Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-10-04 / 41. szám

1973. szeptember 11. Pinochet katonái megrohamozzák a La Monedát

Tíz évvel később, 1983. június 14-én. A santiágói tüntetőket durván bántalmazzák a rendőrök

Mottó: így íródik ennek a történetnek az első lapja. A többit majd népem és Amerika írja meg.

Salvador Allende 1973. szeptember 11.

Mi újság ma Chilében? — ha valakinek erre a kérdésre csak az utóbbi hónapok napi sajtójából adnánk meg a választ, akkor is oldalak telnének meg. Az első nemzeti tiltakozási nap, még nyár elején. A második. A harmadik. A negyedik. Az ötödik. A hatodik. A fasiszta junta véres hatalomátvételének tizedik évfordulója után úgy tűnik, hogy most már Chilében minden nap a nemzeti tiltakozás napja lesz ... Aliig felfegyverkezett rendőrök, plasztikpajzsokkal és kutyákkal — a fazekak zajával, a fegyvertelen tüntetőkkel szemben. A fasisztoid diktatúra a demokráciával és az emberi jogokkal szemben. Halottak és sebesültek, kétszázezres önkéntes és száműzött. Csődbe jutott gazdaság, tizenkilenc milliárdos államadósság, amely a világon a legmagasabb egy főre jutó adósságállomány, tönkrement kisvállalatok tízezrei, növekvő munkanélküliség, a lakosság életszínvonala alacsonyabb, mint az Allende-korszak előtt. Elégedetlen, háborgó munkásság és polgárság. Ez a mérlege Pinochet tábornok tízesztendős diktatúrájának.

Chile gazdasági problémái alapján — és a tiltakozó mozgalom mai mérete és jellege alapján — a párizsi Le Mond megállapítja: a tábornok órái meg vannak számlálva.

TÍZ ÉWEL EZELŐTT

1973. szeptember 11-én röviddel 14 óra után Roberto Garrido százados az ellenforradalmárok egy csoportjával Santiagóban behatolt a már lángokban álló La Moneda kormánypalota Vörös-termébe. A Panama-csatorna amerikai zónájában levő Fort Cullick katonaiskola volt növendéke hidegvérrel lelőtte Chile törvényes államfőjét, Salvador Allendét. A szocialista kormányzat helyébe a katonai junta lépett. .

Chilében ma mindenki — még a polgárságnak azok a rétegei is, amelyek akkor engedtek a jobboldali erők nyomásának, és a juntát támogatták — visszaemlékszik arra, amit az országnak Salvador Allende szocialista kormánya adott. A Népi Egység kormánya Chile történelmében a leghaladóbb programmal látott hozzá a gazdasági és az állami élet struktúrájának megváltoztatásához, a forradalmi vívmányok fokozatos bevezetéséhez. Kivette a hatalmat a multinacionális monopóliumok kezéből, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy mindenekelőtt államosították a rézbányákat, a bankokat, a nagy biztosítótársaságokat, a külkereskedelmet, hozzáfogtak a földreform megvalósításához. Ez volt az az alap, amelyre a népjóléti intézkedéseket építhették: az elsők közé

CHILE:

Tíz év után

tartozott, hogy minden chilei gyermek naponta fél liter tejet kapott, bevezették az általános egészségügyi gondoskodást és a szociális biztosítások rendszerét. Iskolákat és lakásokat építettek, a Vina del Mar-i fényűző elnöki nyári palotát gyermeküdülővé változtatták. Az államosítás mindenütt új munkalehetőségeket adott a lakosságnak. A népi kormány első negyven intézkedése között olyan fontos kérdések alkotmányos megoldása is szerepelt, mint a nyomortanyák lakóinak helyzete, a parasztok, a kis- és középkereskedök adózási problémái, a carabinierik (a hagyományos csendőrség) hírhedt rohamosztagainak felosztása és hasonlók.

Az 1970. szeptember 4-én megtartott választásokon ez a program győzött. Aznap, éjfél előtt öt perccel Camilo Valenzuela tábornok a belügyminisztérium nevében közölte Salvador Allendével, hogy elnyerte a szavazatok többségét: Chile törvényesen megválasztott elnöke lett. Első rövid elnöki beszédében ezt mondta: „...elbizakodottság nélkül fogadom a győzelmet, hiszen ez nem az én személyes győzelmem, hanem az engem támogató népi pártoké és a szocialista erőké. Együttesen vívták ki a radikálisok, a szocialisták, a kommunisták, a szociáldemokraták, az API és a MAPU (haladó népi pártok és mozgalmak — a szerk. megj.), s még több ezren, akik egy párthoz sem tartoznak, egyszóval ezt a győzelmet a nép vívta ki, mely velem együtt vonul be november 4-én az elnöki palotába. (...) Köszönöm barátaim. Mindazzal, ami bennem a legértékesebb, pártomnak tartozom, a munkásosztály egységének, a Népi Egységnek .. . Hűségetekre a népi kormány hűségével felelek, az „elnök elvtárs" hűségével."

Salvador Allende, az „elnök elvtárs", a nagyszerű forradalmár, a nagy tudású, politikai harcokban edzett kiváló politikus három évig volt a chilei állam feje, a La Moneda gazdája. A szakadatlan küzdelmek évei voltak ezek, a hatalmas erőfeszítések, a remények és az izgalom évei. Szavát adta, hogy megvalósítja a Népi Egység programját, hű lesz a nemzeti felszabadulás és a szocializmus eszméjéhez. Megtartotta a szavát.

Senki sem állította sem akkor, sem most, hogy Chile „szocialista kísérlete" zavartalan és azonnali felvirágzást hozott. A három év alatt fokozódott az infláció — de az iskolákban folyt a tanítás, és a tizenöt éven aluli gyermekek hiánytalanul megkapták naponta a fél liter ingyentejet. Az ország legnagyobb rézbányakörzetének bányászarisztokráciája sztrájkolt — de néhány hónap elteltével egyetlen munkanélküli sem volt az országban. Gyárosok, farmerek, a teherszállító-fuvarosok, értelmiségiek s ezeknek szakszervezeti

Az „elnök elvtárs" Pablo Nerudával (középen) és Luis Corvalánnai, a Chilei KB főtitkárával az országépítés kezdetén. Közben a tábornokok Washington és a CIA nagyon hathatós támogatásával folytatták az aknamunkát