Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-09-13 / 38. szám
ÚTKERESŐ Figyelj! „amíg fiatal vagy mondhatsz nagyot amíg férfi vagy amit mondtál betarthatod" (Dobai Péter: A rábeszélések sátra) „Az iskolában valamelyik gyerek csínyt követ el. A tanár megkérdezi: ki volt a tettes ? Az illetőnek „sok vaj van a fején", fél a súlyosabb büntetéstől, ezért hallgat. Mit tegyenek, milyen erkölcsi szabályt kövessenek tanulótársai? Egyrészt tudják, hogy az őszinteség, az igazmondás helyes erkölcsi elv, ha tehát eszerint járnak el, habozás nélkül megmondják a tettes nevét. Igen ám, de van egy másik erkölcsi elv, amely szerint segíteni kell bajba jutott társunkon, s ezenkívül az árulkodás sem tartozik a magasztos erkölcsi tulajdonságok közé. Egy másik eset Valaki megy az utcán, és látja, hogy két jól megtermett huligán virágos kedvében kikezd egy idősebb emberrel, előbb csak lökdösik, majd amikor az kikéri magának az inzultust, elkezdik verni. Az eset tanúja nem ökölvívóbajnok, a cselgáncshoz sem ért. Most mit tegyen? Próbálja meg érvekkel jobb belátásra bírni a verekedőket, vagy tűrje szótlanul az eseményeket, esetleg oldalogjon el szemlesütve ? Ha beavatkozik, megtörténhet, hogy őt is ripityára verik, ha nem, a lelkiismerete háborog. Végül egy harmadik példa. Valaki bekerül egy autószervizbe szakmunkástanulónak, és egy idő múlva észreveszi, hogy a műhelyben visszásságok vannak. A magas borravalót adó megrendelők gépkocsiját soron kívül javítják, el nem végzett munkákat számolnak el stb. Most mit tegyen ? Megbeszéli a barátjával, aki azt tanácsolja, hogy feltétlenül szóvá kell tenni a dolgot Igen ám, de emberünk otthon is tanácsot kér szüleitől, akik viszont óvják attól, hogy bárki előtt is feltárja a hibákat. Azzal érvelnek, hogy feltétlenül „megüti a bokáját"; abból még senkinek nem történt baja, hogy hallgatott. Az első esetben két ellentétes magatartásra egyaránt találunk kielégítő erkölcsi elvet, és döntenünk kell, hogy melyiket részesítsük előnyben. A második esetben már nem két helyes erkölcsi elv ütközött össze, hiszen csak a beavatkozás nyugodhat szilárd erkölcsi alapon, a szemlélődést már csak azzal lehet alátámasztani, hogy úgysem járt volna eredménnyel, vagy veszélyeztette volna az illető testi épségét. A köznapi élet egyik nagy erkölcsi kérdőjele abból adódik, hogy az emberek gyakran tudják, mi lenne az erkölcsös magatartás, de különféle, emberileg érthető vagy kevésbé elfogadható ok miatt mégsem e szerint viselkednek. így ír Földesi Tamás Erkölcsről mindenkinek című könyvében. Ilyen eseteket naponta élünk meg, valamelyik magatartással naponta találkozunk. Meghökkenünk, elgondolkodunk, felháborodunk. Elhatározzuk, hogy mi — mások leszünk. Beletörődéssel utánozzuk a felnőtteket. De — mindenképpen választunk — választanunk kell, egyik vagy másik esetben milyen lesz a mi magatartásunk. A választás lehetőségeiről majd a legközelebb. Wilhelm Fiiess német orvos a század elején úgy vette észre, hogy pácieseinél — közülük is elsősorban a gyerekeknél — szabályos időközökben térnek vissza bizonyos megbetegedések. Ez a ritmikusság sem a tanítási napok alakulásával, sem másfajta tényezőkkel nem volt magyarázható. Fiiess részletes vizsgálatokba kezdett, amelyekben a megbetegedések és a halálozások időpontját a vizsgált személyek születési dátumával vetette egybe. Eredményei alapján arra a következtetésre jutott, hogy minden emberben két, a születés napjától kezdődő ritmus működik, egy 23 napos fizikai és egy 28 napos érzékenységi ciklus. Ezek befolyásolják a megbetegedések, illetve az elhalálozás valószínűségét. Hasonló következtetésekre jutott Hermann Swoboda bécsi pszichológus is, aki ugyancsak a század elején végezte vizsgálatait. Betegeit pszichoanalízissel kezelte, és felfigyelt arra, hogy azok reagálásai, érzelmi megnyilvánulásai, álmai hasonló ritmikusságot mutatnak. Ezen felbuzdulva ő is különböző betegségek fellépésének gyakoriságát kezdte vizsgálni. Ő is 23 és 28 napos periódusokat vélt felfedezni, amelyeknek a férfi- és a női DIVAT VAGY TUDOMÁNY A BIORITMUS? ritmus elnevezéseket adta. A 23 napos férfiritmus hatására a bátorság, a kitartás, az erő, a fizikai állóképesség mutat ingadozásokat; a 28 napos női ritmus pedig érzékenységünket, érzelmeinket, intuitív képességeinket befolyásolja. A bioritmusokról már a 20-as években is sokat vitatkoztak. Ez késztette Friedrich Teltscher innsbrucki mérnököt arra, hogy lehetőségeihez képest hozzájáruljon a probléma „tisztázásához". A főiskolán, ahol tanított, elemezte tanítványai vizsgaeredményeit, és születési dátumaikat is figyelembe véve megállapította, hogy teljesítményük 33 napos ingadozást mutat. Ez a három ciklus — a fizikai (23 napos), az érzelmi (28 napos) és az értelmi (33 napos) — alapja az emberi bioritmusokról szóló elméletnek. Mind a három ritmus születésünk napján indul be. A ciklusok minden egyes periódusa két egyenlő részre osztható: az első a pozitív, a második a negatív szakasz. A kedvező és a hátrányos időszakok hatásánál fontosabbak az ún. kritikus napok. Ezeken a napokon váltanak előjelet a ciklusok. Az lényegtelen, hogy pozitívból negatív fáziska kerülnek vagy fordítva. Ezeken az illető ritmus „hatáskörébe" tartozó funkciók mélyponton vannak. Különösen veszélyes, ha két vagy esetleg mindhárom ritmus kritikus napja egybeesik. Ma már nehezen állapítható meg, hogyan indult el a bioritmus-elmélet hódító útjára, de tény, hogy néhány év alatt futótűzként terjedt el az egész világon. A hullám a szocialista országokat is elérte. Az elméletet a Szovjetunióban, Bulgáriában. Magyarországon, később Csehszlovákiában is alkalmazni kezdték a közlekedési vállalatok. (Nálunk Prágában a busz- és taxisofőröket vonták be a vizsgálatba, de világrengető eredmények — legalábbis eddig — nem születtek, se pro, se kontra.) Kiszámítva a buszvezetők bioritmusát, nem engedték őket vezetni ha egyszeres, de különösen ha többszörös kritikus napjuk volt. Egyes esetekben valóban csökkent a balesetek száma, de egyáltalán nem biztos, hogy a kritikus napok kiküszöbölése miatt. Az emberi pszichikum ugyanis igen érzékenyen reagál a különböző hatásokra, így elképzelhető az is, hogy a kísérlet újszerűsége, a biztonságérzet volt jó hatással a vezetőkre. Nagyon nehéz a bioritmus-elmélet igazságát a nagy számban megjelent statisztikák és kimutatások alapján eldönteni. Ezek eredménye meglepő módon mindig úgy alakul, hogy a szerzők álláspontját támogassa. Egy H. R. Willis nevű amerikai kutató például négy hónap haláleseteit vizsgálta Missouri államban. Az a tény, hogy mindössze 200 halálesetet dolgozott fel, megkérdőjelezi az eredmény korrektségét. Mindenesetre úgy találta, hogy ezek közül 112 ember halt meg fizikai vagy érzelmi ritmusának kritikus napján. Ausztriában 100 véletlenszerűen kiválasztott autóbalesetet vizsgáltak meg. Azokat a baleseteket kivéve, amelyek „csak" az utas halálát követelték (?!), az esetek 54 százaléka a vezető kritikus napján történt. Vannak ugyan több esetet feldolgozó statisztikák, de ezeknél is meglehetősen kétes a kiválasztás szempontja, és homályos az alkalmazott statisztikai eljárás is. Még kevésbé tudjuk a kérdést eldönteni a híres emberek bioritmusának kiszámításával. A bioritmus-elmélet hívei nem szeretnek jósolgatni, általában utólag magyarázzák az eseményeket. Clark Gable, a híres amerikai filmszínész, 1960. november 6-án szívinfarktust kapott. Egy bioritmus-szakértő felhívta a figyelmét arra, hogy a szívroham egy fizikai kritikus napon következett be, és november 16-án ismét ilyen napja lesz a filmcsillagnak. A jóslattal nem sokat törődtek, de Clark Gable november 16-án másodszor is szívinfarktust kapott, amelynek következtében meghalt. Edith Piaf 1960. február 20-án előadás közben rosszul lett. Gyomorvérzéssel szállították kórházban. Fizikai ciklusa éppen előjelet váltott. Nem igazán megbízhatóak a bioritmus-elméletet cáfoló tanulmányok sem. Itt elsősorban az esetszámmal van probléma, föltehetően anyagi okok miatt. Megvizsgálták például az elmúlt 20 év nehézsúlyú ökölvívó világbajnoki döntői. Kiszámították a résztvevők bioritmusát, és megállapították, hogy a mérkőzés kimenetele és a bokszolok kritikus napjai vagy negatív periódusai között semmilyen összefüggés sincs. Hasonló eredményre jutottak amerikai baseballjátékosokkal kapcsolatban is. Ha a fizikai, érzelmi és értelmi ritmusok ennyire állandóak és minden emberben azonos periódusidővel jelentkeznek, fel kellene tételeznünk valamilyen erős időzítő hatást. Valami hasonlót, mint a minden élőlényben meglevő biológiai óra, amely a pihenés és aktivitás ciklusait, a növekedés, ivarérés, utódok életrehívása, az öregedés és végül az elmúlás idejét is megszabja. A tudomány azonban a bioritmusokkal kapcsolatban semmi ilyen jelenséget nem ismer. Végül, de nem utolsósorban egyetlen faj, az emberi sem engedhet meg magának tartósan felesleges funkciójú szerveket, folyamatokat, hiszen ez hátrányt jelent a fennmaradásért folytatott küzdelemben. Az élőlények minden ciklusa a környezethez való jobb alkalmazkodást, a túlélést segíti elő. Az ún. bioritmusok esetében nincs szó ilyen létfontosságú funkcióról, tehát biológiailag értelmetlen és gazdaságtalan lenne fenntartani és „működtetni" olyan szabályozó mechanizmust, esetleg többet, amelyből nem származik biológiai haszon. Persze, mindez nem zárja ki, hogy létezik valamilyen ritmus értelmi, érzelmi és fizikai jellemzőinkben. Megbízható bizonyításukat, lehet, hogy a jövő rejti magában. Feldolgozta: — gé —
