Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-09-20 / 39. szám
IX. 21-e a sajtó, rádió és a televízió napja. Ötven évvel ezelőtt, IX. 21-én indítottak bűnvádi eljárást Georgi Dimitrov ellen, akit a német fasiszták a Reichstag felgyújtásával vádoltak meg. IX. 24-e halláskárosultak nemzetközi napja. 1908. IX. 25-én született Eugen Suchort zeneszerző, nemzeti művész. IX. 27-e csehszlovák vasutasok napja. Kiáltó szó A Csehszlovákiai Magyar írók sorozatban jelent meg Györy Dezső válogatott verseinek gyűjteménye a Madách kiadó gondozásában, mindössze ötszáz példányban (azaz 1700-ban, de ebből 1200-at a közös könyvkiadás keretében Magyarországra vittek ki). Hogy miért kívánkozik e tény a könyvismertetés elejére? Azért, mert Győry-mű 1940 óta először jelenik meg Csehszlovákiában, s feltehetőleg újabb hosszú szünet következik, ezen oknál fogva pedig kétséges, hogy a költői életmű ilyen bemutatása eloszlathat valamit is abból a homályból, amely Győryt nálunk övezi. Igaz, nem kedvez az idő a versköteteknek, az irodalomnak és általában a humán műveltségnek, de talán éppen ezért kellene fokozott figyelmet szentelnünk az olyan művek kiadásának és példányszámának, amelyek művészi értékükön túl egy nép — jelen esetben a csehszlovákiai magyarság — számára kultúrtörténeti, sőt történelmi-politikai jelentőségűek is. Györy költészete egyidős nemzetiségi létünkkel, annak első húsz esztendejét öleli fel, azokat az éveket, amelyekről oly keveset tudunk. Tükrözője is e kornak, a „nagy ájulásból" való felocsúdástól a kisebbségi provincializmus lerázásáig, a kis népek sorsában fellelhető közös vonások megtalálásától az európaiságig, a Duna-völgyi népek testvériségének hirdetéséig. Igaz, ta Györy Dezső k itiltó sző Miit/iiib ennyit a középiskolai tananyag is elmond róla, néhány verssel illusztrálva. Mindez azonban kevés ahhoz, hogy önismeretünk építőelemévé szervesülhessen s ugyanúgy kevés arra is, hogy tartósan emlékezetünkbe véshessük őt magát, vagy azt a haladó, két háború közti mozgalmat, amelynek reprezentáns költője volt, amelynek programját hirdette, ám amelyről a legtöbben csak annyit tudunk, hogy volt egyszer egy Sarló is. Szeberényi Zoltán — a kötet összeállítója — ennek tudatában nyúlt Györy költői hagyatékához. Kötetzáró tanulmányában tömören megfogalmazza mindazt, amit érdemes és kell tudnia Györyről minden olvasónak, s igenis, tudatosítania kell: a München utáni Csehszlovákia magyarságának Fábry Zoltán mellett volt költő-antifasisztája is, aki a csehszlovákiai magyarság húszéves eszmei-politikai fejlődését egy szinte „kollektív érvényű önéletrajzban" festette meg (Magyar Hegyibeszéd 1939 karácsonyán, később Emberi hang), és akiről nem lehet, nem szabad megfeledkeznie senkinek, amikor nemzetiségünk sorsának alakulását, fejlődését vizsgálja vagy szemléli. S hogy máig ható üzenete is van e költői életműnek— bár az 1940-es évvel lényegében lezárult, mert utána Györy inkább prózát írt —, annak szemléltetésére álljon itt utolsó verseinek egyike: „Hosszú út volt a jogartól a porba,/ s onnan megint föl. Keresztem, visellek./ Időbe telt. S még ízléses sem volt, mert /síkossá nyalták férges szolgalelkek./ Ha új magyar most tisztult szenvedetten/ békés kezet nyújt, míg a zöm acsarkod,/ kis Duna-népek! Vigyázat! e kéz már/ joggal vár el egy másik — tiszta markot." (1940) GYURKOVITS RÓZA A Habsburg-monarchia felbomlása Jászi Oszkár nagy jelentőségű munkája eredetileg 1929-ben jelent meg angol nyelven az Egyesült Államokban, az University of Chicago Press kiadásában. Magyarul csak 1982-ben látott napvilágot Zinner Judit fordításában és Hanák Péter terjedelmes, magvas előszavával, a budapesti Gondolat Kiadó gondozásában. A magyar közönség tehát csak jó ötven évvel megírása és angol nyelvű megjelentetése után ismerkedhetett meg Jászi Oszkár fundamentális munkájával. Ezt tudván sokunkban felvetődhet a kérdés, vajon idöszerűek-e még Jászi megállapításai, kiállták-e az idők próbáját elemző fejtegetései? A művet figyelmesen végigolvasva igennel kell válaszolnunk ezekre a kérdésekre. Jászi Oszkár munkája a politológus gazdag szaktudásával és a demokrata politikus intuitív érzékével elemzi egy európai hagyhatalom, a Habsburg-monarchia felbomlásának okait és körülményeit. Müvében mindenek előtt arra keresi a választ, törvényszerű volt-e a Monarchia felbomlása, illetve volt-e még létjogosultsága a modem nemzetállamok kialakulása idején ennek a soknemzetiségű, különböző államokat, tartományokat és államtöredékeket egységes keretbe fogó birodalomnak? Jászi megállapításai minden lényeges kérdésben helytállóak. Kiváló történelmi áttekintést ad a Habsburg-monarchia keletkezésének körülményeiről, rámutat történelmi szükségszerűségére, de közben nem mulasztja el plasztikus módon kidomborítani azt a tényt, hogy ez a birodalom majdnem öt évszázados fennállása alatt is képtelen volt valóságos politikai egységet alkotni, és ezért már keletkezésétől fogva magában hordta a széthúzás és bomlás csiráit. A különböző történelmi hagyományokkal rendelkező országok, tartományok, népek politikai aspirációi pedig idővel egyre jobban eltértek egymástól. A Monarchia összeomlása végső soron a vesztes háború következménye volt, de — Jászi szerint — „nem a Habsburgbirodalom összeomlása volt meglepő, hanem inkább az, hogy ez a közös állameszme nélküli népkeverék, amely az egyes nemzetek kölcsönös gyűlöletére és bizalmatlanságára épült, ilyen soká fenn tudott maradni." POPÉLY GYULA Peter Galvánek képei A nyári üdülési idény kedves színfoltja volt a Szencen (Senec) élő és alkotó, fiatal, ambiciózus Peter Galvánek kiállítása, aki a Gdanski Képzőművészeti Akadémián szerzett oklevelet. Festészetének alapjául a felületekkel és a kontúrokkal végzett munka szolgál, amelyben a kifejezés sajátos színérzékelésben nyilvánul meg. Színskáláját a barna, a zöld és a piros árnyalataira korlátozza, e színekkel megfestett felületekkel teremt képi harmóniát. Egyéni technikája, amely a kivágott és kiemelt elemek alkalmazásán alapszik, a felület szüntelen átalakításához vezeti. Ez a típusú festészet lehetővé teszi számára a kép horizontális elemeinek, rétegeinek kiemelését. A nézőt főként a tartalom és a forma liraiságával ragadják meg Galvánek képei. Müvei elsősorban szertartástermeket és belső tereket díszítenek. A művész aktív tagja a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének, gyakori kiállító. Rendszeresen részt vesz a fiatal alkotók szemléin, nemcsak festményeivel, hanem rajzaival és plakátjaival is. Alkalmazott grafikával is foglalkozik. SCHREIBER KATARÍNA Antológia 2 Sokszorosított kiadványt találtam minap a postaládámban, melynek élén az Antológia 2 cím szerénykedett. A tízegynéhány lapos kis füzetet a Galántai Járási Népművelési Központ adta ki, s a járásban élő fiatal alkotók, pályakezdők irodalmi próbálkozásaiból közöl szemelvényeket. A hetvenes évek közepe táján volt egy időszak, amikor nemzetiségi irodalmunk utánpótlásának jelentkezése lassúnak és meglehetősen szegényesnek mutatkozott. E válsághelyzetet tükrözi lényegében fiatal költőink és képzőművészeink 1980-as antológiája, a Megközelítés is. Azóta azonban irodalmi utánpótlásunk körül egynéhány dolog változóban van. Erre utal mindenekelőtt a Madách kiadó pályakezdőket bemutató sorozatának, a Főnix Füzeteknek a megindulása, s a sorozatot fogadó élénk olvasói érdeklődés is. Erre utalt továbbá a lapunkban két alkalommal is meghirdetett irodalmi pályázatra jelentkezők rendkívül népes csoportja, s a díjazott munkák ígéretes sz(pvonala, valamint a CSEMADOK érsekújvári (Nővé Zámky) városi szervezete által szeptember 17-én már másodízben megrendezett találkozóra érkezett pályakezdők mintegy ötven főnyi gyülekezete. A változást ígéri az Irodalmi Szemle Holnappá átszervezett Műhely rovata, s figyelemre méltó kezdeményezés a Galántai Járási Népművelési Központ által az idén immár második alkalommal meghirdetett irodalmi pályázat is. E járási intézmény országos példával állt elő, amikor a járás irodalomkedvelő, tehetséges fiataljai számára lehetőséget biztosított az önképzőköri munkára, hogy azok ilyképpen is gazdagíthassák ismereteiket, csiszolhassák stílusukat, élesíthessék tollúkat. S az sem baj, ha az önképzőkör tagjai nem is válnak valamennyien íróvá, hiszen az. itt folyó munkának egyáltalán nem lebecsülendő, sőt talán a legfontosabb része az olvasóvá, az alkotó olvasóvá nevelés mozzanata. A galántaiak kisantológiája, miként az 1-es sorszámmal jelzett is, említett pályázatuk anyagából válogat. Az Antológia 2-ben a lapunkból is ismert Kőrös Lajosén, Feliinger Károlyén. Tálamon Alfonzén és Tóth Károlyén kívül Deák László, Nagy György, Pálinkás Libor, Sebők Árpád, Szabó Róbert, Szarka Tamás és Tirinda Sándor egy-két verse, illetve novellája olvasható. Reméljük, hogy az Antológia 3-ban is megtalálhatjuk majd az ö munkáikat. De nemcsak az övékét. . TÓTH LÁSZLÓ r ^ HANGLEMEZ L. A Táncház Találkozó A lemezt hallgatva akarva-akaratlanul azok a táncházi hangulatok elevenedtek föl bennem, amelyeket a Csallóköztől a Szilicei-fennsikig sok helyütt megéltem, s amelyekben bizonyára nemcsak én, hanem több százan, sőt, több ezren érezték, hitték és mondták: jó lenne, ha a táncházban hallott dallamok, énekelt dalok, elrikkantott csujjogatók mielőbb megjelennének hanglemezen, hiszen a népzene ugyanúgy az egyetemes műveltség része, mint az Írásos kultúra. S amíg a hazai magyar Írásbeliség értékei előbb vagy utóbb, de napvilágot látnak, addig az örömökről, átkokról, keserűségekről, szerelmekről, magyarán: a legmélyebb emberi érzelmekről szóló népdalainknak eddig csupán egy jelentősebb hanglemez jutott, amit Zoboraljai lakodalmi dalok címmel a CSEMADOK KB megrendelésére az OPUS jelentetett meg. Pedig nem egy, nem is száz nagylemezre való dallam- és énekanyag vall arról az erkölcsi és szellemi erőfeszítésről, amelyben az e tájon élők évszázadok óta dolgoztak, tettek-vettek, miközben őrizték és gyarapították azt a népművészeti értéket, amelyet tájainkon is Kodály és Bartók fedezett fel. Ha élne, mindkét világhírű zenetudós szellemi tevékenysége gyakorlati következményének vélhetné azt az első magyarországi táncház találkozót, amelyet a Budapest Sportcsarnokban idén március 28-án rendeztek, s amelynek élő felvétele a minap került a hanglemezboltokba. Nemcsak a gyors megjelenés, hanem az is örömünkre szolgálhat, hogy a szerte Európából meghívott magyar népzeneegyüttesek között bemutatkozhatott az egyik legjobb szlovákiai-(nő is)
