Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-08-02 / 32. szám
o cn LU cc LU De jó annak, aki azt tanulja, amit akart... Egy évvel ezelőtt nem vettek fel a főiskolára. Azóta is szerencsétlen vagyok és fütyülök mindenre. Akik ismertek azelőtt, most mind csodálkoznak, hogy mennyire megváltoztam. A szüleim is mondogatják, nem lesz ennek jó vége, ne gyötörd magad fiam! De kit érdekel ez.. . Pedig ők nagyon is értik, miről van szó. Mert igaz, hogy mások is vannak hasonló helyzetben, hogy nem kerültek be oda, ahova szerettek volna, de... Én ornitológus, azaz madárbiológus akartam lenni. Kiskorom óta erre készültem. Nincs olyan madár, amit én ne ismernék, de olyan se, amelyik ne ismerne engem! Találkoztunk mi már párás hajnalon, esőben, napsütésben, még csikorgó fagyban is, amikor lázasan vittem nekik az eleséget. Az iskolában részt vettem minden biológiai olimpián. Először csak otthon nyertem, később már a kerületi versenyeken is, sőt az országos fordulóban kétszer lettem második. Mindenkinek természetes volt hát, hogy ornitológiára jelentkeztem. Azután kaptam egy értesítést, hogy nem kell felvételiznem, mivel eddig elért eredményeim alapján felvételi nélkül bejutottam. Nincs olyan szó, amivel kifejezhetném milyen boldog voltam akkor! De nemsokára jött a hidegzuhany. . . Közvetlenül a felvételi vizsgák előtt kaptam egy papírt, hogy minden vissza, mégis kell felvételiznem. Jó, jó, a biológiát így is tudtam, de a többi tárgyból azért készülnöm kellett volna.. . Nemigen ment De reménykedtem. Azután megkaptam fehéren feketével: nem feleltem meg... Volt egy osztálytársnőm, akit nem vettek fel a közgazdaságira. Persze őt is nagyon bántotta a dolog. De ő istenhivő, és amikor a „testvérei" elbeszélgettek vele arról, hogy az Ur csak azért teszi próbára és azért mér rá szenvedést, hogy lássa, méltó-e a kegyre, jól kisírta magát és megnyugodott De én hogyan nyugodjak meg, amikor minden, amiben hittem, az igazságosság. Az, hogy tudással, kitartó szorgalommal beteljesülhet, ami után annyira vágyom, hogy egyszer majd tényleg tehetek valamit ezért a mi szegény megtépázott természetünkért, tehát minden — most ellenemre fordult?! Mert igenis, óriási igazságtalanság ez, ami velem történt! És kinek panaszkodjam ? A lány, akivel jártam, szakított velem, mert ő csak főiskolással állhat szóba, ilyen jó kislány, enynyire hallgat a szüleire...! Hát akkor kinek? A madaraimnak? Ha kimegyek az erdőbe vagy a rétre és odarepülnek hozzám, elbőgöm magam. Állandóan csak arra gondolok: mi lesz veletek szegény madárkáim, ki védi meg fészketek a gépek elől, ki szól majd hozzátok, megérti-e a szavatokat, nem szorítja-e véletlenül össze tollas testeteket... Van otthon egy sólymom. Neki szoktam erről beszélni, de a sólyom nem válaszol, mert nem bölcselő típus, a tettek madara. Ezért írok most, hogy megkérdezzem valakitől, hogy választ is kapjak: miért kell nekünk fiataloknak mindig mindent megérteni?! T. BÉLA, a számítástechnikai szakosító iskola másodikos tanulója Fekete fonal a műtőben Újabb ortopédiai protézis született — ezúttal szénből. A különlegessége ellenére közönséges anyag szenzációs fordulatot ígér egy sajátos sebészeti területen, a mozgássérültek gyógyításában. 1980 februárjában szánta el magát egy gyermekbénulás következtében súlyosan mozgássérült 38 éves angol asszony arra, hogy megoperáltatja a lábát. A műtét során a betegség miatt deformálódott ízületi szalagjait (a tokszalagokat) rugalmas, a csontok összetartására hivatott szénszálas fonalakra cserélték ki. Néhány hónap elteltével már boldogan számolhatott be az eredményről: életében először volt képes arra, hogy segédeszköz nélkül járjon. Ma szülővárosában, az angliai Cardiffban autóbusz-kalauzként dolgozik. íren Coliin Patterson, a neves rögbijátékos, egy alkalommal olyan súlyos térdsérülést szenvedett, hogy jogosnak tűnt pillanatnyi félelme: sportkarrierjének egyszer s mindenkorra befellegzett. Ez 1980 júliusában történt. Másnap mindkét térdének a tokszalagját szénszálas fonallal pótolták. December végén Patterson már újra a pályán volt, s nem sokkal később, 1980 augusztusában, hasonló és sikeres műtétet végeztek egy 22 éves angol lányon, akinek egy hatalmas zuhanástól mentek tönkre a tokszalagjai. Őt is David Jenkins professzor operálta, aki kidolgozta az inakat és a tokszalagokat helyettesítő — a fémnél erősebb és a hajszálnál nem vastagabb szénszálakból font — fonal “beültetési technikáját. Eddig több mint kétszáz ilyen műtétet végzett, köztük nem egy esetben a súlyos reumás betegség már maradandóan deformálta az Ízületeket. Négyszáz körül jár a franciaországi operációk száma, s ennek a sokszorosát teszik ki a Svájcban, az NSZK- ban, a Kanadában, az Ausztráliában és Brazíliában végzett műtéteké. A szénszálas fonal beültetése teljesen koc-A különleges szénszálakból sodort fonalak nemcsak hogy szilárdan és mégis rugalmasan rögzítik a csontokat, de segítik a regenerálódást. és idővel nyomtalanul felszívódnak. kázatmentes. Jenkins doktor szerint a protézisnek nincs daganatkeltő hatása, noha előmozdítja az élő szövetek sarjadzását. Ám épp ennek köszönhető, hogy sokkal hatásosabb az eddigi helyreállító beavatkozásoknál. A szénszálnak ugyanis az a meglepő tulajdonsága, hogy olyan új tokszalagok és inak képződését serkenti, amelyek aztán, néhány hónappal a műtét után, átveszik a protézis szerepkörét, s így a beavatkozás a szó szoros értelmében regenerálja a beteg testrészt. Az első .^kísérleti nyulak" egyike egy 21 éves joghallgató volt. A 188 cm magas, 78 kg súlyú, kisportolt fiatalembernek focizás közben szakadtak el a térdizületi szalagjai: A műtét előkészületei 1978. április 25-én este kezdődtek: Jenkins doktor cardiffi lakásán tévénézés közben egy „copfot" fonogatott. A „kézimunkafonal" ezúttal a Courtaulds konszern által gyártott szénszál volt, amelynek minden „motringja" nem kevesebb, mint tízezer szálból van sodorva. Négy motringból készült a beültetésre szánt, körülbelül egy méter hosszú zsinór, egyik végén csomóval, a másikon hurokkal. Maga a műtét 40 percig tartott. Az orvos 13 centiméteres vágással megnyitotta a fiatalember térdét, majd villanyfúróval három milliméter átmérőjű lyukat fúrt a combcsont térd fölötti részébe, egy másikat a sípcsontba, és egy harmadikat kb. 5 centiméterrel az első lyuk fölé. A szénszálas fonalat előbb átfűzte az alsó lyukon, majd a többin is, s addig húzta, amíg a végén levő csomó megakadt. Ilyeténképpen a mesterséges szalag helyreállította a szalagos összeköttetést a combcsont és a lábszárcsont között. Ekkor következett az operáció sikerét eldöntő pillanat. Meg kellett ugyanis állapítani, hogy milyen hosszú legyen a beültetett fonal. Ha tudniillik túl rövidre sikerül, akkor akadályozza a mozgást, ha ellenben hosszabb lesz a kelleténél, nem tartja össze rendesen az Ízületet. Jenkins professzor hosszú ideig tanulmányozta a láb mozgását, majd_ amikor a megfelelő helyzetet sikerült eltalálnia, rögzítette a fonal másik végét, s a fölösleget levágta róla. A joghallgató három napig mankóval közlekedett, mert a lába teljes hosszában gipszben volt, hogy a gyógyulás során a szénszálas fonal ne mozogjon. Két héttel később azonban már ült, a hatodik héten pedig eltávolították a gipszet a lábáról. Azóta újra futballozik. Jenkins doktor az 1973-as hongkongi kongresszuson ismerkedett meg a szénszálas fonallal. ahol összetalálkozott a Courtaulds cég képviselőjével. Minthogy a szén az emberi test építőeleme, s a belőle készült hajlékony szénszál könnyű, bizonyos hőfokon lágyítható, és biológiai (immunológiai) problémát sem okoz, eszményi sebészeti anyagnak ígérkezett. A szénszál, persze, korántsem műszaki újdonság, hiszen tulajdonképpen több mint száz éve ismerik a szakemberek. Már Edison is elszenesített cellulózrostokat, hogy villanyégöihez izzószálat készítsen. Ezek a szénszálak azonban még igen kezdetlegesek voltak. Századunk hatvanas éveiben az űrhajózási ipar fejlesztette ki aztán azt a technológiát, amellyel nagy szakitószilárdságúvá tették ezt az anyagot. Hamarosan alkalmazni is kezdték különféle sporteszközök — teniszütök, horgászbotok, csónaktestek — gyártásában, de merevsége miatt a gyógyászatban nem nyert polgárjogot. Jenkins professzor találmánya szempontjából az volt döntő jelentőségű, hogy a Courtaulds cég 2500 Celsius-fokos kezeléssel a szénszálakból rugalmas és a fémnél nagyobb szakítószilárdságú „motringot" állít elő. Miután az állatkísérletekből egyértelműen kiderült, hogy a szénszálas fonal beültetése semmilyen károsodást sem okoz a szervezetben, sor került az emberi sérülések kezelésére is. Az eddigi beültetések 80 százaléka sikeresnek bizonyult. A sikertelen esetekben vagy operációs hiba történt, vagy a páciens, az orvosi tanács ellenére, idő előtt megterhelte az ízületét. Az, hogy a szénszál új szövet képzésére sarkallja a szervezetet, az orvosokat és a Courtaulds cég kutatóit egyaránt további kísérletekre ösztökéli. Elképzelhető, hogy Jenkins doktor eljárása hasizompótlásra és érfaljavításra is beválik.
