Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-12-11 / 50. szám
1784. december 13-án halt meg Samuel Johnson klasszicista angol író 1854. december 14-én született Vojtéch Hynais cseh képzőművész 1924. december 14-én született Rádzs Kapúr indiai színész és rendező 1859. december 15-én született Ludwig Lazarus Zamenhof lengyel orvos, az eszperantó szülőatyja 1884. december 19-én született Antonin Zápotocky 1944. december 20-án akasztották fel a német fasiszták Adler Károlyt, a Petőfi Sándor partizánegység parancsnokát (nőis) Az én világom A tudományos ismeretterjesztés szempontjait szem előtt tartva foglalta önálló kötetbe Kosa László — akit művelődéstörténeti írásairól már néhány korábbi kötetén keresztül megismerhetett olvasóközönségünk — a magyar népi kultúra és társadalom keresztmetszetét, a honfoglalástól századunk elejéig. Már a bevezető is sejteti azokat a tudomány- és irodalomtörténeti vonalakat, amelyeket a szerző felsorakoztat, bizonyítékul hív. Ebből tudjuk meg a magyar néprajzkutatás kezdetének „születési idejét", melyet 1782-re, tehát kétszáz évvel korábbra helyez a szerző, amikor is az egykori pozsonyi Magyar Hírmondóban megjelent az a felhívás, mely régi költői emlékek és népdalok összegyűjtésére serkentette az olvasót. A kutatás szükségessége mellett azóta a magyar kultúra legjelesebb képviselői foglaltak állást: így Kölcsey Ferenc, Berzsenyi Dániel. Erdélyi János, Arany János, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Babits Mihály. Veres Péter, Illyés Gyula, Nagy László stb. A Kozmosz Könyveknek Az én világom sorozatában megjelentetett kis kötetében mindenekelőtt a népi kultúra és népi társadalom (nép és táj kapcsolata, illetve a társadalmi rétegződés alakulása) főbb vonásait kívánja összegezni a szerző. Felelevenednek a társadalom- és fejlődéstörténet egyes szakaszai, így az 1848, ill. az 1945-ös korszakhatárok. Mivel az adott terjedelemben a szerző sem törekedhetett teljességre, mi is csupán tartalmával tudjuk érzékeltetni a gazdag anyagot. Az Ember és táj című első fejezet bemutatja a magyar nép természetátalakító munkáját, történeti-népi tájszemléletét. A Társadalomrajz című fejezet az alábbiakat foglalja magába: társadalmi rétegek és csoportok, a rendiség emléke, vallás, társadalmi és politikai eszmék, család és rokonság, szomszédság és település, az önigazgatás és érdekvédelem intézményei, a települések külső kapcsolatai, viselkedés, magatartás, értékrend, illem, hagyományszerüség és közösségi szellem. A népi kultúra történeti rétegein belül megismerkedhetünk a honfoglaláskori hagyatékokkal, a hűbériség évszázadainak örökségével, valamint a polgári korral. A befejező-összefoglaló fejezet képet nyújt a népi kultúra táji tagolódásáról, a magyar népi műveltség európai helyzetéről, illetve a népi kultúra jelenéről és jövőjéről. A kötetet — amely könyvesboltjainkban megvásárolható — jól kiegészíti, ugyanakkor az olvasót eligazítja a témakörben eddig megjelent szakirodalom legismertebb kiadványainak lajstroma. D. Varga László A nyolcas Szemle Érdekes, sok olvasnivalót kínáló szám irodalmi folyóiratunk nyolcadik száma. Elég végigböngésznünk a tartalomjegyzéket. s a sokféle név, téma láttán igazolva látjuk a kijelentést. Hazai íróink, költőink sorát Gál Sándor nyitja Az Idő fragmentumai című, több részből, „töredékből" felépített szép versével. (Zárójelben jegyzem csak meg, hogy e sorok írójának is többször panaszkodtak különféle versmondó versenyek résztvevői, hogy nehezen találnak verset. E szám olvastán is az jutott eszembe, figyelmesebben kell keresnil) Tóth Lászlótól hét új verset olvashatunk a lapban, Koncsol Lászlótól kettőt. Rajtuk kívül Ozsvald Árpád. Soóky László. Barak László és Kiss Péntek József szerepel még egyegy költeménnyel, illetve Rácz Olivér, Aich Péter és Ivanics István egy-egy elbeszéléssel. A Látóhatár rovatban a szerkesztő ezúttal latin-amerikai költők és prózaírók műveiből válogatott. E válogatás érdekessége — sajnos, hazai berkeinkben nem túl gyakran fordul elő —, hogy valamennyi vers és elbeszélés magyarra való átültetése csehszlovákiai magyar fordító műhelyében történt. A kubai, argentin, chilei, nicaraguai, Puerto Rico-i és perui szerzők írásait Mikola Anikó, Lörincz Emőke és Végh Zsoldos Péter kiváló tolmácsolásában olvashatjuk. Húszéves a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. A kórusról — amelyre méltán lehetünk büszkék —, a húsz év alatt kapott díjakról, a megtett hazai és külföldi hangversenykörutakról, az énekkar jelenlegi gondjairól Miklósi Péter tollából olvashatunk részletes beszámolót. A nagykaposi (ma V. Kapusany) születésű Erdélyi Jánossal, a 19. század sokoldalú tudósával — népdalgyüjtő, költő, filozófus, esztéta volt — három írás is foglalkozik. „Költő, műbíró, műbölcsész: e három jelenség összhangzatban fejlett s jutott érettségre nála ..." — mondta róla Arany János, mikor 1868-ban bejelentette akadémikus társa halálát. A lapban találhatjuk még Fonod Zoltánnak a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalomról szóló írásának ötödik részét, valamint Balázs Andrásnak, a Sarló egykori tagjának Turczel Lajoshoz címzett levelét, amelyben Balázs Béla Sarló-kapcsolatáról szól. Az Irodalmi Szemle októberi számát három fiatal amatőr képzőművész alkotásaival illusztrálták. Bertha Éva Tudom, hogy tudod, hogy tudom Két remek színészt láthatunk a komorkás olasz komédia főszerepében: Monica Vittit és Alberto Sordit. Alberto Sordi ezzel a filmmel most először mutatkozik be nálunk rendezőként. A film címével ellentétben, kezdetben még senki nem tud semmit, s a legkevésbé Fabio Bonetti banktisztviselő (Sordi játssza), aki családjával a történet középpontjában áll. Meg van róla győződve, hogy családjának „feje" és támasza. Egy magánnyomozó tévedése miatt derül csak ki. hogy ez mennyire nincs így. A nyomozó egy más személy helyett az ő feleségét (Monica Vitti) követte néhány héten át — méghozzá kamerájával és hangfelvevőjével. Fabio hétvégi házukba jár megnézni egy-egy filmtekercset. Kénytelen szembenézni valós önmagával, amikor lépésről lépésre, jobban mondva tekercsről tekercsre szembesül az igazsággal, hogy tudniillik felesége találkozott volt barátnőjével, hogy lánya narkósok és prostituáltak társaságába keveredett, hogy a felesége végül is hűtlen volt hozzá, hogy felesége megtudta, hogy halálosan beteg, majd hogy kiderült: helytelen volt a diagnózis stb. .1 A film sok dramaturgiai és rendezői balfogás áldozata lett. Teljesen fölösleges volt például kifuttatni azt a mellékszálat, amely a politikus meggyilkolása körül bonyolódott, így is homályos maradt a dolog. Sordi csak addig bizonyul biztosnak és jónak, ameddig színész. Kiválóan alakította a tipikus, a felületesen érzelmes olasz — valljuk meg, hálás — szerepét. Jól játszotta el a férj szembesülését a valósággal, s azt, miképpen lehet ezen úrrá lenni. Elgondolkodtató. de valószínű, hogy inkább jellegzetesen olasz megoldást példáz, hogy megtudva a dolgok állását, egyszeriben megértő férjjé és gondos apává változik. Sordi biztos rendezői kezének, vezetésének hiánya érezhető Monica Vitti játékán is, egyéniségéhez mérten sokkal fergetegesebb és főleg sokkal szellemesebb darabokhoz, filmekhez és alakításokhoz szoktunk. A film végén aztán mindenki mindent tud, csak nem beszél róla, egy kicsit félve ugyan — hogy még valami kirobbanhat —, de mosolyogva siklik el az események fölött. Minden jó, ha a vége jó...? Friedrich Magda KOZMUVELODÉS Élő hagyomány |r Az idei Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokra november derekán került sor — néhány nappal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 67. évfordulója után. Akkor, amikor az újságokban többek között a következő címekre figyelhetett fel az olvasó: Fontos feladat az atomháború veszélyének elhárítása, A lázas fegyverkezés senki biztonságát sem garantálja. Újabb részietek az Indira Gandhi elleni merénylet hátteréről ... A kassai (Koéice) Barátság Házának ülésterme majdnem megtelt. Közel százan lehettünk. Népművelők, pedagógusok, írók, újságírók, CSEMADOK- tisztségviselők, Fábry-kutatók, Fábryt tisztelők — Nagykapostól (Veiké Kapusany) Bratislaváig. Az üresen maradt tíz-tizenöt helyen szívesen láttuk volna néhány dél-szlovákiai mezőgazdasági és ipari üzem pártelnökét, vezetőjét vagy más képviselőjét is. A rendezők, vagyis a CSEMADOK Központi Bizottsága és Kassai Járási Bizottsága a jövőben őket is meghívhatná, elvégre Fábry szellemi hagyatékának ők is törvényes örökösei — mint ahogy örököse mindenki, aki a népek békés egymás mellett élésének érdekében, s az utódok érdekében fegyver s vitéz ellen énekel, tesz, aki hű anyanyelvéhez, s aki a népek közeledését, a hídépítést szorgalmazza, a jóakaratot szomjazza, és a békét kívánja. Fábry kérelme, parancsa — „Adjátok tovább!" — nekik is szól. Az első napon négy előadás hangzott el. Közülük ezúttal csupán egy foglalkozott kimondottan 1970-ben elhunyt írónkkal, illetve munkásságával (Kis József: Történelmi elemek Fábry Zoltán életművében), míg a további három egy-egy központi Fábry-témát, illetve azokkal rokonságban lévő közérdekű kérdést tárgyalt (Viliam Plevza: Csehszlovákia Kommunista Pártjának nemzetiségi politikája; Szeberényi Zoltán: Az antifasizmus ábrázolása és a békeharc kifejezése a csehszlovákiai magyar irodalomban; Bretislav Truhlár: A Szlovák Nemzeti Felkelés ábrázolása a szlovák irodalomban). Annak ellenére, hogy két előadás szlovákul hangzott el, az előadók és a hallgatók szót értettek. Témájukban szorosan kapcsolódtak egymáshoz a vasárnapi előadások is (Márkus Mihály: A szlovákiai néprajzi kutatásról; Ág Tibor: Népzene- és népdalgyűjtési tapasztalatok; Méry Margit: A Bódva-völgye népi kultúrájának hagyományairól). Műsorra tűzésük jó ötlet volt, hiszen nemzetiségi közösségünknek s az egész társadalomnak csak haszna lehet belőle, ha Fábry szellemében népi kultúránk időszerű kérdéseit is megvitatjuk. Csak haszna lehet belőle, mert „a kultúra az emberré formálás, emberré tökéletesedés eldöntő síkja". A társadalmat pedig emberek alkotják. Hogy hogyan kell dolgozni ezen a téren a CSEMADOK-csoportoknak, vagy más műkedvelő együtteseknek, azt a rendezvény kulturális műsorában bemutatkozott helyi műkedvelők — az Új Nemzedék népművészeti együttes, a Csermely kórus és a Pinceszínpad példázzák. Összegezve: Az idei Fábry-napokat — a Kassán és a Kassa környéki községekben tartott író-olvasó találkozókat,
