Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-10-18 / 43. szám
KROCSÁNY DEZSŐ, AZ SZSZK MUNKAÜGYI ÉS NÉPJÓLÉTI MINISZTERE Minden gyermeknek otthonra van szüksége Hazánkban a szocializmus építése során fokozatosan megteremtettük az előfeltételeket ahhoz, hogy a család teljesíthesse alapvető küldetését Ezt a gazdasági, politikai, jogi, népjóléti és egyéb intézkedések átfogó rendszere biztosítja. A népjóléti programok megvalósításában a csehszlovák párt- és állami szervek továbbra is lankadatlan figyelmet fordítanak a családok, különösen a gyermekes családok helyzetének erősítésére és állandó javítására. A gyermekes családoknak nyújtott társadalni juttatás évente nagy pénzösszegeket tesz ki. Tavaly például Szlovákiában ez az összeg 12,8 milliárd Kés volt. Családi pótlékot nevelési segélyt 1 522 800 gyermekre fizettünk ki csaknem 5,9 milliárd Kcs összegben. Célunk és elgondolásunk az, hogy a mai családokban a harmonikus házasélet és a tudatosan vállalt szülői hivatás összekapcsolódjék az utódok felelősségteljes, egészséges, teljes értékű emberré való nevelésével. Azt akarjuk, hogy nálunk minden család és minden gyermek boldog legyen. Hogy örömteli és nyugalmas legyen a gyermekkor. A családok stabilitásának fontossága napjainkban egyre inkább a figyelem előterébe kerül, mert a válások száma nálunk is emelkedik. Szlovákiában évente mintegy 6 000 házasságot bontanak fel, egy-egy felbontott házasságból átlag 1,6 gyermek származik. Igaz, nemzetközi viszonylatban — az európai szocialista és fejlett tőkés államokkal összehasonlítva — Csehszlovákia a középmezőnyben, Svédország, Dánia, Nagy-Britannia, Magyarország, az NDK, az NSZK után helyezkedik el. Ám a család felbomlása kedvezőtlenül hat annak valamennyi funkciójára, a felnőttek és mindenekelőtt a gyermekek további életére. Ezért mindenütt sokkal komolyabban és nagyobb figyelemmel kell a fiatalokat a konfliktusok megoldására és megelőzésére nevelni. S ebben a nemzeti bizottságok, házassági és házasság előtti tanácsadóik, az iskolák, a Nemzeti Front társadalmi szervezetei fontos küldetést töltenek be. A szülök túlnyomó többsége szeretettel és okosan, magas fokú erkölcsi és társadalmi felelősségtudattal neveli a gyermekeit. Akadnak azonban olyanok is. akik gyermekeikről nem tudnak vagy nem akarnak gondoskodni, esetleg ebben átmenetileg akadályozva vannak, s olyanokkal is találkozunk, akik ugyan együtt élnek gyermekeikkel, de gondozásukat, nevelésüket vétkesen elhanyagolják. Ilyen esetekben az illetékes nemzeti bizottság és bíróság dönt a gyermekjek) további nevelésének módjáról. Sokéves tapasztalatok igazolják, hogy a családi nevelést pótló nevelésformák milyen nagy jelentőséggel bírnak a rászoruló gyermekek és fiatalok személyiségének sokoldalú fejlesztése szempontjából. Jogrendszerünk tökéletesítésével és módosításával napjainkban már többféle módon tudjuk biztosítani a gyermekek saját családjukon kívüli neveltetését. A bíróság a járási nemzeti bizottság vagy más szerv javaslatára a szülőn kívül más állampolgárt is megbízhat a gyermek nevelésével. Persze, azzal a feltétellel, hogy az, akit a neveléssel megbíz, rendesen fog a gyermekről gondoskodni. A családtörvény lehetővé teszi, hogy a gyermeket házaspár közös gondozásába adják. A szlovákiai nemzeti bizottságok évente körülbelül 450 gyermeket helyeznek el ilyen, a családi nevelést pótló gondozásban. Többnyire olyan esetekben, amikor az egyik vagy mindkét szülő betegség, hosszan tartó gyógykezelés. esetenként külföldi tartózkodás miatt nem tud gondoskodni gyermekéről, vagy ha az anya még kiskorú. A gyermek érdekeinek a legmegfelelőbb családpótló nevelési forma az örökbefogadás. Az örökbefogadás jogi feltételeit és következményeit a családtörvény szabja meg. Ennek 1982. április 1-én hatályba lépett módosítása az örökbefogadással kapcsolatban két jelentős változást is tartalmaz. Eddig csak akkor jöhetett számításba az örökbeadás, ha a vér szerinti szülő egy évig nem mutatott érdeklődést gyermeke iránt. Most ez az idő fél évre csökkent. Továbbá a törvény most azt is lehetővé teszi, hogy magányos személy is örökbe fogadhasson — megszüntethetetlen örökbefogadással — gyermeket, ha teljesíti a törvény szabta feltételeket. A bírósági statisztikák szerint az 1980—1982-es években jogérvényesen 1197 gyermeket fogadtak örökbe, 1143-at közülük meg nem szüntethetöen. Az örökbefogadás iránt érdeklődök száma egyre növekszik, tavaly óv végén 556 kérvényt tartottak nyilván a nemzeti bizottságok. A nemzeti bizottságoknak a Vöröskereszttel, a nöszövetséggel és a szakszervezettel közösen nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük az örökbe fogadható gyermekek felkutatásában. További családpótló nevelési forma a nevelőszülői gondozás. Elsősorban olyan gyermekek esetében jöhet számításba, akiknél feltételezhető, hogy hosszabb időre vagy tartósan rászorulnak a családjukon kívüli neveltetésre. Ezeknek a szülei többnyire nem képesek ellátni kötelességeiket, vagy elhaláloztak. A nevelőszülői gondozást vállalhatják egyének, vagy azt az erre a célra létesített intézményekben is elláthatják. A szlovákiai nemzeti bizottságok évente mintegy 300 gyermeket juttatnak így új otthonhoz. Tavaly összesen 1912 gyermeket adtak nevelőszülők gondozásába. Közülük 43-at speciális nevelőotthonban helyeztek el. Ezekben az intézetekben igyekeznek elhelyezni a testvéreket, hogy együtt maradhassanak. A testi és szellemi fogyatékos gyermekeket jelenleg tíz ilyen nevelőintézet fogadhatja be. A kerületek fejlesztési terve további intézetek létesítését is előirányozza, 1985-ig számuk megkétszereződik. A nevelőszülők az esetek többségében a nagyszülők vagy a legközelebbi rokonok csak 20—22 százalékuk idegen. Kívánatos és szükséges, hogy a lakosság körében hatékonyabban népszerűsítsük a nevelőszülői gondozást, hogy lehetőleg minél több gyermek nőjön fel családi környezetben. Itt elsősorban azokra a gyermekekre gondolunk, akik a különböző nevelőintézetekben, nevelőotthonokban élnek. Hangsúlyoznunk kell. hogy bár a nevelőszülői gondozással csupán a házastársak egyikét bízzák meg, a gyermek gyakorlatilag teljes családban nevelkedik, ami pozitívan hat testi-lelki fejlődésére. Vannak olyan nevelőszülői gondozást vállaló családok, amelyek a rájuk bízott gyermekeket, gyakran több testvért, nemegyszer testi vagy szellemi fogyatékosokat, a legnagyobb odaadással, szeretettel nevelik, s ez a gyermek fejlődésén meg is látszik. A gyermekek iskolai előmenetele jó, sikerrel folytatják tanulmányaikat a szakmunkásképzőkben, középiskolákban, főiskolákon. Ez elsősorban a nevelőszülők érdeme, akik számukra igazi, biztos otthont tudtak teremteni. A legnagyobb elismeréssel szólunk azokról a nevelőszülőkről, akik a fogyatékos gyermekek nevelését merték vállalni, hiszen ezeknek a gyermekeknek a gondozása, nevelése sokkal több türelmet, megértést, szeretetet igényel. ’ Sokakat elriaszt a nevelőszülői gondozás vállalásától az, hogy a vér szerinti szülők és rokonok látogathatják a gyermekeket, s ez sok esetben megnehezíti a gyermek beilleszkedését az új családi környezetbe, s megnehezíti a nevelésüket is. A nevelőszülői gondozás a leggyakrabban természetes módon ér véget, vagyis azzal, hogy a gyermek elérte a nagykorúságot. Ez az esetek 80 százalékára vonatkozik. A pótlólagos családi nevelés formájának megválasztását mindenkor hosszú mérlegelés, megfontolás előzi meg. Alaposan végig kell gondolni melyik az a forma, amelyik egy-egy gyermeknek, a gyermek igényeinek, szükségleteinek, érdekeinek és nem utolsósorban természetének a legjobban megfelel. A járási nemzeti bizottságok család- és gyermekvédelmi osztályai mindenekelőtt a megelőzésre fordítanak gondot. Ha a helyzet alapos felmérése után arra a megállapításra jutnak, hogy a vér szerinti szülők nem gondoskodnak gyermekeikről, a törvény értelmében javasolják a gyámhatósági eljárást és a gyermekek érdekeinek megfelelő intézkedések foganatosítását. Ezet kívül a szóban forgó ügyosztály dolgozója többször is megbeszéli a veszélyeztetett gyermekek nevelésének kérdéseit a szülőkkel, s igyekszik őket meggyőzni, hogy teljesítsék szülői kötelességeiket. Ha ez nem jár sikerrel, s a foganatosított intézkedésekkel sem értek el semmit, a járási nemzeti bizottság javasolja a veszélyeztetett gyermekek állami gondozásba vételét és nevelőotthonban való elhelyezését. Az 1980—1982-es években szociális okokból kifolyólag hozzávetőlegesen 2500 gyermeket vettek állami gondozásba. Ám a meglevő nevelőotthonok kapacitása rövidesen már nem fog megfelelni a szükségleteknek. Már most is gyakran megtörténik, hogy a jogerős ítélet meghozatalától hosszabb idő is eltelik, amíg egy-egy gyermeket el tudnak helyezni valamelyik intézetben. Ez nemcsak a gyermek érdekeit sérti, hanem a szélesebb szociális környezetre is negatív hatással van. Ezt a problémát megoldandó, az SZSZK kormánya utasította a kerületi nemzeti bizottságokat, valamint a főváros, Bratislava nemzeti bizottságát, hogy 1985 végéig háromszáz fő számára biztosítson nevelőotthonban helyet. ^ A pótlólagos családi nevelésre szoruló gyermekek individuális vagy közösségben történő nevelése igényes és nehéz, de szükséges és fontos. A nemzeti bizottságok a munkaügyi és népjóléti minisztériummal együtt állandóan figyelemmel kísérik és értékelik a fejleményeket, a gondoskodás színvonalát. Folyamatosan figyeljük azt is, hogy ezzel a problémával miként küzdenek meg más államokban. Saját ismereteinket és a külföldi tapasztalatokat igyekszünk a gyakorlatban is alkalmazni, állandóan keressük az új formákat, a nem hagyományos módszereket. Maguk a nemzeti bizottságok is kezdeményeznek. Például Bratislavában a II. körzeti nemzeti bizottság, a poprádi járási nemzeti bizottság, az eperjesi (Preáov) vagy a Kassai (Kosice) városi nemzeti bizottság megrendezi a nevelőszülők találkozóját, amelyen kicserélhetik tapasztalataikat, és hasznos nevelési tanácsokat kapnak. Valószínűleg érdekes és hasznos eredmények születnek majd a nemzeti bizottságok, a házassági és házasság előtti tanácsadók, valamint a pedagógiai—pszichológiai tanácsadók együttműködéséből is a pótlólagos családi nevelés megszervezésében. A rászoruló gyermekek pótlólagos családi nevelése megoldandó gondok egész sorát állítja a nemzeti bizottságok és az egyéb érdekelt szervek, szervezetek elé. A nemzeti bizottságoknak, az állami és a gazdasági szerveknek ezeket a problémákat az adott lehetőségekhez mérten mielőbb meg kell oldaniuk. Magas szakmai szinten, felelősségük teljes tudatában és nagy-nagy emberséggel.
