Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-27 / 48. szám
Alégyszemközt Kedves Ildikó! Nagy családi vitájukhoz engem hív döntőbírónak. Azt írja. nem tudnak megegyezni, mekkora, milyen legyen a lakodalma. „Falun élünk, ahol az a szokás, sőt divat hogy a lagzi nagyságával tehetősségüket fitogtassák az emberek, helyüket megmutassák a ranglétrán. Ezért nagy a verseny, ki hív több vendéget ki ad díszesebb vacsorát, hol nagyobb a fia ne" — írja. Ön legszívesebben új otthonuk berendezésére, vagyis valami hasznos dologra fordítaná azt az összeget amibe az egész „cécó" kerülne. Annak sem híve, hogy nászajándékként összehordják a legkülönfélébb használati és dísztárgyakat. „A legszűkebb rokonság — és kész", hajtogatja a véleményét, de úgy érzi, képtelen meggyőzni a szülőket. Tény, hogy nehéz a szokásnak, divatnak ellenszegülni. Mert még ha csak erről van szó, akkor egy „huszárvágással” megoldható az esküvő — mondjuk a járási székhelyen rendezett ünnepi ebéddel, vacsorával, házasságkötéssel. De szüleinek bizonyára arra is gondolniuk kell, hogy a rokonok-ismerősök között élnek, akik eddig őket is — velük együtt valószínűleg Önt is — meghívták már jópár lakodalomba. Nos, 'ezt a sok meghívást viszonozni kell, ugyanúgy a rokonság viszonozni szeretné szülei és az ön nekik juttatott nászajándékait. Hát erről van szó elsősorban. És ha ezt tartják szem előtt, talán összeegyeztethetik a hagyományokat és az Ön eNárásait Számba kell venni, kit kell feltétlenül meghívni ilyen alapon. Azután pontosan, hogy a rokonság foka szerint kit illik. Mindezt nyugodtan és megfontoltan, hogy sértődés ne legyen. Azután a meghívottaknak meg lehet mondani, Ön azt óhajtja, ne tárgyi ajándékot hozzanak, hanem (az önök azelőtti ajándéka ellenértékeképpen) pénzt hogy Önök ízlésüknek megfelelő dolgokat vehessenek belőle. Ma ezért nem sértődik meg senki, az ilyen kívánságot tiszteletben szokták tartani. Azt is hallottam már, hogy a menyasszonyt a közelebbi rokonok, barátnők elhívták, hogy együtt válasszák ki a nászajándékot A „fiane", ahogyan Ön nevezi, maga a vendéglátás, szintén lehet mértékkel, okosan eltervezett, anélkül, hogy pazarlássá, felesleges fényűzéssé válna. Csak jól számoló, ízletesen főző szakács kell hozzá, aki kézben tartja a sütés-főzés menetét. Nem kell annyi süteményt süttetni, összehordani, hogy két hétig még a kutyák is azt egyék, s amit előkészítenek, úgy kell elhelyezni, hogy se ki ne száradjon, se meg ne savanyodjék benne a krém. Ugyanez vonatkozik az ételek sorára is, mindenből annyit, hogy elfogyjon, illetve kóstoló formájában a vendégeknek haza is jusson belőle, már ahogyan az szokás. Most, téNíz idején nem kell külön figyelmeztetni arra, ami sok nyári lakodalom élményét rontja el — a gyomorrontás, gyomormérgezés veszélyére — az étellel dolgozó, fertőző beteg, vagy a megromlott, megsavanyodott ételek által. Egy szemponton gondolkozzon el, a lakodalom tulajdonképpen nem a házasulandó fiatal párért van, hanem az őket fölnevelő szülők, a rokonság öröméért, hogy ezzel az élménnyel fogadják be figyelmük, szeretetük körébe, s tegyenek bizonyságot arról, hogy életük nagy eseményei, fordulói idején mellettük vannak. Persze, félreértés ne essék, nem vagyok híve a hét falura szóló dínomdánomoknak, a tuzex-italokkal kérkedő ki-tudtöbbet versengéseknek. Meg lehet és kell találni azt az okos középutat, amelyen haladva nem érzi magát kényelmetlenül a fiatal pár sem, és elégedett a násznép is, a szülők is. Nem sorolom a „hagyományápolás"-hoz azt a kérdést, legyen-e templomi esküvő, vagy ne. Ez teljesen a fiatalok belső meggyőződésének a függvénye, ha ateisták, csak a szülők kedvéért ne vállalják ezt az engedményt Ma már a polgári házasságkötések szépsége, színvonala mindenütt olyan, amilyennek a fiatal pár tervezi. Kívánom, hogy békességben, örömben kerüljön sor a nagy eseményre! Szeretettel: Egészségünk védelmében „Nagyon szeretek autót vezetni, sok ezer kilométert tettem meg személykocsimmal, és most dilemmában vagyok. Az orvos megállapította, hogy cukorbeteg vagyok, és azt tanácsolta, vezessek minél kevesebbet, s csak akkor, ha közérzetem kitűnő. Nem szeretnék lemondani erről a kedvtelésemről, viszont közlekedési balesetet sem akarnék okozni. Ezért kérdem, mi mindenre kell ügyelnem, amikor a kormánykerék mögé ülök?" A cukorbetegség önmagában nem jelent veszélyt a közlekedésben, de előfordulhat, hogy a gyógyszerek mellékhatása rossz irányba befolyásolja az egyébként meglévő adottságokat. Egy orvosok és jogászok részvételével megtartott szimpozionon meghatározták azokat a követelményeket, amelyeknek a diabetikusok eleve meg kell hogy feleljenek, ha autót akarnak vezetni. Ezek a következők: a központi idegrendszer működőképessége, tökéletes látás, kiegyensúlyozott anyagcsere (alacsony cukorszintre való hajlam nélkül), kielégítő veseműködés, valamint rendszeres orvosi ellenőrzést bizonyító iratok. Ha a felsorolt követelményeknek megfelelnek, meghatározott kategóriáig még tehergépjármű vagy taxi vezetésére is vállalkozhatnak cukorbetegek. Inzulininjekcióra szoruló emberek viszont semmiféle tömegközlekedési jármű vagy tehergépkocsi vezetésére nem alkalmazhatók. A cukorbeteg magánautósoknak fel kell hagyniuk az autózással, amíg a fertözéses betegségből teljesen fel nem gyógyultak, illetve szulfonamidkezelés alatt állnak, és hangsúlyozottan ajánlott az alkohol és nikotin teljes — nemcsak vezetés előtti — mellőzése. Saját maguk és autóstársaik közös érdekében ne tévesszék szem elöl a számukra összeállított tízparancsolatot: 1. A kocsiban mindig legyen elérhető helyen cukor, keksz vagy mazsola. 2. Az alacsony cukorszintre utaló legkisebb jelzés legyen elég arra, hogy ne üljenek a volán mellé. 3. Autózás előtt ne cipekedjenek, erős testi munkát ne végezzenek, s ne forduljon elő, hogy kevesebb szénhidrátot fogyasztanak, mint egyébként. 4. Indulás előtt sose vegyenek be a szokásosnál nagyobb gyógyszeradagot. 5. Autózás közben szigorúan tartózkodjanak ne csak az alkoholtól, hanem a nikotintól és mindenfajta nyugtatószertől is. 6. Útközben észlelt cukorszintesés esetén azonnal szakítsák meg a vezetést. Hosszabb pihenő, és cukor-, keksz- vagy mazsolaevés után folytassák csak az útjukat. 7. Hosszabb távra ne induljanak el egyedül, és kétóránként feltétlenül szakítsák meg az utat pihenés és szénhidrátfogyasztás végett. 8. Ne legyenek „tolakodóak" az utakon, saját sebességüket önállóan korlátozzák, és ne hagyják magukat a többiek által „felgyorsítani" sémi 9. Félévenként ellenőriztessék látóképességüket, s természetesen folyamatosan végeztessék el a megfelelő vizsgálatokat. 10. Mindig úgy üljenek a volán mellé, hogy irataik között könnyen megtalálható legyen a „diabetikus-igazolvány”. Rosszullét vagy baleset idején csak ennek alapján kaphatnak eredményes segítséget. „A konyhasófogyasztás ártalmatlanságáról sok szó esik családunkban. Szüleimnek, habár még elég fiatalok, alig lépték túl az ötven évet, magas vérnyomás ellen, sószegény étrendet rendelt el az orvos. Apám nem tartotta meg a diétát azóta már két ízben kórházi kezelésre szorult Úgy gondolom, a magas vérnyomás kialakulásában az öröklött hajlam is közrejátszik. De bizonyára van mód a megelőzésre. Lehet hogy egyik formája éppen a sószegény táplálkozás?" Bármilyen meglepően hangzik, mindössze nyolcvan évvel ezelőtt figyeltek föl az orvosok arra, hogy a sófogyasztás és a magas vérnyomás között összefüggés van. A túlzott konyhasófogyasztás igenis magas vérnyomást idéz elő az arra hajlamos egyéneknél. Elsősorban azokat kellene mértékletes sózásra szoktatni, akik érzékenyek a konyhasóra. Csakhogy jelenleg egyetlen olyan vizsgálatot sem ismer az orvostudomány, amellyel ki lehetne szűrni a sóra érzékeny egyéneket. Ezért fontos, ahogy ön is említi, a megelőzés. Minden egészséges embernek érdemes megszívlelnie a tanácsot, hogy főzéskor és sütéskor éppen csak annyi sót tegyen az ételbe, amennyi ízt ad neki, s a kész ételt ne sózza meg. Nem árt tudni azt sem, hogy a szervezet napi sószükségletének a nagyobbik hányadát a zöldség és a főzeléknövények, a kenyér és az ivóvíz fedezik. Vizsgálatokkal bizonyították azt is, hogy a vérnyomást csökkentő szerek szedése sem teszi fölöslegessé a konyhasófogyasztás megszorítását. Ha a beteg megtartja az orvos sószegény étrendre vonatkozó utasításait, rendszerint kisebb gyógyszeradagra van szüksége vérnyomásának egyensúlyban tartásához, mint annak, aki fittyet hány a tiltásnak is beillő jótanácsra. A gyógyszerek szedésének abbahagyására azonban csak azok számíthatnak, akik viszonylag újdonsült betegek, s még nem túlságosan magas a vérnyomásuk. Dr. I. M. Szeretnék rátalálni Negyvenéves, 165 cm magas nö szeretne kor-' ban hozzáillő komoly férfival megismerkedni. Jelige: „Még találkozunk" / Tizenkilenc éves, 165 cm magas szőke, vidám munkáslány szeretne megismerkedni korban hozzáillő fekete vagy barna fiatalemberrel, aki szereti a zenét és a táncot. Csak fényképes levelet vár. Minden levélre válaszol. Jelige: „Travolta" Huszonkét éves, nyugat-szlovákiai, falun élő, karcsú, barna hajú leány ezúton szeretne megismerkedni vidám természetű, intelligens 'fiúval 25 éves korig. Fényképes levelek előnyben. Jelige: „Szeretnék boldog lenni már" Harmincéves, 180 cm magas férfi olyan nö ismeretségét keresi, aki szívesen küzdene meg vele együtt az élet nehézségeivel. Jelige: „A romantikus szerelem csapdájában” Huszonkilenc éves, 177 cm magas, elvált férfi, csinos, értelmes leányt vagy hasonló sorsú nőt keres. Jelige: „Dél-Szlovákia" Huszonnyolc éves elvált asszony egy gyermekkel szeretne megismerkedni házasság céljából hozzáillő férfival 35 éves korig. Jelige: „Lila akác" Huszonöt éves, 163 cm magas, barna hajú és barna szemű, szüleivel falun élő, zárkózott természetű lány, aki szabad idejében szívesen kézimunkázik vagy olvas, szereti a zenét és a szórakozást, szeretne megismerkedni korban hozzáillő intelligens férfival. Jelige: „Szeretnélek megtalálni"
