Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-20 / 47. szám
Beszélni nehéz... ? Fogyóban van aktív szókészletünk ? Szürkül a szókincsünk ? Egyre sivárabbá, fakóbbá válik beszédünk, a sablonosság jelei mutatkoznak rajta? Nem törekszünk arra, hogy mondandónkat választékosán és érthetően fejezzük ki? Ez mind igaz. S leginkább a fiatalokat szidjuk, nyegle beszédmodorukat, néhány szóra korlátozódó kommunikációjukat róva fel nekik. Pedig korra és nemre való tekintet nélkül mindnyájunkat megérintett már e ragályos kór... Figyeljük csak meg! Menetjegyet már nem kérünk, csupán veszünk. Nővé Zámky... Bratislava ... Kosice... — hangzanak szárazon a helységnevek a jegypénztár ablaka előtt. Ha a távolsági buszon felszálláskor ismerős sofőrrel állunk szemben, elétesszük az ötkoronást, a tízest, a húszast, szánk nem nyílik szólásra, hiszen tudja, hová utazunk ... Ha kalauz is van a buszon, a két alkalmazott közötti viszony még elszomorítóbb: az autóbuszvezető mellett ülő jegykezelő nem szól, hogy „indulhatunk" vagy „mehetünk", hanem megnyom egy gombot — nem szóban, csengetéssel adja tudtul közlendőjét a tőle karnyújtásnyira ülő munkatársának... Labdarúgó-mérkőzéseken a kimaradt gólhelyzeteket követően pár éve még cikornyás körmondatok egész tömkelegé hagyta el a szurkolótábor ajkát ma már a vétkes játékos egyszavas minősítésben részesül: „Gyüge! Hülye! Marha...!" E tömör beszédmodor legjellemzőbb „vakkantásai" az üzletekben figyelhetők meg a pénztáros és a vásárló párbeszédében: „Ez minden ?" — „Ühüm" — „Huszonhat negyven". . . Bár az utóbbi időben már olyan „kapcsolatok" is létrejöttek, ahol egyik fél sem szólal meg, például az üzemanyagtöltő állomásokon... A minap egy parkban újságot olvasó fiatal apa és négy év körüli gyermeke beszédére lettem figyelmes. A kislány elbújtatta öccsét a bokorban, majd hamiskás mosollyal mondta apjának: — Apuka, Tomika elvesett... — Elesett?! — riadt fel az apa, s ijedten nézett körül. — Nem, nem elesett, elvesett.. nine..., eltűnt.... nem találom... — Ne hőbörögj már annyit, hiszen a bokorban van! — hurrogta le őt az apja, s ismét az újságba mélyedt. A kislány csalódottan ballagott a bokor felé... Vajon legközelebb, ha valamit közölni akar majd, hány szinonimát fog használni? Milyen választékosán fogja kifejezni magát pár év múlva, ha már most beléfojtják a szót...? PÉNZES ISTVÁN A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja XXXIV. évfolyam Főszerkesztő: HARASZTI-MÉSZÁROS ERZSÉBET Főszerkesztő-helyettes: JANDÁNÉ HEGEDŰS MAGDA Szerkesztőségi titkár: NESZMÉRI RÓZA Grafikai szerkesztő. ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovákiai Nöszövetség KB ZIVENA kiadóvállalata.. 812 64 Bratislava. Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Martanoviőova 20. Telefon — titkárság: 585-19; főszerkesztő: 549 25 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kés. - Külföldi megrendelések. A Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaée, 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József nádor tér 1.) Előfizetési díj: évi 180,— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215-96 162 — A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaciarne n. p„ 042 67 Kosice, Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon: Munkásvoitaiok Kelet-Szlovákiáhan. Könözsi István felvétele. Riportunkat lapunk következő számában olvashatják.
