Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-08-02 / 32. szám
LUBICKOLÁS HELYETT NAPFÜRDŐ? A nyári melegben mindenkinek jól esik egy kis fürdés. Mi. újváriak sem képezünk e tekintetben kivételt. Felfrissülésre mégsincs lehetőségünk ... Pedig Érsekújvárnak (Nővé Zámky), Dél-Szlovákia legnagyobb városának nem akármilyen strandja van! Először is: hosszú múltra tekint vissza, még az első köztársaság idején alapította Tatarik Emil, haladó szellemű tanító. Barátaival, tanítványaival kora reggeltől késő estig építették és szépítették a strandot. Röplabdapályákat létesítettek, asztaltenisz-, teke- és sakkversenyek tették színesebbé a fürdők perceit. A büfében hűsítő italokat, aprósüteményeket, gyümölcsöt, fagylaltot, virslit, szalámit lehetett venni. Az újváriak közül nagyon sokan töltötték itt a nyarat családjukkal. Néhány évvel ezelőtt három szép medencével és egy játszótérrel toldották meg a strandot. A medencék mellett ugródeszkák, csúszdák, zuhanyozók, az utak mentén pedig ivócsapok létesültek. A pázsit szép, rendezett, egy évvel ezelőtt adták át a minden igényt kielégítő golfpályát. Mégis újra csak azt kell mondanom, nem akármilyen strand ez a miénk! Tehát másodszor: minden felsorolt előnye mellett van egy hátránya — a medencék üresek. Nincs bennük víz... Hogy miért, azt nem tudom. Természetes, hogy kedvesebb a látogató is. Az alkalmazottak nosztalgiával gondolnak vissza azokra az évekre, mikor egy nap a nyári idényben akár 4—5000 ember is kijöhetett strandolni... S hogy hova mehet most, aki fürödni akar? Két lehetősége van. Vagy a Fuőik utcai „strandra", ahol egyetlen kis medence van. Zsúfolásig tömött, úszni ott nem lehet, csak egy helyben állni. Ez a medence ma már egy 1000 lakosú községnek sem lenne elég. A második lehetőség: autóba ülni és 40—50 kilométert menni, hogy a szabadban fürödhessünk. Ma, amikor a központi irányelvek szerint mindennel takarékoskodni kell (fűtőanyaggal, idővel, igaz: vízzel is), nem pazarlás ez?! Mikpr veszik észre az illetékesek, hogy így csak magukat csapják be, nekünk, újváriaknak pedig az örömünket, nyári szórakozásunkat rontják el?! Összegezve tehát az elmondottakat: ebben az évben a medencében még nem volt víz. Nem tudom mi ennek az oka, mert ha műszaki vagy egészségügyi hiba van, azt már a múlt évben, illetve az idény előtt kellett volna orvosolni. Remélem, hogy az illetékesek rövid időn belül megtalálják a módját annak, hogy az újváriak is élvezhessék a nyári fürdés örömeit. Dr. HOFER LAJOS UNOKÁINK SEM FOGJÁK LÁTNI.. . ... mármint azt a hintát, amelyet az illetékesek Dubno községből a szomszéd faluba „mentettek át". Pedig Dubnónak óvodája sincsen, már öt éve! A régi óvoda felszerelését egy poros raktárban tárolták eddig. Innen szedték elő a szülök a szóbanforgó hintát is, és felállították a falu új során, a réten. De csak egy hétig örülhettek neki a gyerekek ... Hogy miért vitték el? Ez a mai napig talány. Talán azt hitték, nincs eléggé kihasználva? A mellékelt felvétel nem erről tanúskodik! Vagy éppen a szomszéd falu óvodájának sem volt eddig hintája? De akkor miért nem vettek egy újat, ezt pedig miért nem hagyták itt? Miért épp erre fájt a foguk, hiszen ezidáig senkinek nem hiányzott? ... Vagy csak most jöttek rá, hogy az óvodába hinta is kell ?! Különben sem ismerek olypn előírást, amely kimondaná, hogy a gyerekek csak az óvodában hintázhatnak. De azt tudom, hogy létezik jog a játékra. S a mi gyerekeink hol játsszanak? Talán a kocsma környékén ahol akaratlanul is bővül a szókincsük?! FARKAS OTTÓ, Dubno, (Rim. Sobota) rimaszombati járás Kép: Farkas Zoltán Érdekelnek a „panelfészekrakók” problémái, mivel én is az vagyok és bőven rendelkezem idevágó tapasztalattal: Az én lakásom alatt van a mosókonyha és a mángorló. Minden van tehát, csak az emberi belátás hiányzik: 49,1 decibel zaj van a lakásban, amikor megengedik a vizet! És nemcsak lentről, föntről is hallatszik a vízcsorgás, ami úgy hat az ember idegeire, mint az ókori kínzókamrák. Az egyik riportalany mondta, hogy az alsó szomszédok mindig veszekszenek vele a vízcsöpögés miatt. Nagyon szép a virág az erkélyen, de úgy látszik, öntözni is tudni kell! Nekem például nemegyszer leöntötték az ablakokat a fenti lakók. Hogyan nyomozzam ki, hogy ki öntözött olyan embertelenül, amikor tizenegy emelet tornyosul a lakásom fölé?! Nemegyszer megtörténik, hogy a fejem fölött éjszakai órában kezdenek veszekedni, és ha szólok, azt mondják, meg kell szokni, hogy laknak fölöttem. De kérdem én: ezt kell eltűrni az első kategóriás lakásban?! Tisztelettel: Petrányi Erzsébet Érsekújvár (Nővé Zámky) Köszönettel és elismeréssel A nyugdíjba vonulók rendszerint kellemes pihenést kívánnak a sok éves munkájukért köszönetét mondók, s virággal, ajándékkal, meghatott mosolyokkal, felsorakozván (így kezdik, vagy végzik) méltató szavaikat: „most, hogy megérdemelt pihenésedet elkezded" ... Nők esetében, akiknek gyermekük, unokájuk van, bizony pihenésnek aligha lehet nevezni a nyugdíjas kort. Különösen, ha olyan asszonyról van szó, amilyen Vanyek Anna is, a Szlovákiai Nöszövetség galántai járási bizottságának titkára. Hiszen évek hosszú során vajmi kevés ideje jutott a családra, lányaira s unokáira, annyi közéleti tisztsége, ahogyan mondani szokás, funkciója volt. Legalább jelszavasán soroljuk fel, e tisztségek tartalmi megjelölése nélkül is sok: 1946-tól a Zivena nőszervezet tagja, 1950-ben a Szlovákiai Nöszövetség alapító tagja, a galántai jnb nőmozgalmi munkabizottságának titkára majd elnöke, 1954-től a jnb képviselője és 1931-ig a JNB tanácsának tagja, a kajali hnb képviselője és tanácstagja (most is), a hnb pénzügyi bizottságának elnöke, 1970-től 1974-ig a Nemzeti Front járási pártalapszervezetének titkára, 1974-töl nyugdíjbavonulásáig alelnöke, 1969. január 1-től a Szlovákiai Nöszövetség galántai járási bizottságának titkára nyugdíjba vonulásáig, a Jednota fogyasztási szövetkezet elnökségi tagja, a PÜT titkára Kajaion, lakóhelyén. Ennyi feladat, tisztség mellett nem is igen tehetett különbséget munkaidő és szabad idő között, különösen, ha úgy akart dolgozni, ahogyan mindig is szeretett: az emberekkel, az emberekért. A nőszövetség titkári munkatartalma tulajdonképpen politikai-szervező, népművelő tevékenység. Sokféle tekintetben könnyíthetett volna rajta. Elég lett volna néha-néha egy-egy feladatot, utasítást írásban „leküldeni". Csakhogy ő nem érezte és éreztette hogy „fent" van, míg alapszervezetei tisztségviselői, társadalmi megbízatásul vállalt funkcióban „lent". S mindig az volt a meggyőződése, hogy ugyanarról a feladatról másképpen kell beszélnie a nádszegi (Trstice), a nagymácsédi (Veíká Maca), a vágsellyei (Sala) vagy az alsószeli (Dőlné Saliby) asszonyokkal. És ha csak tehette, sorra felkereste őket. Nem a munkaidő órái alatt, hiszen napközben azoknak is dolguk volt, hanem amikor ideje (szabad ideje) engedte. S ugyanúgy mentek. mehettek hozzá is az asszonyok. Nemcsak a járási titkárságra, hanem Kajalra, az otthonába is. Ez az emberekhez fűződő bensőséges kapcsolat volt a titka eredményeinek, sikereinek. Annak, hogy sokkal több és jobb volt, amit elvégeztek és elértek, mint amennyit papírra vetettek, „kimutattak". Kérkedni, dicsekedni, levegőbe beszélni sosem szeretett. Jöjjenek ide, nézzék meg, mit végeztünk, s aztán értékeljék. Nem azért szervezzük a Mindent az emberért mozgalomban a kiskertészek jobb szerződéskötésének lehetőségeit, nem azért javítjuk, népszerűsítjük a szolgáltatásokat, hogy dicsérgessenek érte, hanem hogy az asszonyoknak segítsünk, az Élet szépsége különféle versenyeivel, az olvasókörökkel, a Szólj költeménnyel nem a kimutatható akciók számát növeltük, hanem a nöszervezeti tagok látókörét, kulturális igényeit gazdagítottuk. És mindig akadt egypár olyan rendezvény, kezdeményezés is, amiről a járás határain túl nem igen tudtak. A Jednotával közösen szervezett tánciskolák a fiatalok számára, a Szülők akadémiája előadássorozatainak kiváló színvonala, közkedveltsége, látogatottsága, s a PÜT országosan is kiváló munkája, amelyet nem kis részben a nőszervezet közreműködése alapozott meg. Neki a legnagyobb dicséret az aszszonyok elégedettsége, öröme volt. Habár jólesett volna néha több biztató, méltató szó is, arrút számolatlanabbul kaphattak tán a papírmunkához szokott kezüek, a simább szavúak. Az szerette igazán, aki a munkáját ismerte. S az asszonyok, a vele egykorú nöszövetségi tagok, Zivena — alapító tagok, a hatvankilenctől tevékenyen, serényen dolgozók búcsúztak tőle most meghatottam Pedig tudják, hogy jó utódot hagy maga után. Valikát. Valéria Freriákovát, aki évek óta dolgozója a járási bizottságnak, s mostantól titkára. Az új bratislavai székházban Elena Litvajová elnök fogadta Vanyek Annát. Megköszönte eddigi munkáját, méltatta áldozatos és sikeres tevékenységét, majd jó pihenést kívánt neki. Pedig pihenni nemigen fog ezután sem, az biztos. Hiszen már „lesz ideje" mindenre. Arra is, hogy ha kell, segítsen továbbra is. Ahogyan mondta, „itt vagyok, segítek, amíg csak bírok".-mészáros(ni)
