Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-10-18 / 43. szám
TUDÓSÍTÁSOK MAGUK ÉS MÁSOK ÖRÖMÉRE A Kassa-vidéki (Kosice-vidiek) asszonyok ügyessége és szép iránti fogékonysága hozta létre azt a mintegy nyolcvan kézimunkát, amelyet a somodi (Drienovec) művelődési központban rendezett körzeti kézimunka-kiállításon mutattak be. A nőszövetség járási bizottsága által az SZNF harminckilencedik évfordulójának tiszteletére meghirdetett kiállítás anyagát a somodi, tomaváraljai (Tumianske Podhradie), az áji (Háj), a szádudvamoki (Zádielske Dvorniky), a hacavai, az újbódvai (Nová Bodva) és a zsamói (Zarnov) nőszervezet tagjai készítették. A szeptember 3—6-ig nyitva tartó kiállítás legszebb darabjai azután Szepsiben (Moldava n. Bodvou), a Három nemzedék találkozója alkalmából rendezett járási kiállításon képviselték a körzetet. Az élet szépsége c. kézimunka-bemutatót a járás vendégeként nöszövetségünk elnöke Elena Litvajová is megtekintette. Farkas Rózsa KILENCSZÁZAN TAPSOLTAK Gazdag műsorral köszöntötték a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulóját a CSEMADOK alsóbodoki (Dől. Obdokovce) helyi szervezetének dal- és táncünnepélyén, amelyen részt vett Sándor János, a CSEMADOK járási bizottságának titkára és a község vezető funkcionáriusai is. Az ünnepség a hősök emlékművének megkoszorúzásával kezdődött, amelyen mintegy négyszázan vettek részt. A kulturális műsorban fellépett a CSEMADOK nagykéri (Milanovce) helyi szervezetének tánccsoportja es férfikara, a gesztéi (Hosfová) menyecskekórus és népművészeti csoport, a berencsi (Branc), a kálazi (Klasov), az alsóbodoki folklórcsoport, az alsóbodoki menyecskekórus, a pogrányi (Pohranice) éneklöcsoport, a gerencséri (Hmciarovce) citerazenekar, valamint Szomolányi Ilona, Holec Klára és Együd Mária szólóénekesek. Nagy elismerést aratott citeraszólójával és tréfás népdalával a hetvenhat éves1 Karon Miso bácsi. A három és fél órás műsort kilencszáz főnyi közönség tapsolta végig, és jelezte igényét, hogy a jövőben szívesen venne részt hasonló rendezvényeken. Karon Tibor MINDENT AZ EMBERÉRT Az összefogás szép példájának, eredményének lehettünk szemtanúi szeptemberben, amikor Diószegen (Sládkovicovo) az állami gazdaság és a kenderfeldolgozó új óvodáját adták át rendeltetésének. Az SZLKP JB titkára. Csömör Lajos, a városi tömegszervezetek és a két üzem küldöttségének jelenlétében méltatta az 1.5 millió Kcs ráfordítással és készségesen vállalt társadalmi munkával felépített óvoda jelentőségét a dolgozó szülök és gyermekeik számára. Megköszönte a két üzem dolgozóinak segítségét a 66 férőhelyes óvoda építésében, hogy ezzel a nemzeti bizottság égető gondjának megoldását magukra vállalták. E két. dolgozóiról ily módon is gondoskodó üzem példáját most követi a Major István Cukorgyár is, amely a 35 férőhelyes bölcsőde orvosi rendelőjének építési költségeit fogja fedezni. Örvendetes, hogy azon a lakótelepen is, ahol egyéni lakásépítés folyik, már elkezdték egy 90 férőhelyes óvoda építését. Kívánjuk, hogy a szülők és gyermekek érdekében mind a bölcsőde, mind az óvoda a tervezett időre elkészüljön, s hogy a napfényes termekben iskolás korukig gyarapodjanak a kicsinyek testben és lélekben. Kép és szöveg: NAGY MIHÁLY ÚJRA OTTHON Szeptember elején nem mindennapi találkozó színhelye volt Farkasd (Vlcany). A község 1923-ban született lakosai találkoztak azokkal a szintén hatvanévesekkel, akik később elhagyták szülőfalujukat, és hazánk más tájain telepedtek le. Az ötvennyolc farkasdi születésű polgárt először Komlósi Ferenc, a hnb elnöke, majd a polgári ügyek testületének elnöke köszöntötte. Danicsné verssel üdvözölte a találkozó résztvevőit. A megható fogadtatás után elátogattak az öreg iskolába, amely ma óvoda, majd a temetőbe mentek, hogy megemlékezzenek a régi iskolatársakról, barátokról, szomszédokról, akik már nincsenek soraikban. Este az efsz látta vendégül az összegyűlteket. Ez a találkozás is nagy élményekkel gazdagította őket. Így a nap kellemesen zárult. Krommel Istvánná HUSZONÖT ÉVES SZOLGÁLATÉRT A Zdroj érsekújvári (Nővé Zámky) igazgatóságán ünnepséget rendeztek az üzemben huszonöt éve dolgozók részére, hogy a vezetők ilyenképpen is kifejezzék megbecsülésüket a munkájukat jól végző alkalmazottak iránt. A családias hangulatú összejövetelen először a Zdroj igazgatója, Frantisek Ksinant mérnök köszöntötte az ünnepeiteket: Maceková Annát, aki jelenleg a surányi (Surany) 08-as üzlet helyettes vezetője. Kezdetben képesítetlen erőként dolgozott, de 1980-ban megszerezte az elárusítói szakképesítést, és a felelős tisztséget 1982. július 1 -töl tölti be. Tóth Jozefinát, a tardoskeddi (Tvrdosovce) 249/ 08-as csemegebolt vezetőjét, aki az üzemben 1958-tól, vezetőként 1969-től dolgozik. Salgó Reginát, a helyi 027/08-as önkiszolgáló élelmiszerbolt helyettes vezetőjét, aki 1971-től mesternőként az élelmiszeripari tanulók oktatója is. Kiváló munkájáért 1977-ben elnyerte az üzem érdemes dolgozója cimet. Tökölyová Margitét, a surányi 004/08-as önkiszolgáló bolt pénztárosát, aki 1975 óta van ebben a beosztásban, és munkájával a Zdroj vezetősége nagyon elégedett. Garaj Józsefet, a város Váralja utcájában levő hús- és tejüzletének eladóját, aki 1958-tól az üzem dolgozója. Vadkerti Józsefet, a Gugi utcai önkiszolgáló vezetőjét, akinek héttagú közösségében jó a munkaerkölcs, és tervüket minden alkalommal teljesítik. Az elismerő oklevelet és a jutalmakat a Zdroj vezetősége és Formáneková Anna, az üzemi szakszervezet elnöke adták át a jubilánsoknak. Dr. Hofer Lajos A TUDÓSÍTÓI „MUNDÉRBECSÜLETE Mint a címből is kiderül, nem katonai alakulatokat megkülönböztető egyenruháról akarok szólni, hanem a hovatartozás jelölésére választottam a címet Mert mindnyájunknak, akik egyszer magunkra húzzuk ezt a „mundért", ereznünk kellene, hogy felelősséget vállalunk, ha dicsérő vagy bíráló szándékkal tollat fogunk. Tudatosítani, hogy nemcsak reklám, hogy majd ott lesz a nevem az újságban. Ez egyfajta állásfoglalás, nemcsak avval kapcsolatban, hogy mit várunk el másoktól, hanem azzal is, mit várhatnak el tőlünk. Talán nem veszik szerénytelenségnek, ha azt mondom, saját tapasztalatomból tudom ezt, az olvasóktól, egy-egy írás visszajelzéséből. Nemegyszer állítottak meg, hogy nagyon jól megírtad, mintha saját meg sem fogalmazott gondolataimat olvastam volna, vagy hogy lehetett volna még bírálóbb némely jegyzet Hihetetlenül sokan figyelik az embert olyan szempontból is, hogy nem prédikál-e vizet, miközben maga bort iszik. Egy példa. Társaságban én, a dohányzás ellensége, asztaltársaim ugratására cigarettát fogtam ujjaim közé. Dohányzó szomszédom elém fújta a füstöt hogy a terembe belépők azt higgyék, én dohányzom. A hatás várakozáson felüli volt, s hiába derült ki a trükk, eltehettem magamnak a több oldalról jövő megrovást, mégpedig egy kőzet tíz éve megjelent dohányzás elleni jegyzetemre való hivatkozással. Újra örültem. hogy annak idején ennyire megjegyezték. S bár azelőtt is tudtam, írni felelősségvállalás nélkül nem lehet, ez az eset még jobban megerősítette bennem, hogy mi tudósítók is, akár a pedagógusok, saját példánkkal is hatunk: jól vagy rosszul. S az olvasó egy-egy példa alapján általánosít Egy tudósító barátom a burgonya betakarításáról készült írni. Maga a szövetkezet elnöke kísérte ki a szorgoskodó asszonyokhoz. — Újságíró? — Kérdezte nem titkolt éllel az egyik felegyenesedő menyecske. A többiek is gyanakodva vették szemügyre az érkezőt „ —A héten már volt itt egy... Az asszonyok nyelve kérdezősködés nélkül is megoldódott. A „kolléga" azt kérte, válogassanak ki egy kosárral a legnagyobb krumpliból, szeretné lefotózni. Meg is tette, aztán beöntötte az autójába a burgonyát, és elrobogott. „Képzelheted milyen kellemetlen volt — fejezte be barátom egy kalap alá vesznek vele." Hogy miért tartottam érdemesnek papírra vetni ezt a pár gondolatot? Azt hiszem, aki figyelmesen olvasta, megértette. De a figyelmetlenebbek kedvéért még egy mondat: Felelősséggel tartozunk az olvasókon s a lapon kívül, ahol írásunk megjelenik egymásnak is. mi, akiket ez a gyűjtőnév összeköt: tudósítók. Gazdag Mária GÜD
