cirádás termében került sor, ahol az állandó vertcsipke-kiállítás látható. A magnóról áradó hangulatos zenére az ifjú szakemberek utcai, délutáni, alkalmi ruhákat, kosztümöket, kabátokat vonultattak fel a „páston". A siker megérdemelt volt, elismerése az igyekezetnek, amit a lányok a bemutatott modellek elkészítésébe fektettek. Mégis el kell mondanom — de ezt inkább az oktatók címére —, hogy a szabásminta kiválasztása az anyagok színe a „maneken" alakjához, korához mérten nem volt mindig a legmegfelelőbb. Erre a tényre jobban oda kellene figyelni, annál is inkább, mert ezek a fiatal varrólányok a jövőben nemcsak a saját ruhatárukat tervezik, varrják meg, hanem tanácsolni fognak, útbaigazítást adnak a divatot illetően kisebb-nagyobb közösségeknek. Ez a feladat pedig nemcsak komoly szakmai felkészülést kíván, hanem jó ízlést is. —j—
