Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-09-20 / 39. szám

Puskás József Rozsnyó (Rozöava):

— Mi lehet az oka, hogy nálunk keveset olvasnak a nők? Talán sok a munka, a lekötöttség, mely elveszi az idejüket. Ezen kellene valahogy változtatni.

Ölvecká Éva, Érsekújvár (Nővé Zámky):

— Nagyon fontos a pontos megjelenés is. Aki hetente vásárolja, megszokja a napot, sőt az órát is, s mindig akkor megy érte. Elég, ha egyszer-kétszer késik a lap, az olvasó már mást vesz helyette.

Júlia Michalková, a Bratislavai Postaigazgatóság dolgozója:

— A fővárosban főleg az újságárusnál vásárolják a Nö-t. Fontos a pontos megjelenés, az olyan tartalom, amely nemcsak szórakoztat, hanem nevel, tanít is. Mi anélkül is tudjuk mi van az újságban, hogy elolvasnánk. Ha elfogy, akkor tudjuk, hogy jó. Ha megmarad, akkor viszont hiányzik belőle valami. Mert az olvasó nagyon érzékenyen reagál a tartalomra. Azt olvassa, ami őt érdekli.

Mikuiááová Helena, Rimaszombat (Rim. Sobota):

— Nálunk is az a helyzet, amit Puskás kolléga említett. Járásunkban sem marad idejük a nőknek az olvasásra. Hiába kedvelik a Nö-t, többnyire csak télen, abban az időszakban olvassák, amikor kint a határban, kertben megszűnik a munka ...

Ciglárová Éva, Nyitra (Nitra):

— Járásunk magyar nemzetiségű lakosságához viszonyítva kevés Nő jár hozzánk. Ez talán a lapterjesztés hiányossága is. A falvakban nincs újságárus bódé, csak a postásoknál lehet megrendelni, esetleg megvenni a lapot. A postások pedig néha örülnek, ha kevesebb újságot kell cipelniük, mert nehéz a táska ...

Kupková Olga, a Posta Vezérigazgatóságának dolgozója:

— Minden igyekezetünkkel arra törekszünk, hogy mindenhová, ahol csak érdeklődés van iránta, pontosan eljusson a lap. Az újságíró és az olvasó közötti összekötő szerepnek postásaink valóban igyekeznek eleget tenni. Hogy ez mennyire sikerül, az nem is mindig teljesen tőlük függ. A nyomás, a szállítás ideje is befolyásolja

munkájukat.

■■

HKSHHOnBe

Rendeková Alzbeta, Nagykürtös (Vel'ky Krtíá):

— Szerintem az újságíróknak még többet kell a gyárakban, falvakban járni. Ki az emberek közé, hogy maguk is érezzék, lássák a problémákat, melyekkel az emberek naponta birkóznak. Ha „életszagú" az újság, szívesen olvassák.

Bojtoáová Gizela, Losonc (Lucenec):

— Az én tapasztalatom az, hogy ma a nőknek gazdag a választási lehetőségük. A magyarországi lapoktól kezdve a cseh folyóiratokig válogathatnak az újságok tömegében. A Nö jól állja a „konkurrenciát", persze ez még nem jelenti azt, hogy nem olvashatnák még többen!

Kaszásová Zlatica, Léva (Levice):

— Járásunkban szeretik a Nő-t, az állandó előfizetők száma stabil, aki egyszer megrendeli, nem mondja le. A fiatalok inkább hetente vásárolják, a diákoknak így jobban futja rá a zsebpénzből. Ügyelni kell arra, hogy ők is megtalálják benne a nekik szóló témákat, a lap ne csak a közép- vagy idősebb nemzedéknek szóljon.

Caganová Klotilda, Dunaszerdahely (Dun. Streda):

— Országos viszonylatban nálunk olvassák legtöbben a Nő-t. Csak a nyári hónapokban csökken az érdeklődés valamelyest. Ősszel — amikor kicsit több a szabad idő — ismét növekszik az olvasási kedv.

Buőková Klára, Bratislava-vidék, (Bratislava-vidiek):

—• A postások táskáját kell kicserélni, hogy könynyebb legyen vele a járás, több újságot rakhassanak bele. Mert a jelenlegiek olyan nehezek, hogy üresen is elég egész nap vállon tartani, nem megtömve levéllel, újságokkal. A postások szerintem szívesen terjesztik a lapot a lakosság körében — de így saját munkájukat, „megterhelésüket szaporítják.

Vladislav Cánky

mérnök, a Posta Vezérigazgatóság hírlapterjesztő főosztályának vezetője:

— A postások viszik és hozzák a hírt, az újságot. Tudják, mi kellene még a lapba, hogy az vonzóbb, tanulságosabb, olvasottabb legyen. Mert hiába elégedett az olvasó a lap tartalmával, mindig vannak új, érdekesebb témák, amelyekről olvasni szeretnének. A postásnak tudnia kell ezekről, tudnia kell beszélni az emberekkel, meggyőzni őket az olvasás fontosságáról, úgy árulni az újságot, hogy az érdeklődést felkeltsék iránta. Postásaink, elárusítóink többsége ilyen. Igyekvő, szorgalmas, munkáját szerető. A véleménycserére, a tapasztalatok átadására azonban szükség van. Mert tartalékok, javítanivalók még akadnak. Az ilyen találkozás, mint a mostani is, hasznukra, az olvasó hasznára válik.

Dianová Mária, a Nyugat-szlovákiai Postaigazgatóság képviselője:

— Nemcsak az olvasók, az elárusítók is panaszkodnak, hogy a lap nincs összefűzve, szétesik az ember kezében. A kapocscsal nem takarékoskodni kell, hanem céljának megfelelően kell felhasználni. Erre a nyomda dolgozói jobban ügyelhetnének.

Ezt mi, szerkesztőségi dolgozók is így gondoljuk. Ezért örültünk a találkozónak, a személyes élményeknek, mely közös munkánk sikeresebbé tételét szolgálja.

Az idei szeptember a postai hírlapterjesztés kerek évfordulója. Harminc éve, hogy megalakult a Postai Hírlapszolgálat. Azóta törődnek dolgozóik azzal, hogy mindenki kezébe időben eljusson a friss újság. Ebből az alkalomból mi is köszönjük munkájukat, segítő szándékukat, azt, hogy igyekezetünket támogatják, velünk együtt dolgoznak a közös célért: olvasóink elégedettségéért.

(nő 13)