Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-18 / 4. szám
Őrizzük meg a békét! A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége .legmagasabb szintű képviselői 1983. január 4—5-én Prágában, a Politikai Tanácskozó Testület ülésén a kialakult bonyolult nemzetközi viszonyok tükrében együttesen áttekintették az európai helyzetet és véleményt cseréltek néhány más nemzetközi kérdésről. Az ülés résztvevői az általános béke megerősítéséért, a nemzetközi biztonság megszilárdításáért és az enyhülési folyamat folytatásáért érzett nagy felelősségük tudatában politikai nyilatkozatot tettek közzé, amelyben felhívták valamennyi ország és nép figyelmét a békét fenyegető növekvő veszélyre. s annak szükségességére, hogy megakadályozzák a nemzetközi helyzet további éleződését Most aggodalommal állapítják meg, hogy az agresszív erők tevékenységének fokozódása következtében a világ eseményeinek alakulása még veszélyesebbé válik. E fenyegető fejleményekkel szemben mind határozottabban és erőteljesebben nyilvánul meg a népek, valamennyi haladó és békeszerető erő eltökéltsége, hogy véget kell vetni az erő és a konfrontáció politikájának. meg kell őrizni a békét és megerősíteni a nemzetközi biztonságot, meggyökereztetni az államok kapcsolataiban a nemzetközi függetlenség és a szuverenitás, a határok sérthetetlensége, a belügyekbe való be nem avatkozás, az erő alkalmazásáról, vagy az erővel való fenyegetésről történő lemondás, a népek egyenjogúsága és a saját sorsuk fölötti rendelkezés jogának elveit és más. általánosan elismert elvekei Az ülésen képviselt államok meggyőződése: bármilyen bonyolult is a világhelyzet, megvan a lehetőség arra. hogy túljussunk a nemzetközi kapcsolatok e veszélyes szakaszán. Az események mostani menetét meg kell és meg is lehet állítani, és plyan irányba lehet terelni, amely megfelel a népek vágyainak. A szocialista országok, amelyek békeszeretete társadalmi rendszerük természetéből fakad, ennek érdekében latba vetik egész nemzetközi tekintélyüket, politikai és gazdasági potenciáljukat — hangsúlyozza a nyilatkozat. A nukleáris katasztrófával szemben az egyetlen lehetséges megoldást ajánlják fel és széles körű nemzetközi együttműködésre szólítanak fel az élet és az emberi civilizáció megőrzése nevében. Az ülésen képviselt államok nyomatékosan hangsúlyozzák: bármilyen számítás, amely a nukleáris háború kirobbantására és az abban elérhető győzelemre irányul, értelmetlen. Ha sor kerülne nukleáris háborúra, annak nem lenne győztese. Ez elkerülhetetlenül egész népek megsemmisüléséhez, óriási pusztításhoz, a földi élet és az emberi civilizáció számára katasztrofális következményekhez vezetne. Először: az újabb és újabb nukleáris fegyverrendszerek és más tömegpusztító eszközök létrehozása és telepítése még inkább megingatja a katonai-stratégiai stabilitást, növeli a nemzetközi feszültséget, bonyolultabbá teszi az államok kapcsolatait Másodszor: a fegyverkezési verseny fokozódása ellentétes a katonai-stratégiai egyensúly mind alacsonyabb szinten történő fenntartásával amelyre — a katonai versengés ellen síkraszállva — a Varsói Szerződés tagállamai törekednek. A fegyverzetek növelése említett programjának végrehajtása a katonai szembenállás szintjének növekedéséhez vezet a béke még ingatagabbá, még törékenyebbé válik. Harmadszor: a fegyverkezési verseny újabb fordulójával még bonyolultabbá válnak a nukleáris fegyverek és más tömegpusztító eszközök. Ennek következtében jelentősen fokozódnak a korlátozásukra és csökkentésükre irányuló nemzetközi szerződések kidolgozásának nehézségei. Mindezt számításba véve az ülésen képviselt államok úgy vélik, hogy késedelem nélkül. addig kell cselekedni, amíg van lehetőség a fegyverkezési hajsza megfékezésére és a leszerelés ügyében való előrehaladásra. Ezzel összefüggésben az ülés résztvevői azt vátják. hogy a Szovjetunió egyoldalú kötelezettségvállalásának — miszerint elsőként nem alkalmaz nukleáris fegyvert — megtétele után hasonló módon cselekszik az összes olyan nukleáris hatalom, amely ezt eddig nem tette meg. Az ülésen képviselt államok határozottan síkraszállnak a fokozatos nukleáris leszerelés programjának kidolgozásáért és ennek keretében olyan megállapodásért, amely megszünteti az új nukleáris fegyverrendszerek kifejlesztését és előállítását, valamint a különböző nukleáris fegyverfajták létrehozására szolgáló hasadóanyagok és a nukleáris fegyvereket hordozó eszközök gyártását. Ez megteremtené az előfeltételeket a nukleáris fegyverzetek megsemmisítésének előmozdításához. Hasonlóképpen szükségesnek tartják a mielőbbi megállapodást több konkrét kérdésben. Ezért felhívással fordulnak az összes államhoz, hogy adjanak új ösztönzést a tárgyalásoknak, — így a genfi leszerelési bizottságban folyó tárgyalásoknak is —. abból a célból, hogy — a legrövidebb időn belül dolgozzanak ki szerződést a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról, — gyorsítsák meg a vegyi fegyverek betiltásáról és megsemmisítéséről szóló nemzetközi megállapodás kidolgozását, — kezdjék meg a neutronfegyver betiltásáról szóló megállapodás kidolgozását Az ülésen résztvevő küldöttségek vezetői: (balról) Kádár János, Todor Zsivkov, Jurij Andropov, Gustáv Husák, Erich Honecker, Nicolae Ceaucescu és Wojciech Jaruzelski — haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat arról, hogy betiltják bármilyen típusú fegyver elhelyezését a világűrben, — minél gyorsabban fejezzék be a radiológiai fegyverek betiltásáról szóló nemzetközi megállapodás egyeztetését — gyorsítsák meg a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok biztonságának szavatolásával összefüggő kérdések megoldását. Síkraszállnak olyan nemzetközi megállapodásért, hogy ne helyezzenek el nukleáris fegyvert azokban az országokban, ahol jelenleg nincs ilyen, és ne növeljék a nukleáris fegyverzetet azokban az országokban, ahol már létezik. Tekintettel a kialakult helyzetre, a politikai nyilatkozatot elfogadó államok legfelsőbb szintű képviselői kijelentik: a népek számára nincs fontosabb, mint a béke megőrzése. a fegyverkezési verseny megszüntetése. Ennek elősegítése az országa politikáját meghatározó minden kormány, minden államférfi kötelessége. A háborús veszély megszüntetése, az általános tartós béke megóvása szempontjából rendkívül fontos feladat az európai biztonság megszilárdítása. Ez abból következik, hogy az európai kontinensen hatalmas mennyiségű — hagyományos és nukleáris — fegyverzet összpontosul és a két katonai szövetség fegyveres erői itt vannak közvetlen érintkezésben egymással. Ugyanakkor az államok közös erőfeszítésének eredményeként Európában kialakult a jószomszédi viszony, az együttműködés, a kölcsönös tisztelet és a bizalom következetes fejlesztésének alapja. Minden európai állam a saját tapasztalatai alapján győződött meg az enyhülés előnyeiről. Nincs köztük olyan, amelynek ne állna érdekében az enyhülés megőrzése, eredményeinek megsokszorozása. Bármennyire sokrétűek is a jelenlegi nemzetközi problémák, az európai és az egész világhelyzet fejlődésének kilátásai nagymértékben attól függnek, sikerül-e kiküszöbölni a bizalmatlanságot, csökkentem a szembenállás szintjét a két legnagyobb különösképpen a nukleáris fegyverek területén hatalmas potenciállal rendelkező katonai-politikai szövetség — a Varsói Szerződés és a NATO — között. Fegyveres összeütközésük végzetes következményekkel járna minden nép számára. A Varsói Szerződés tagállamai régóta síkraszállnak mindkét szövetség feloszlatása és első lépésként katonai szervezeteik felszámolása mellett. E javaslat továbbra is érvényes. Hangsúlyozzák, hogy készek tárgyalásokat kezdeni a NATO-tagállamokkal a megállapodás elérése érdekében, elsőként a katonai tevékenység kölcsönös csökkentésének kérdéséről. A mostani kiélezett nemzetközi helyzet azonban nem tűri a várakozást. Mielőbb olyan hatékony intézkedésekre van szükség, amelyek már most képesek csökkenteni a bizalmatlanságot a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai között és az aggályokat az agresszió lehetősége miatt. A Varsói Szerződés tagállamai nem törekednek katonai fölényre a NATO tagállamaival szemben és nincs szándékukban megtámadni azokat mint ahogy egyetlen más országot sem. Európában vagy azon kívül. A NATO tagállamai szintén úgy nyilatkoznak, hogy nincsenek agresszív szándékaik. Ilyen körülmények között nem lehetnek olyan okok, amelyek megakadályoznák a két szövetséghez tartozó államokat abban, hogy kölcsönösen megfelelő, nemzetközi jogi jellegű kötelezettségeket vállaljanak. Figyelembe véve a jelenlegi helyzetet, ez különösen jótékony hatást gyakorolhatna a nemzetközi események egész további fejlődésére. Ezen elképzelésekből kiindulva, a Varsói Szerződés tagállamainak legfelső szintű képviselői javaslattal fordulnak az Eszak-atlanü Szerződés tagállamaihoz: kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. A szerződés magja a két szövetség tagállamainak az a kölcsönös kötelezettségvállalása lehetne, hogy elsőként nem alkalmaznak egymás ellen sem nukleáris, sem hagyományos fegyvereket következésképpen egyáltalán nem kerül sor arra, hogy elsőként katonai erőt alkalmazzanak egymás ellen. Ez a kötelezettségvállalás kiterjedne a szerződésben résztvevő valamennyi állam területére, katonai és polgári személyzetére, tengeri, légi és űrflottájára, valamint a tulajdonát képező más objektumokra, tekintet nélkül azok hollétére. Helyénvalónak tűnik, hogy a két szövetség. tagállamai a szerződésben hasonló kötelezettségvállalást irányozzanak elő arról, hogy harmadik országgal szemben is lemondanak az erő alkalmazásáról, legyen az akár velük kétoldalú szövetségi kapcsolatban álló, akár el nem kötelezett, vagy semleges ország. A Varsói Szerződés tagállamai'— a politikai nyilatkozatban átfogóan kifejtették elképzeléseiket a béke megszilárdításának, a nemzetközi enyhülés megőrzésének és elmélyítésének útjairól és eszközeiről a jelenlegi helyzetben — kinyilvánították készségüket a párbeszédre és az együttműködésre mindazokkal, akik e célok elérésére törekednek. Cnö 3)
