Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-12-11 / 50. szám

Lubomír Strougal elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a szövetségi kormány elnökének az efsz-ek X. országos kongresszusán elhangzott beszédéből Jobban kell gazdálkodnunk azzal, amink van Társadalmunk és országunk szocialista átépítése, amelynek programját 35 eszten­dővel ezelőtt hagyta jóvá a CSKP IX. kong­resszusa. történelmi átalakuláshoz vezetett a mezőgazdasági termelésben is. A termelési viszonyokban bekövetkező változások meg­mutatták az új típusú nagyüzemi termelés hatalmas lehetőségeit. Létrejöttek a mező­gazdasági szövetkezetek, és kialakul az új osztály — a müveit és szakmailag képzett szövetkezeti földművesek osztálya. Szövet­kezeteink megtörték az évszázados hagyo­mányt, az egyéni gazdálkodás hagyományát, és elsajátították a közös gazdálkodás prog­resszív formáit. (...) Jogos büszkeség tölt el bennünket az elmúlt évtizedek eredménye láttán. Azonban azzal is tisztában vagyunk, hogy ezek az eredmények arra köteleznek bennünket: ne elégedjünk meg az elérttel, es ne torpanjunk meg félúton. A kor sürgetően azt követeli, hogy elsősorban a jövőbe nézzünk és hogy reális, korunk emberéhez méltó szociális és gazdasági távlatokat biztosítsunk szocialista társadalmunknak, a csehek és szlovákok, valamint a hazánkban élő nemzetiségek testvéri szövetségének. (...) A CSKP XVI. kongresszusának és a föld­művesszövetkezetek IX. országos kongresz­­szusának határozatából ered annak szüksé­gessége, hogy tartósan biztosítsuk az élelmi­szer-fogyasztás olyan színvonalát, amely összhangban áll a lakosság különböző kate­góriájának egészségügyi és élelmezési nor máival. Ezzel összhangban gyorsabban kell előrehaladni az élelmiszerekkel és a mező­gazdasági alapanyagokkal való önellátás felé vezető úton, s javítani kell minőségüket. Ez természetesen megköveteli a lehető leggaz­daságosabb hasznosítását mindannak, ami ezen ágazatok és a mezőgazdasági vállala­tok rendelkezésére áll. Persze a cél nem a termelés mindenáron való növelése, hanem az összes termelési tényező hatékony hasz­nosítása és az, hogy a költségek minél kiseb­bek legyenek. (...) Ez számos oknál fogva nem könnyű dolog. Mindenekelőtt teljes mértékben figyelembe kell venni, hogy a világ azon országai közé tartozunk, amelyekben egy lakosra kevés termőföld jut, s ráadásul a termőföld jelentős része szükségessé teszi, hogy differenciált gazdálkodást folytassunk rajta, eróziógátló intézkedéseket tegyünk, gondoskodjunk a vízkészletekről és a vizek tisztaságáról, s csökkentsük az ipari szennyezés káros hatá­sát. Figyelembe kell venni, hogy a mezőgaz­dasági termelés jelenlegi intenzitását nagy energiaráfordítással érjük el, pedig a jövőben is korlátozott lesz a rendelkezésre álló ener­giamennyiség, sőt csökkenésével is számolni kell. (...) Az idei termés jó feltételeket teremt ah­hoz, hogy létrehozzuk a szükséges tartalékot egy esetleges rossz termés ellensúlyozására. E feladat teljesítését azonnal meg kell kez­deni. Ennek érdekében szükséges, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztéri­umok haladéktalanul kötelező normákat írja­nak elő a gabonával való gazdálkodásra vonatkozóan, s ezen belül tegyenek a tarta­lékképzést ösztönző gazdasági intézkedése­ket. (...) Arra törekedtünk — s erre a CSKP KB idei októberi ülésén is rámutattunk —. hogy ne csak elmélyítsük az élelmiszertermelés fej­lesztésének a tervszerűségét minden részt­vevő ágazatban, hanem egyúttal szélesebb teret is biztosítsunk a mezőgazdasági válla­latok számára a termőtalajuk és további termelési feltételeik kihasználásához vezető optimális utak aktív és kezdeményező kere­séséhez a termelés intenzitásának fokozása érdekében. Ezért nem érthetünk egyet azzal, amikor a tervezési és az irányítási tevékenységben még mindig megnyilvánulnak a vállalatok tevékenységében való túlzott adminisztratív beavatkozások irányzatai, amikor utasítások­kal helyettesítik az alkotó együttműködést. Ezért a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumoknak a további érdekelt szer­vekkel együtt az eddiginél nagyobb igyeke­zetét kell kifejteniük az elfogadott intézkedé­sek következetes érvényesítésére minden irányítási szinten. (...) Az elért eredményeket egészében véve pozitívan értékeljük, nem tagadhatjuk, és nem is akarjuk tagadni, nem minden sikerül úgy, ahogy azt szeretnénk. Előre kell halad­nunk. tovább kell javítani a munkát és a termelési folyamatok irányítását, jobban kell gazdálkodni azzal, amink van. Megtartották a földművesszövetkezetek X. kongresszusát Igazi ünnep volt A földművesek ünnepe. Azoké, akik becsületes, kitartó munkájukkal már 35 éve naponta biztosítják asztalunkra a kenyeret, húst, tojást s a többi mezőgazdasági terméket. Akik három és fél évtized alatt évi 5 millióról 12 millióra emelték az országban előállított gabonamennyiséget, a kiter­melt húst pedig három és félszeresére, a tejet két és félszeresére növelték. A jubileumi X. kongresszuson tehát jogos büszkeséggel adhattak számot munkájukról. Prága, a kongresszus színhelye négy napig a földművesek ünnepének hangulatában élt. Az ország 1 967 szövetkezeté­nek 631 000 tagját képviselő 2 226 kongresszusi küldöttből 727 volt a nö. Közülük 149-en dolgoznak a növénytermesz­tésben. 439-en az állattenyésztésben, a többiek pedig más területen. A kongresszuson részt vett az ország mind a 16 női szövetkezeti elnöke is. Voltak idős szövetkezeti tagok, akik a közös gazdálkodás alapjait rakták le, a közép korosz­tályt képviselő szakemberek és fiatal mezőgazdasági dolgozók, akik már „beleszülettek" a készbe, s ennek továbbfejleszté­sét, a mezőgazdasági termelés növelését hívatottak tovább­vinni. Folyt a vita, a tapasztalatcsere az előcsarnok minden négyzetméterén. Mi így csináljuk — nálatok ez hogy van? Mondatok, melyek minden lépésnél elhangzottak a szövetke­zeti elnökök, állatgondozók, fejönök, kertészek között. Ke­­let-Szlovákia és Észak-Csehország, Dél-Szlovákia és Észak- Morvaország között megszűnt a távolság — az eredmények, a gondok kaptak helyet minden párbeszédben. És gratuláci­ók, jókívánságok a Munka Érdemrend új kitüntetettjeinek. közöttük a Dél-Szlovákia mezőgazdaságát képviselőknek, Danis Pálnak, az udvardy (Dvory nad Zitavou) Auróra szövet­kezet elnökének, valamint a kollektíva képviseletében And­­rássy Sándor mérnöknek, a légi (Lehnice) Csehszlovák—NDK Barátság Földmüvesszövetkezet elnökének. És Juhász István mérnöknek, a rimaszécsi (Rim. Sec) Új Élet szövetkezet elnökének, akiknek a kongresszus előestéjén köztársaságunk elnöke adta át e magas állami kitüntetést. A munkáról — az elért eredményekről és meglévő problé­mákról — volt szó a kongresszus mindhárom napján, mégis ünnepi légkörben telt az idő. Jó volt hallani a kongresszus föbeszámolójában felsorolt eredményeket, azt, hogy a kol­lektivizálás harmincöt éve alatt milyen sokat változott, fejlő­dött a földműves élete, munkája. Hogy Csehszlovákia mező­­gazdasága felsorakozhat az európai országok legjobbjai közé, s a KGST-tagállamok között Magyarország után kaphat helyet. Teljesítjük a XVI. pártkongresszus által kitűzött fela­datokat, elérjük a 7. ötéves tervidőszakra meghatározott célokat. De mindemellett megoldásra váró gondjaink is sokasodnak: elsősorban az intenzív mezőgazdasági terme­léssel járó környezetvédelmi gondok, amelyeknek időszerű­sége gyors intézkedéseket sürget: a termőföldről való komp­lex gondoskodás, az ivóvíz tisztaságának megtartása, a műtrágyázás és gyomirtás negatív hatásának kiküszöbölése, a termelés energiaigényességének csökkentése, az anyagta­karékosság, az anyagi—műszaki alapok biztosítása, a tudo­mány és technika vívmányainak mielőbbi gyakorlati érvénye­sítése és nem utolsósorban az irányító és szervező munka javítása. A kongresszus vitájában felszólalók is többnyire erről beszéltek. Úgy gazdálkodni, annyit termelni, hogy mielőbb elérjük lakosságunk élelmiszerrel való önellátását, emellett azokat a feltételeket is meg kell teremteni, melyek között a következő évtizedekben is meg lehet majd termelni a szüksé­ges táplálékot. S eközben nem szabad megfeledkezni az emberről, olyan feltételeket kell teremteni munkájához, hogy szocialista módon dolgozhasson. Mert az emberről való gondoskodás, a vele való törődés, a megfelelő munkakörnye­zet kialakítása a termelés színvonalának emelése mellett a legaktuálisabb követelményként hangzott el. Új ismeretekkel, élményekkel gazdagodva tértek haza a küldöttek, hogy otthon szövetkezeti tagságuknak minderről számot adva, a kongresszus határozatainak értelmében az elkövetkező években még odaadóbban, lelkiismeretesebben végezzék munkájukat, teljesítsék szocialista mezőgazdasá­gunk küldetését: lakosságunk élelmiszerrel való ellátását H. ZSEBIK SAROLTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom