Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-11-13 / 46. szám

KORSZERŰ HÁZTARTÁS Savanyú tojásleves Hozzávalók: 5 dkg zsír, 5 dkg liszt, 1 kávéskanál cukor, I—1,5 dkg só, I—2 ba­bérlevél, 2 dkg hagynui, egy késhegynyi tö­rött bors, I—2 kanál ecet, 1,5 dl tejföl, személyenként 1 db tojás. A zsírt megolvasztjuk, hozzáadjuk a lisztet, a cukrot, és állandóan keverve, sötét zsemleszínűre pirítjuk. Fél kávéska­nál pirospaprikát is tehetünk bele. 2—3 dl hideg vízzel felöntve, simára ke­verjük, és 1,2 liter forrásban levő vízhez adjuk. Beletesszük a megmosott babér­levelet, a megtisztított, egészben hagyott hagymát. Megsózzuk, és 8—10 percig egyenletesen forraljuk. Ekkor megsava­nyítjuk, és kis lábasba lemerünk belőle 2—3 ujjnyi levest. Felforraljuk, és a tojá­sokat egymás mellé beleütjük. Nagyon lassan forraljuk, kb. 4—5 percig, így a fehérje megkeményedik, de a sárgája puha marad. A fazékban maradt levesből eltávolítjuk a hagymát és a babérlevelet, majd belecsurgatjuk a tejfölt. A tojásokat óvatosan beletesszük azzal a lével együtt, amelyben megfőztük. Párolt marhafartő Hozzávalók: 1 kg marhafartő (comb), só, 20 dkg vegyes zöldség, I kis fej hagyma, I gerezd fokhagyma, 10 dkg zsír, egész bors, kakukkfii, I db babérlevél, 6 dkg paradi­csompüré, 3 dkg cukor, 5 dkg liszt, 2 dl vörös bor. A besózott húst forró zsírban átsütjük, hogy minden oldala szép piros legyen, utána kivesszük a zsírból, és félretesszük. A zsírban barnára pirítjuk a cukrot, majd beletesszük a karikákra vágott zöldséget, hagymát, egészben a fokhagymát, és lassan tovább pirítjuk. Utána hozzáadjuk a lisztet, borsot, babérlevelet, kakukkfü­vet, és az egészet még kis ideig pirítjuk. Majd hozzáadjuk a paradicsomot, vörös bort, és felöntjük kb. 1 liter vízzel vagy csontlével. Többször megkeverve felfor­raljuk, átöntjük egy lábasba, beletesszük a húst. Befödve kb. 3 óra hosszat sütő­ben pároljuk. Párolás közben néha meg­keverjük. Ha a leve nagyon elfőtt, kevés vízzel felöntjük. Ha a hús megpuhult, kivesszük a mártásból, amely se túl sűrű, se túl híg ne legyen. Szitán átszűrjük, és melegre állítjuk. A húst vékonyabb szele­tekre vágjuk, tálra helyezzük, és a már­tással leöntve tálaljuk. Köretnek makaró­nit vagy rakott burgonyát adunk Rác ponty Hozzávalók: 1 kg pontyszínhús, 1 1/2 kg burgonya, 20 dkg füstölt szalonna, 10 dkg zsír, 2 dkg só, 15 dkg vöröshagyma, 1 dkg pirospaprika, 25 dkg lecsó, 4 dl tejföl, kevés liszt A megtisztított, kettéhasitott pontyot felszeleteljük, bőrös oldalát bevagdaljuk, és a vágásokba vékony füstöltszalonna­­szeleteket teszünk. Mindkét oldalát meg­sózzuk, és meghintjük pirospaprikával. Egy kizsirozott, mélyebb tepsibe szele­tekre vágott főtt burgonyát teszünk, erre rárakjuk a besózott halszeleteket, majd vékony szeletekre vágott hagymával be­szórjuk. Ennek tetejére a lecsót tesszük. Az egészet meglocsoljuk olvasztott zsír­ral, meghintjük pirospaprikával, és leönt­jük a liszttel elkeveri tejföllel. Középme­leg sütőben az egészet puhára pároljuk úgy, hogy a teteje pirosra süljön. Tálaláskor a tál aljára tesszük a burgo­nyát, erre a megsült halat, tejföllel meg­locsoljuk, kevés paprikás zsírt teszünk rá. Minden adag halra egy szelet frissen sütött szalonnaszeletet teszünk. Citromos mázzal bevont mogyorótorta Hozzávalók: 6 tojás, 16 dkg porcukor, 1/2 citrom leve, 10 dkg őrölt mogyoró, 2 evőkanál zsemlemorzsa, 2 dkg daraliszt; a citromos mázhoz: 1 tojásfehérje, 15 dkg porcukor, 1 evőkanál citromlé. A tojássárgáját a cukorral és citromlé­vel fél óra hosszat keverjük. A kikevert tojássárgájához hozzászórjuk a darált mogyorót, az átszitált zsemlemorzsát és a lisztet. Azután belekeverjük a keményre vert habot. A tortaformát kikenjük vajjal, meglisztezzük, beleöntjük a tésztát, és lassan sütjük. Kihűlés után kettévágjuk, megtöltjük gyümölcsízzel, és bevonjuk citromos mázzal, melyhez a tojásfehérjét a porcukorral és a citromlével fél óra hosszat keverjük. Borsos perec Hozzávalók: 12,5 dkg zsír, 50dkg liszt, 1 evőkanál cukor, törött bors, só, 2 db tojás­­sárgája, fehér bor. A zsírt elmorzsoljuk a liszttel, a cukor­ral és a borssal. ízlés szerint sózzuk, hozzáadjuk a tojások sárgáját és annyi fehér bort, hogy a tészta összeálljon. Kinyújtjuk, és csikókra vágjuk, pereceket formálunk belőle, és tojással megkenve világosra sütjük. (nő 22) FOKHAGYMALÉ Hozzávalók: 1 liter fokhagymaléhez egy g nátrium-benzoikum és 1 teáskanál ecet. Ha van gyümölcscentrifugánk, a megtisztí­tott fokhagymát beletéve fogjuk fel a levét, és keverjük bele a nátriumot és az ecetet. A visszamaradt rostokat szedjük ki a centrifu­gából és szárított port készítsünk belőle. Ha nincs centrifugánk, a fokhagymát hús­darálón daráljuk le, és annyi vízzel dolgozzuk el a turmixban, hogy jól folyó levet kapjunk. Keverjük hozzá az ecetet és a nátrium-ben­­zoikumot is. Zománcos szűrőn szűrjük át, és a borosüvegnél valamivel szélesebb szájú üvegekbe töltsük. Fél napig lefedve hagyjuk, majd celofánba dugott parafa dugóval, csa­varral jól zárjuk le. Hűvös helyen tároljuk, de melegben sem lesz semmi baja. Előfordul­hat, hogy készítés közben megkékül, de az nem baj, később visszafakul. Levesekbe, párolt zöldségek készítéséhez, kocsonyához, mártásokba használható fel. FOKHAGYMAPOR A fokhagymát tisztítás után metéljük ke­resztbe vagy hosszába, 1 —2 mm-es szele­tekre. Langyos fűtőtesten, éppen csak lan­gyos sütőben vagy napon, szobalevegön szárítsuk addig, amíg zörög és pattanva törik. Üvegdugós porüvegben vagy — kü­­lön-külön lezárt — tripla műanyag zacskó­ban tároljuk. Mindig csak annyit őröljünk belőle, amennyi 1 —2 hetes szükségletünket fedezi. Ehhez a kávéőrlőt nagyon alaposan mossuk és szellőztessük ki, őröljük meg benne a fokhagymaszeleteket, levesszürőn szitáljuk át, és a port tároljuk üvegdugós porüvegben vagy nagyon jól záródó csavaros üvegben. Levesekbe, mártásokba, krémekbe, kolbá­szokba, vagdalt húsokba, párolt zöldségek készítéséhez, húsok pácolásához használha­tó. VÖRÖSHAGYMAKRÉM Hozzávalók: 1 liter krémhez 1 g nátrium­­benzoikum. A megtisztított vöröshagymát darabokra vágva húsdarálón ledaráljuk, és turmixban vízzel sűrű péppé keverjük. Belekeverjük a nátrium-benzoikumot is. Széles szájú, csa­varos üvegekbe töltjük, az üveg alját tenye­rünkkel ütögetve kiszabadítjuk a beleszorult levegőt, még fél napig lefedve hagyjuk, majd rácsavarjuk az üveg tetejét. Felhasználható mindenféle ételhez, ha el­­fözzük benne a hagymát. Legfontosabb tennivalónk ilyenkor, tél ele­jén a megtermelt vagy beszerzett gyümölcs, burgonya, zöldség gondos tárolása. Kár lenne, ha az egészséges, szép sárgarépa, a jóízű burgonya, a finom alma a meleg következté­ben kiszáradna, vagy a fagyás következtében megrolhadna. A családi ház pincéjében, hű­vös. illetve egyenletes hőmérsékletet tartó kamrájában egyszerű a burgonya, a gyümölcs elhelyezése. A nagyobb mennyiségű burgo­nyát deszkából, lécből összeállított alapra rak­hatjuk, az almát farekeszekben, ládákban szé­pen egymás mellé rakva tárolhatjuk. Van. aki a gyökérzöldséget szintén a pincében, kamrá­ban tartja, fertőtlenített homokrétegek között. Aki viszont többet termelt, s tavaszig kívánja friss, fogyasztható állapotban tárolni, legjobb, ha elvermeli a mellékelt ábra szerint. A lé­nyeg. hogy talajvíz, rágcsáló ne kerüljön a kiásott gödrön, vermen keresztül a zöldség, burgonya közé, tehát ne a vízáteresztő rétegek közelében ássuk meg. Vékony homokréteggel alapozható a verem. A gondosan kiválogatott zöldség, burgonya fölé kerüljön deszka, majd szalmaréteg, s erre a föld. így tehető el a zeller, a kelkáposzta is. Természetesen nem összeke­verve, hanem külön-külön. Az elvermelt zöld­ségből persze a legnagyobb hóban, fagyban nem lehet kockázat nélkül kivenni, mert meg­bolygatjuk a földtakarót, s megfázhat, beázhat a zöldség. De sok helyütt „kombinált” módon tárolnak, a napi fogyasztásra szánt mennyisé­get ládában, homokban tartják a konyha köze­lében (tehát pincében vagy kamrában), a töb­bit veremben, ahonnan csak napos, száraz időben vesznek ki egy-egy heti zöldség, burgo­nya stb. mennyiséget. Nagyobb gond a tárolás a panelházakban, szinte megoldhatatlan. Sokan kísérleteznek (változó szerencsével) azzal, hogy az erkélyen vastag papír, filcrétegek közé bugyolál! ládák­ban, fólia vagy papírzsákokban telelteük a burgonyát, almát, zöldséget. A lényeg, hogy 4—5 °C fölé vagy alá ne emelkedjen, ill, süllyedjen a hőmérséklet, de még ha ezt bizto­sítani tudjuk is. akkor sem ajánlatos ilyen módon nagyobb mennyiségű zöldségféle, bur­gonya stb. tárolása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom