Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-20 / 47. szám
MINDENKIÉ évtized távlatából ki emlékszik még a lelkesedésre, amit olvasómozgalmunk meghirdetése kiváltott? Akkor, az első esztendőben úgy képzeltük, mindenki, aki bekapcsolódik e nemes és szellemi értékeinket gyarapító versenybe, minden évben megveszi a kötelező olvasmányokat, az ajánlott műveket, s ezáltal házi — családi — könyvtára alapjait rakja le. Kétezer megrendelés érkezett akkor szerkesztőségünk címére, ennyien határozták el, együtt olvasnak velünk, figyelemmel kísérik a nőszövetség hetilapjaiban közölt könyvelemzéseket, s alapszervezetük olvasókörében megbeszélik az olvasottakat. Kár, hogy akkori elképzelésünk éppen a leglényegesebb szervezési tényen torpant meg: a könyvkiadó nem tudott annyi könyvet adni, amennyit az olvasók kértek. S amit tudott is, nagyon megkésve, az első lelkesedés hetei, hónapjai alatt aztán csalódássá, vagy óvatos várakozássá hült. A leleményesség igyekezett pótolni a könyvek hiányzó számát a későbbiek során. Olvasókörönként egy-öt könyv járt kézről kézre, vagy kézimunkázás közben néhány részlet felolvasásával, a tartalom ismertetésével került az elolvasott művek listájára. Ahol nagyobb volt a szervezői készség, több a mozgalom célját felismerő szándék, ott iró—olvasó találkozók élménye fordította a nőszövetség tagjainak, fiatal és idősebb nőknek a figyelmét a művek felé. Itt már — ha a kötelező olvasmányból kevés, vagy ahogy sajnos, szintén előfordult, egyáltalán nem volt beszerezhető példány — jó érzékkel, magabiztosan nyúltak más, társadalmi mondanivalót, művészi értéket, maradandó élményt adó könyvek után. Az üzemi nőszervezetek megszűnése — a tagság lakóhelyi szervezetekbe való átjelentkezése — időszakában sok, tevékenyen működő üzemi olvasókör szűnt meg, illetve változtatott olvasási módszert, szokásokat. Ekkor (1981-ben) volt a legalacsonyabb az olvasómozgalomba bekapcsolódók száma: 24 990, s a körök száma csupán 1 606. 1983 decemberében már emelkedést mutat a taglétszám — 30 710, s a körök is szaporodnak, újraalakulnak, ekkor 1 773 olvasókört tart nyilván a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága. Sajnos, ez azonban még mindig kevesebb mint az 1979-es eredmény, amikor 2 026 olvasókörben 32 960 nő olvasott. A magyar nyelvű olvasóköröket illetően — a járásainkban végzett felméréseink és közvéleménykutatásunk alapján az olvasókedv csökkenésének oka elsősorban a könyvek körülményes, hosszadalmas beszerzésében határozható meg. Az elmúlt évben például a megrendelt könyveket a Slovenská kniha egyáltalán nem küldte el az SZNSZ JB címére. Ahol készséges és rugalmasan dolgozó, jó könyvtáros segít ebben az igényes munkában, ott a kötelező olvasmányokból legalább néhány példányt beszereztek, illetve az írók közreműködésével, járási méretű olvasótalálkozón elemeztek. A továbbiakban azonban kétségtelenül szükség lesz arra, hogy eredeti céljának a bevezetőben említett másik lényeges pontját is teljesítse a mozgalom, ne csak felhívja egy-egy műre, alkotásra az olvasó figyelmét, hanem éppen a családi könyvtárak kialakításával tartósan megteremtse az olvasás igényét, szükségletét — ha úgy tetszik, divatját — is. Ehhez azonban arra van szükség, hogy végre a könyvkiadók is teljesítsék kötelezettségüket mozgalmunkkal szemben, hiszen jelentőségének alábecsülése vagy fel nem ismerése egyszerűen elképzelhetetlen a kultúra terjesztőinek részéről. Nem kevés munkát, még több hozzáértést követel meg járási bizottságainktól olvasómozgalmunk további szélesítése. A hogyanra mindenütt más a válasz. Van, ahol továbbra is a kalákában végzett kézimunka kiegészítője marad az olvasás, ez is kínál meghitt, irodalom felé fordító lehetőségeket. Ahol nincs készséges népművelő, jó könyvtáros, okos és idejét nem sajnáló pedagógus, csupán lelkes nőszervezeti vezetőség, ott ez ajánlható. Viszont ahol a felsorolt, kultúrát terjesztő emberek összefogását meg lehet teremteni, ott egy-egy részlet előadásával — a „Szólj, költemény!" részvevőinek közreműködésével — lehet irodalmi estet építeni a kötelező olvasmányok köré. Úgy, hogy a bevezetőben elmondják a mű elemzését. (Ezeket lapunk következő számaiban megtalálják.) Ahol pedig már régebbi hagyományai vannak a könyv szeretetének, az olvasásnak, oda meg lehet hivni a szerzőket, s iró—olvasó talákozón végigjárni az olvasmány hőseinek útját, meghallgatni a mű születésének „titkait”, vagy megismerni a szerzők ars poeticáját. Sok helyütt jó alkalom egy-egy ilyen íróolvasó találkozó arra, hogy a könyvesboltban (illetve a könyvkiadóban) megvásárolt könyveket a népművelő vagy a könyvtáros az est kezdetén adja el az olvasóknak, akik nyomban dedikáltathatják is a példányokat. Lényeg az, hogy egyre több édesanya igényelje az olvasás élményét, szeresse a könyvet. S hogy szép bútora, anyagi javai beszerzése mellett ne tartsa fényűzésnek, hogy könyvtára is legyen. A jó szakácskönyvek mellett olvasómozgalmunk kötelező, illetve ajánlott műveiből. S legyen ott akár minden könyv, amely Madách könyvkiadónk gondozásában évről évre megjelenik. S akinek még ez sem lenne elég, az a prágai Magyar Kultúrán keresztül megrendelhet még sok mindent, az Új Szó negyedévenként közli a listát és a megrendelőlapot. De ezekről a lehetőségekről majd később, most hadd mutassuk be a Szlovákiai Nöszövetség olvasómozgalmának 1984/1985-ös kötelező olvasmányait: ZALABAI ZSIGMOND Mindenekről számot adok Szülőfalujáról, Ipolypásztóról írta ezt a könyvét Zalabai Zsigmond. Megírásakor annak a kötődésnek a sugallatát követte, amely nem engedi, hogy az ember elfelejtse szülőhelyét, annál kevésbé, minél inkább eltávolodott tőle időben és térben. Talán azért, mert elmúlt századokra figyelve az ember a jövőt is jobban megérzi, hiszi. Ezért mondhatja Zalabai, amikor erről az új könyvéről nyilatkozik: „Nagy iró mondta tollba ezt nekem: a Történelem. Boldog vagyok, hogy volt módom szavait jegyezni — a népi emlékezet legendái, meséi-regéi, oklevelek, jobbágylevelek, egyházi és világi írásos emlékek, összeírások, statisztikák, történelmi, helytörténeti, régészeti, néprajzi, művelődéstörténeti szakkönyvek alapján mindarról, ami a prehistóriától kezdve a honfoglaláson, tatárjáráson, törökdúláson, kuruc hadjáratokon, 1848/49-en át az első világháború végéig történt falummal s a benne lakókkal." DOBOS LÁSZLÓ Sodrásban A szerző új regényének cselekménye az 50-es évek viszonyaiból szövődik. Eseményháttere: a szocializmus kezdeti időszaka, az alapozás, a programozás emberi körülményei és vetülete. A könyv alakjai a háború után induló első nemzedék tagjai, olyan fiatalok, akik elindulnak a faluból, hogy a háború utáni város első „bevándorlóivá" legyenek. Fiatalok, akik hozzák magukkal egy megvert világ élményét, emlékét, bomló értékrendjét és nosztalgiáját, de életükbe nö egy más, egy új világ reménye és illúziója is. Fiatalon részesei egy történelmi méretű megütközésnek ; hiszékenyek, optimisták, magabiztosak, magasra törők, álomnak vélt célokat kívánnak reális feladatokká fogalmazni. Persze, volt ennek az időnek más arca is; sematizmus, személyi kultusz, oktalan perbefogások — árnyéka is volt a nagy történelmi mozdulatnak. A könyv alakjai és főhőse, Jeromos, e drámai töltésű idő tanúi, aktív alakítói. A történelem sodrában dilemmákkal, ellentmondásokkal, küzdelmekkel terhes időben keresik életük valósulását. MILENA BRŰHOVÁ A telek A magyar olvasóközönség körében eddig ismeretlen cseh írónő kisregénye korunk egyik legégetőbb társadalmi problémáját boncolgatja. A Stanék család életének tükrében a kispolgári gondolkodásmód gyökereit és mai megnyilvánulási formáit tárja fel. Könyvében olyan mindnyájunkat érdeklő és érintő kérdéseket vet föl, mint a több generációs család fenntartásának problémája, a hagyomány hatása, szerepe a családtagok kapcsolatában, a lakásínség, a szakmai féltékenység, az emberek egymáshoz való viszonya, egymás elveinek tiszteletben tartása, összehangolása. Az öreg Stanék akár egy zsarnok nemzetségfő uralkodik családja felett. Minden tagjától feltétlen engedelmességet követel. Az unoka felesége, Pavlina ízig-vérig modem gondolkodású fiatal nő, aki inkább — bár kicsi, de különálló — panellakásukban szeretne maradni. Csak ö mer szembeszállni az öreg akaratával. Nem anyagi javakra, kiegyensúlyozott, tartalmas életre vágyik. Fellázad a Stanék-féle életfelfogás ellen, bár maga sem tudja, küzdelme nem lesz-e hiábavaló szélmalomharc.
