Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-10-18 / 43. szám
CSALÁDI KOR Az öregedés összetett folyamat, amelyben biológiai, pszichológiai és szociális tényezők egyaránt szerepelnek. Szövevényes téma, s ma még az sem válaszolható meg egyértelműen, hogy milyen módon határolható el a normális élettani öregedés a kórostól. Már csak azért is egyre nagyobb jelentőségűek azok a gerontológiai kutatások, amelyek a biológiai öregedés folyamatával foglalkoznak. Ennek befolyásolásától remélhető a hoszszú életkor elérése, az egészséges, aktív öregkor. A nehézségek már a terminológiánál kezdődnek. Nem könnyű ugyanis pontosan meghatározni, hogy mit értünk biológiai életkoron. A gerontológiai irodalomban nem találunk erre egységes meghatározást. Sokan beérik M. Bürger régi fogalmazásával: „Vannak öreg fiatalok és fiatal öregemberek". Ez a leegyszerűsített alternatíva a tudomány számára természetesen nem kielégítő, csupán utalást jelent arra, hogy a biológiai életkor eltérhet a naptári életkortól. Jobban megközelíti a lényeget a lipcsei W. Beierertől származó megállapítás, amely szerint a biológiai életkor a szervezet vitalitását tükrözi. Ez már sejteti, hogy a várható élettartam inkább függ a biológiai kortól, mint a naptáritól. A növény- és állatvilág tanulmányozása során gyakori eset, hogy a biológiai funkciók és a strukturális változások révén igyekeznek valamely élőlény korát meghatározni. Az évgyűrűk számából következtetnek a fák, a pikkelyek struktúrájából a halak korára; a kagylóhéjon levő évgyűrűkből leolvasható a kagyló hozzávetőleges életkora. Persze, a növény- és állatvilágban is eltérhet a biológiai életkor a naptáritól. Kimutatták például, hogy kemikáliák, sérülések, betegségek megzavarhatják a gyűrűképzödést a fák törzsében. Határozott összefüggés mutatható ki a környezeti feltételek és a kagylók évgyűrűinek képződése között is. Hasonlóképpen vadállatok megfigyelése is arra mutat, hogy növekedésüket, kifejlettségük mértékét — ami életkorukról adhat felvilágosítást — erősen befolyásolhatják a külső körülmények, mindenekelőtt élelemmel való ellátottságuk. A klinikumban az ember biológiai koráHelyesen megöregedni nak megállapítására számos tesztet alkalmaznak. Egy részüket az Egészségügyi Világszervezet Európai Irodája 1963. évi kezdeményezése nyomán. Az EVSZ ugyanis feladatul tűzte ki különböző szakágaknak, hogy dolgozzanak ki megfelelő módszereket az ember biológiai korának meghatározására. 1972-ben Kijevben interdiszciplináris szimpozion foglalkozott a problémával, és lerögzítették a kóros értékek határait. Hangsúlyozták a vérfehérjék, a fehérje-kollagének és a lipofuscinok szerepét az öregedésben, s a korábbi megállapításokkal összhangban leszögezték, hogy az izomerő, a szív és érrendszer, a légzőszervek terhelhetősége megbízható felvilágosítást nyújt a szervezet vitalitásáról, illetve elhasználódásáról. A bőr rugalmassága, a hajhullás, az öszülés ugyancsak elég jól jelzi az idő múlását. De különösen a szemlencse alkalmazkodóképessége, az éleslátás változása szolgáltat biztos támpontokat a biológiai kor megítéléséhez. Változik a korral, bár nem ennyire szabályszerűen, a hallás, a szaglás és az ízérzék is. A fogazat és a csontrendszer megítélésében, a csontok analízisében, főképp a lábszár- és a koponyacsontok tanulmányozásában az archeológusoktól átvett, korszerű eljárások segítenek. Hirosima és Nagaszaki sugárfertözött lakóinál 1 7 paraméter figyelembevételével mutatták ki a sugárkárosodottak korai öregedését, szervezetük idő előtti elhasználódását (J. W. Hollingsworth és A. Hashizume, Vale Egyetem.) Újabban sok kutatóhelyen foglalkoznak a különböző pszichológiai és szociálökonómiai tényezők szerepével, keresve az összefüggést a lelki behatások, a foglalkozás, a szociális körülmények, a nemek közti különbség és a biológiai életkor között. Annyi már bizonyítottnak látszik, hogy csupán a rossz szociális körülmények, ha csak nem kíséri őket valamilyen belőlük származó szervi megbetegedés, vagy az erős fizikai és lelki megterhelés, ha ez utóbbi nem jár nagyobb, a személyiséget megtámadó traumával — nem vezet korai öregedéshez, a biológiai kor hátrányos megváltozásához. Werner Riesnek és munkatársainak az NDK-ban nemrég lefolytatott vizsgálatai meglepő eredményre vezettek. Húsz-hetven életév közötti felnőttek biológiai korát ellenőrizték, s megállapították, hogy a férfiak körülbelül a 35. életévük után biológiailag gyorsabban öregszenek, mint a nők. A hetedik évtizedben a különbség átlagosan 4,4 év. Ez megegyezik az NDK-beli demográfiai adatokkal, amelyek szerint a férfiak átlagos életkora 68,5 a nőké 74,04 év (Zeitschrift der Inneren Medizin 1976). Megjegyzendő, dr. Ries adata nagyjából megfelel az európai átlagnak is, s ebből a társadalmi, egészségügyi stb. gondok egész tömege következik. Nem lehet a múló idő kerekeit megállítani. Az életkor előrehaladásával a szervek működése akadozik, mérséklődik. Ám a szervezet alkalmazkodik e változásokhoz, az idős ember is lehet egészséges. A korral járó biológiai változásokat és a betegségekhez társuló elváltozásokat meg kell különböztetni. Ennek megfelelően a biológiai öregedéssel foglalkozó kutatások arra törekszenek, hogy feltárják azokat a biológiai jeleket, amelyek rizikófaktorként szerepelnek, és kidolgozzák a megelőzésnek és az ártalmak csökkentésének elveit. Mindenesetre százszorosán igazolt tény: az aktivitás fenntartása feltétlenül hasznos. Egypetéjű ikreken végzett vizsgálatok igazolták, hogy a rendszeres fizikai aktivitás fékezi a biológiai öregedés folyamatát. Sportoló öregek szív-, tüdő- és anyagcsere-működésének élettani szabályozása lényegesen jobb, mint az inaktív öregeké. A mozgás, az életkornak megfelelő sportolás kihat e pszichés tevékenységre is, stabilizálja az idős emberek lelki egyensúlyát. Világszerte foglalkoznak a gyógyszeres kezelési formák átvizsgálásával is. A künn ko-farmakológusok például tanulmányozzák azoknak a gyógyszereknek megelőző és gyógyító hatását, amelyek az általános erőbeli állapot fenntartását szolgálják, az agy energiaellátását, az agyi anyagcsere javítását segítik elő. A folyamat alaposabb megismerése reálissá teszi a biológiai öregedés lassításának lehetőségét, alapot nyújthat idős korban is az élet örömeinek élvezetéhez, a teljesítőképesség megőrzéséhez. Ahhoz, hogy — La Rochefoucauld-val szólva — egyre többen tudjanak „helyesen megöregedni". Dr. MÜLLER IRÉN Fotó: NAGY LÁSZLÓ
