Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-10-04 / 41. szám
X. 6-a a Csehszlovák Néphadsereg napja; 1944-ben ezen a napon kezdődött a duklai csata X. 7-e a Német Demokratikus Köztársaság állami ünnepe 1813. X. 10-én született Giuseppe Verdi, olasz zeneszerző Húsz évvel ezelőtt X. 10-én halt meg Edith Piai, világhírű francia sanzonénekes 1883. X. 11-én született Sziklay Ferenc, a két háború közti csehszlovákiai magyar irodalom képviselője A két Bolyai élete * és munkássága „A" Parallélákat azon az úton ne próbáld ..ekképpen intette egyik levelében a Bécsben diákoskodó fiatalt Bolyai Farkas, a múlt század jeles matematikusa, mivel a kivételes matematikai tehetséggel megáldott ifjú, János, korának egyik legnehezebb matematikai problémája, az euklideszi geometria párhuzamossági posztulátumának bizonyításán fáradozott. A hírhedt V. posztulátumban rejlő ellentmondások feloldásán közel kétezer év legjelesebb matematikusainak az elméje mondott csődöt, s ilyen előzmények után e foglalatoskodás nem sok sikerrel kecsegtetett. Bolyai János azonban nemcsak megfejtette a matematikai „feladványt”, hanem egy teljesen új geometriát is megalkotott; azt a geometriát, amely nélkül nem lenne ma űrutazás. A titok nem volt titok többé, a sikert azonban nem hozta meg Bolyai János számára, mivel a kor legelismertebb matematikusa, a német Gauss nem volt hajlandó tanulmányát az akadémia elé "vinni, mondván, a kor még nem érett arra, hogy megértsék Bolyai új geometriáját. Az új geometria mellett számtalan matematikai munkája (a komplex szám s változó aritmetikai megvalósítása, csoportelmélet stb.) gazdagította a matematika tudományát, amelyek önmagukban is híressé tehették volna megalkotójukat. S vajon mennyire tehető azon munkáinak száma, amelyek idővel elkallódtak, vagy sikertelensége okán önmaga semmisített meg? Halálakor a református egyház anyakönyvében levő följegyzéshez a következőket tették hozzá: „Híres, nagy elméjű mathematicus vólt, az elsők köztt is első. Kár, hogy nagy talentuma használatlanul ásatott el." A bejegyzés írója akkor még nem tudhatta, hogy néhány év múlva az egész világ ismerni fogja nevét, s nem lesz matematikai tankönyv, ahol munkáinak valamelyike ne szerepelne. Dávid Lajos A két Bolyai élete és munkássága cimű könyvében keserű kommentárral, de mindvégig tárgyilagos hangnemben mutatja be a két matematikus életét és matematikai munkásságukat. A szövegben lévő jegyzetek, idézetek, adatok és okiratszövegek gyakori felsorakoztatása ellenére érdekes, tanulságos olvasmány. Külön érdekessége, hogy helyet kapott a könyvben Bolyai János főműve, az Appendix is, amelyben alapjaiban rendítette meg a kétezer éves geometriát. BÖDŐK ZSIGMOND Mad'arská literatúra v CSSR Az utóbbi esztendőkben, az előző évtizedekhez képest, mintha megszaporodott volna a csehszlovákiai magyar irodalom szlovákul is kiadott alkotásainak a száma, noha a jelenlegi helyzettel még mindig nem lehetünk teljesen elégedettek. A csehszlovákiai magyar költők három évvel ezelőtt megjelent versantológiája, a Muzny vek (Férfikor), továbbá Rácz Olivér, Duba Gyula, Csanda Sándor és Tőzsér Árpád szlovákra lefordított könyvei, valamint Bernek József elbeszéléskötetének ez évben várható szlovák kiadása azonban mind azt jelzik, hogy örvendetes mozgás kezdődött ezen a területen is. Ennek a folyamatnak egyik állomása a Mad'arská literatúra v Ceskosloven sku (Magyar irodalom Csehszlovákiában) cimű kézikönyv, amely minap került a könyvesboltokba. Ezzel kapcsolatban érdemes elgondolkodni afölött, hogy a legutóbbi egy esztendő leforgása alatt két összefoglaló jellegű tanulmánygyűjtemény is napvilágot látott, amelynek tárgya nemzetiségi literatúránk felszabadulás utáni fejlődésének a története volt, ám ezek közül az egyik — Görömbei András rendkívüli alapossággal és tudós igényességgel megírt monográfiája — Magyarországon, a másik pedig, a most szóban forgó gyűjtemény, igaz, túlnyomórészt csehszlovákiai magyar szerzők tollából, szlovák nyelven. Míg a hazai magyar könyvpiacra készült hasonló jellegű összefoglaló munkák továbbra is váratnak magukra. (Fonod Zoltán Körvonalak című tanulmánykötetének az Önismeret címmel megírt első része aligha tehet eleget ennek a feladatnak.) Márpedig azt a most tárgyalt szlovák kézikönyv előszavának szerzői, Rudolf Chmel és Karol Rosenbaum is elismerik, hogy „a magyar irodalom Szlovákiában napjainkban olyan differenciált organizmust alkot (...), amely szinte kiált az összegező értékelés után". A Karol Rosenbaum által összeállított kézikönyv tanulmányait Csanda Sándor (A Csehszlovákiai magyar irodalom keletkezéséhez. A prózairodalom fejlődése az 1948 és 1968 között), Koncsol László (Magyar költészet Csehszlovákiában), Mészáros László (A prózairodalom 1968 után, A csehszlovákiai magyar dráma fejlődése). Karol Tomis (Magyar irodalomtudomány Csehszlovákiában) és Szeberényi Zoltán (A csehszlovákiai magyar irodalomkritika keletkezése és fejlődése) írták. Itt felvetődik a kérdés, hogy vajon mi indokolta a csehszlovákiai magyar széppróza fejlődéstörténetének kettéválasztását, valamint azt, hogy ugyancsak külön fejezetet kapott az irodalomkritika és az irodalomtudomány eredményeinek tárgyalása, holott ezek mesterségesen választhatók csak el egymástól. Nem ártott volna az sem, ha a drámatörténeti áttekintés felvázolja a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetét is, hiszen színház- és drámafejlődés ugyancsak nehezen szakítható el egymástól, s a csehszlovákiai ukrán irodalom két esztendővel korábban kiadott szlovák kézikönyvének drámatörténeti áttekintését író Helena Rudlovcáková is együtt tárgyalja, s nagyon okosan, a kettőt. Az ukrán irodalmat ismertető imént említett kézikönyvben (Ukrajinská literatúra v CSSR — Ukrán irodalom Csehszlovákiában) ugyanekkor külön fejezetet kap az ukrán műfordításirodalom, a magyar műforditásirodalom áttekintése azonban kimaradt a nemzetiségi literatúránkat ismertető kézikönyvből, noha a csehszlovákiai magyar írásbeliség tetemes részét gyaníthatóan éppen a műfordítás-irodalom adja. Ám ezek csupán a kézikönyv koncepcióját érintő apró szeplök, szépséghibák, amelyek nincsenek befolyással a kiadvány hasznosságára, fontosságára. TÓTH LÁSZLÓ Fiatalok Zenei Fesztiválja Szeptember elején immár harmadszor rendezte meg a SZISZ SZKB Bojnicében a Fiatalok Zenei Fesztiválját. A jelkép a félig piros, félig sárga éretlen alma az összesereglett fiatal énekesek, együttesek és hangszerszólisták korának volt a szimbóluma, de csak a korának! Ami zenei teljesítményüket illeti, akár teljesen érett alma is lehetett volna a plakáton, a döntök legalábbis ezt bizonyították. A folkzenészek döntőjében 10 együttes versenyzett. Zenéjük különböző irányzatokat képviselt — bluegrass, country, városi folk —, de valamennyiüknél érezhető volt az erős népzenei hatás. Ez volt a fő jellemzője a nyertes bojnicei Vlocka együttesnek is. A rockegyüttesek kategóriájában heten versenyeztek. Az első helyen a ruzomberoki Diamant együttes végzett, fuvolásuk, Milos Milanov pedig elnyerte a hangszerszólisták díját. Az utolsó este az énekeseké volt. A tizenkét döntőbe jutott versenyzőről elmondhatjuk, hogy nagyon tehetség« sek. Sajnos, még keveset tudunk rólul pedig érett előadásmódjuk alapjá megérdemelnék, hogy velük is fogta kozzunk. Az első díjat és egyben közönség díját a breznói Éva Wolfrt mová és Pavel Haber nyerte. A fesztivál vonzerejét nagymértéi' ben fokozták a hazai és külföldi vendé gek fellépései. Nagy sikert aratott prágai Blue Efekt együttes, a bratislav. Ventil RG, Sztevanovity Zorán a Lám együttessel. Katona Klári, a bolgár Ks melia Todorova, a prágai Peterka- Steffal gitáros—énekes duó. Pavt Hammel, Marcela Laiferová és a fiata lók kedvence, az Elán együttes. Összegezésül elmondhatjuk, hogy fesztivál teljesítette küldetését, hisze nagyon sokrétű volt a műsor, a jelenle vők megismerhették az uralkodó zent irányzatokat és azok legjobb ifjú képvi selőit. Igaz, ennél fontosabb célokat i kitűzött: elsősorban a szabad idő hasz nos eltöltésére ösztönözni a fiataloka és felkarolni az ifjú tehetségeket. E utóbbi sikerült is. S az előző, a legfon tosabb cél? Úgy gondolom, az még eg darabig várat magára. De ez nem fesztivál hibája. iveta POSPiSlLOV, (20. századi léttudat) Az 1928-tól megszakítások nélki Kassán (Kosice) élő és alkotó Jakob Gyula festményeit eleddig aránylag ke vés önálló kiállításon tekinthette meg közönség, jóllehet, a művészettörténé sfek szerint korunknak ő az egyik legiz galmasabb festöegyénisége. Munká önálló tárlaton eddig Kassán, Presov ban, Bratislavában, Budapesten, Bécs ben, Brnóban, Trencínben, Dolny Ku bínban, Chebben, Komáromban (Ko mámo), Nyitrán (Nitra) és Érsekújvárol (Nővé Zámky) mutatták be. Igaz, né hány festménye több, Csehszlovákiá reprezentáló külföldi közös kiállításoi is szerepelt, s így az sem véletlen, hog meghívót kapott egy belgiumi művész telepre, s Párizsban is szívesen rendez nének munkáiból egy reprezentatív ki állítást. A nyolcvanesztendős művészt e nyá ron mégis csak itthon, szüiövárosábai — Kassán —, most ősszel pedig Pre sovban köszöntötték egy-egy retro spektív kiállítás megrendezésével. ^ presovi képtárban kiállított hetven al kotás keresztmetszetét adja Jákob művészetének. Megismerkedhetünl azzal a néhány megmaradt grafikájává is, amely pályakezdő korszakából szár mazik. Ezek a rajzok kiváló rajztudásá ról győznek meg bennünket, s arról hogy már akkor sem elégedett meg a látvány puszta tükrözésével, ügyelt < gondolati tartalmak világos képzőmű vészeti megfogalmazására. Jakoby sa játos színvilágot hordozó festményeivé már első nagyobb presovi és kassa bemutatkozásakor (1934) is meglepe tést szerzett. A hagyományos, natura lista festői felfogással szemben Jakob felfokozott színvilága, impresszioniszti kus látásmódja akkor a kassai múzeurr akadémikus környezetében kakofóniái zűrzavarként (Kassai Újság) hatott, am ma korántsem számít elmarasztalás nak.
