Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-10-25 / 44. szám

1863. X. 26-án alakult meg a Nemzetközi Vö­röskereszt 1903. X. 26-án halt meg Fadrusz János, szobrász X. 28 a az önálló Csehszlovák Köztársaság kiki­áltásának évfor­dulója X. 28-a az álla­mosítás napja (1945) X. 28-a a cseh­szlovák állam­­szövetségről szó­ló törvény jóvá­hagyásának év­fordulója (1968). 1823. X. 29-én született Ipolyi Arnold néprajzi gyűjtő. törté­nész, régész. 1918. X. 29-én alakult meg a szovjet Komszo­­mol. KÖNYV Műhely' 83 „A Műhely' 83 viszont új fejezetet jelenthet az ötödik éve rendszeresen megjelenő kiadvány életében" — ol­vashatjuk a fülszövegben. Miben rejlik ez az újszerűség? Abban, hogy a Mű­helybe eleddig a Madách kiadó beter­vezett és elfogadott kiadványaiból vá­logatták az anyagot — mintegy propa­gálva a megjelenés előtt álló vagy már megjelent könyveket —, míg az 1983-as kiadvány még meg nem jelent müveket tesz közzé: verseket, elbeszé­léseket, tanulmányt, irodalmi riportot és egyéb irodalmi igényű alkotást. A kiadó ezzel ugyan részben elvesztette egyik propagandaeszközét, de nyert egy izgalmas, újszerű „antológiát": va­lódi fórummá tette a kis sárga füzetet. Olyan könyvvé, amelyre érdemes odafi­gyelni: hiszen betekintést nyújt íróink műhelyébe. Amit e könyv olvasása után leszögez­hetünk: íróink hosszabb művekre ké­szülnek. Regényrészletet tett közzé Dá­vid Teréz, Dobos László, L Gály Olga, Grendel Lajos, Kövesdi János. Cúth János, s ha nem születik is valamennyi­ből kiváló mű, mégis elkönyvelhetjük, íróink végre szélesebb mederben kí­vánják feltárni életünket. Zalabai Zsig­­mond szociografikus írásának könyvvé éréséről már tudunk. Új versekkel je­lentkezik Finta László, akinek „főnix füzetes" bemutatkozása nem járt nagy sikerrel. Tóth László és Gál Sándor új verseivel új utakat tapos. Egyedül Gyur­­csó Istvántól fogadtak el a már megje­lent könyvéből anyagot. Rácz Olivér elbeszéléskötetre készül. A Mérlegen fejezetcím alatt megje­lent négy írás közül Alabán Ferenc jegyzetei a legérdekesebbek: irodal­munk kritikai erejéről szóló írása tanul­ságos és hézagpótló. Egy irodalom aligha élhet, aligha fejlődhet értő kriti­kus és kritikai visszhang nélkül. Iroda­lomtörténeti szempontból érdekesnek minősíthető Szeberényi Zoltán dolgo­zata és Csanda Sándor tanulmánya a Magyar írás című folyóiratról, amely a két világháború közti Csehszlovákiában jelent meg. Képzőművészetünk törté­netét kutatja Farkas Veronika Ecsettel, vésővel című írása. A kiadvány egyetlen riportja publicisztikánk szegénységi bi­zonyítványa. Az előző évekéhez képest gazda­gabb anyag vonzza és leköti az olvasót, ezért csak dicsérni lehet a szerkesztő. Fonod Zoltán törekvését, de természe­tesen nemcsak a szerkesztőn múlik g. Műhely sikere. Elsősorban az írókon. Mészáros Károly BHS - 1983 Alig néhány napja, hogy megszólal­tak a fanfárok a Prímás-palota Tükör­termében, jelezve a huszonkilencedik Bratislavai Zenei Ünnepségek kezdetét. A hivatalos szervek képviselői átadták az arra érdemesnek ítélt zeneszerzők­nek és előadóművészeknek a díjakat. A Szlovák Kamarazenekar, Bohdan Warchal vezetésével, kifinomult művé­szi tolmácsolással játszotta el Alexan­der Moyzes művét, a Musica Istropoli­­tánát, majd Mozart igényes szerzemé­nyét : az F-dúr Divertimentót (KZ 138). Az ünnepélyes megnyitót követte — immár hagyományosan — az a hang­versenysorozat, amelyen minden konti­nens képviseletében kiváló vendégmű­vészek léptek fel. Együttesek és szólis­ták — kétezer résztvevő —. dokumen­tálták egy magasabb művészi eszmény és teljesítmény kapcsán a zene embert emberhez közelítő tényét. A zeneked­velő közönség nem mindennapi cse­megeként hallhatta a hazaiakon kívül többek között a Bécsi Szimfonikusokat, a grúz Kamaraegyüttest, a Drottinghol­­mi Barokk Együttest Svédországból, ja­pán, német, kanadai, belga, brit, ma­gyarországi, Fülöp-szigeteki, lengyel együtteseket és szólistákat. Az UNESCO védnökségével megren­dezett Fiatal Előadóművészek Nemzet­közi Pódiumán sok tehetséges művész­nek volt alkalma a szereplésre, kapva indulásához ösztönző lehetőséget. A jól megszervezett zenei fesztivál Szlovákia-szerte harminc városban, köztük Komáromban (Komárno), Lo­soncon (Luéenec), Rozsnyón (Roznava), és Szepsiben (Moldava nad Bodvou) is művészi élményt nyújtott a közönség­nek. Az ünnepségsorozat keretében ösz­­szeült a Muzikológiai Konferencia is, melynek témája a modem szlovák zene és a száz éve született Václav Talich zenei tevékenysége, hatása volt. Bertháné S. Ilona Demikát A hetvenes évek végén jól érzékelhe­tő változás állt be Bratislava amatőr popzenei életében. A csaknem egy év­tizedes hallgatást forrongás, pezsgő aktivitás váltotta fel. A gomba módra szaporodó, változó, elmúló és újjászü­lető együttesek tömegéből a hivatalos szervek nagyobb segítsége nélkül is több együttes jelentős színvonalat érve emelkedett ki. A Ventil RG, Tublatanka, Gravis és néhány más együttes mellett ekkor vált ismertté a Demikát is, mely a blues és rock sajátos keverékét játszot­ta, némi újhullámos beütéssel. A zene­kar vezető egyéniségei Marián Greksa (ének) és Andrej Seban (gitár) voltak. Greksa szinte jaggeri egyéniségű elő­adó. Andrej Seban páratlanul rövid idő alatt tört be a szlovák gitárosok élvona­lába. Az együttesen belül ő vonzódik legjobban a blues zenei formájához — itt a legkifejezőbb és legmeggyőzőbb. A Demikát zenéjét hallgatva feltűnik a „tiszta" melódia és „sima" előadás­mód hiánya. Kontrasztokra, disszonan­ciára, fésületlenségre, zabolátlanságra és lendületre építenek a zenében, őszinteségre, torzítón realisztikus, iro­nikus látásmódra a szövegekben. Job­ban kötődnek a hétköznapok nyers va­lóságához, mint nagynevű profi társaik — ezt értékelte fiatal közönségük is. Az utóbbi időben azonban ismételni kezd­ték önmagukat, a nyers zene, a min­dent megkérdőjelező (éppen ezért gyö­­kértelen) szemlélet, az önmaguk által választott skatulya egyre inkább a fejlő­dés és továbblépés akadályává vált. Többek közt ez is közrejátszhatott ab­ban, hogy szeptemberben búcsúkon­certet jelentettek be, amely telt ház előtt zajlott a bratislavai Művelődési és Pihenőpark nagytermében. Az amatőr mozgalomban egy kor­szak végérvényesen lezárult, legkivá­lóbb képviselői a profizmus útjára lép­tek (nemcsak a Demikát). Reméljük, a csehszlovák popzene hasznára. Gyurovszky László Heli koffer Az egyik leghatásosabb házi „neve­lőeszközünk" a hanglemez. A Regélő volt az első, nemsokára muzeális értékű darabnak számít, ritkán merjük fölten­ni; aztán sorra jöttek a Halász Judit - nagylemezek. Ha gyerekeinket fél órán keresztül nyugalmi állapotban kívánjuk látni, föltesszük valamelyiket. Sőt, nemegyszer maguk kérik, ha pihenni akarnak. Ilyenkor hangos szó nem esik, civakodás sincs, legföljebb a sorrendet kell megbeszélni. A Helikoffer — Halász Judit legújabb nagylemeze — azonban minden eddigi mese- és gyereklemezt lesöpört a le­mezjátszóról. Egyrészt az újdonság ere­jének köszönhetően, másrészt biztos vagyok benne, hogy ha mind szövegét, mind zeneanyagát tekintve nem lenne igényes, játékos, vidám, szomorkás, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt jó szórakozást nyújtó, sikere nem lenne ilyen hosszú életű. Halász Judit nagylemezei élnek. A színésznő nemcsak ért a gyerekek nyel­vén, hanem kitűnően beszéli is azt. Nem gügyög velük. Élményszerző, játé­kos hangulatot teremt, magával ragad­va azokat is, akik csak hallgatják. Az összeszokott társaság — közre­működik a Fonográf és a Bojtorján együttes, valamint a Kárpát utcai óvo­dások és a Marcibányi téri általános iskola ötödikesei és öt kölcsön-muzsi­­kus — egységes anyagot készített. A dalok zenéjének java részét Bródy Já­nos szerezte. Halász Judit is bemutat­kozik zeneszerzőként, s nem is rosszul (igaz, Veress Miklós tagolt ritmusú Vaseszű Míhókja jó alapanyag). A „hi­vatásos" költőkön kívül (Weöres Sán­dor, Hajnal Anna, Veress Miklós, Áprily Lajos stb.) Bródy János is ihletet ka­pott, kedves, vidám, okos szövegekkel gazdagítva a lemez anyagát. Sajnálatos, hogy hazai hanglemez­­boltjainkban nem kapható a Helikoffer, de a prágai Magyar Kultúrában termé­szetesen mindenki megrendelheti — és érdemes kivárni, amíg átszáll hozzánk a határon. Grendel Ágota Már feldolgozandó múlt A 60-as évek a magyar filmben címmel három dolgozat szerepel a Filmkultúra ez évi 4. számának Eszme­csere rovatában. Mindhárom tulajdon­képpen hozzászólásnak is tekinthető abban a vitában, mely esztétákat, tör­ténészeket, politikusokat egyaránt mozgósítva lobbant fel a „hatvanas évek" — azaz a konszolidáció, vagy ahogyan a közvéleményben is rögzült, a „boldog békeévek", az „aranykor" — Magyarországáról készült filmek körül. Ezek a filmek — Gothár Péter: Megáll az idő. Makk Károly: Egymásra nézve, Kovácsi János: Cha-cha-cha, Koltay Gábor: A koncert, Gazdag Gyula: Elve­szett illúziók — a nyolcvanas években születtek, tehát mindössze egy-két év­tized távolából néz(het)-nek vissza a nagyjából az 1957—73 közötti éveket jelentő korszakra mint „feldolgozandó múltra" (amire mellesleg elsőként az irodalomban történtek erős kísérletek). A három dolgozat közül Schlett Ist­ván történész-stúdióvezetönek A béke és a konszolidáció arcai című tanulmá­nyából emelném' ki azt a gondolatsort, melyet az általa (is) legjelentősebbnek tartott két film, az Egymásra nézve és a Megáll az idő kapcsán mond többek között. Igaznak érzi, amit a valódi tra­gédiákat hordozó filmek állítanak, jele­sen azt, hogy „a konszolidációnak ára is volt, a társadalmi békének több arca van. Itt különbékéket is kötöttek — kényszerültek kötni". Persze, nem könnyen és nem minden veszteség nél­kül. „De mi történt az ilyen vagy olyan okból alkalmazkodni nem tudókkal?" Köztük olyanokkal akik „értékvezérelte életre törtek"? Akik az értékek rovására nem tudtak, nem akartak alkudni? Ró­luk szólnak e filmek. De mert „Gothár és Makk ismeri és megjeleníti a beil­leszkedni, az alkut kötni tudók igaz­ságát is. A túlélők, az életet fenntartók igazságát. Az okos kompromisszumot kötők igazságát" — ezért e két mű több üres moralizálásnál. S ami a heves vitában aligha vitatható, mint ered­mény: segítik a tisztábban látást, s tanulságok levonására késztetnek. Bodnár Gyula Marián Minarovic illusztrációi Kétévenként az érdeklődés homlok­terébe kerül az illusztráció, ezen beiül is a gyermekkönyv-illusztráció. A bra-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom