Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-08-02 / 32. szám
A jövő legfontosabb energiaforrása Ma már senki sem kételkedik abban, hogy az energiatermeléstől, az energiaforrások kiaknázásától függ az emberiség léte. Az iparilag legfejlettebb országokban tíz kilowatt energiatermelés jut egy személyre, ami legalább százszorosa egy ember fizikai teljesítményének, tehát épp az általa kitermelt energia segítségével képes megsokszorozni erejét, megteremteni megélhetésének alapvető feltételét. Az energia kitermelésével, átalakításával és felhasználásával összefüggő feladatok sokrétűsége, különböző megoldási lehetőségei ellenére meghatározó szerepet játszik ebben a kérdésben az energia megmaradásáról szóló törvény, melynek alapján minden különösebb szakértelem nélkül is leszögezhetjük: a jelenleg használatos energiaforrások — tőzeg, szén, kőolaj, földgáz stb. — tulajdonképpen nélkülözhetetlenek. Azonban a bennük rejlő energia több millió év alatt gyülemlett fel, melyet viszonylag rövid idő alatt felhasználunk. A teljes energiaválság — veszélye általánosan elfogadott tény — a tudomány és a technika első számú kérdésévé vált. Ezért a tudósok a legkülönbözőbb energiaforrások kihasználásának lehetőségével próbálkoznak világszerte az utóbbi évtizedekben. Nagy reményeket fűztek pl. a napenergiához. A Nap 120 000 TW energiájából (1 TW — 1 milliárd kilowatt) három nap alatt annyi hull a Földre, amennyit a világ ismert szén-, kőolaj- és földgáztartaléka rejt magában összesen. Ám a csábitó lehetőség kihasználását olyan — egyelőre — leküzdhetetlen nehézségek akadályozzák meg, mint a nappalok és az éjszakák, a meleg és a hideg évszakok váltakozása. így a hagyományos villanyeröművekhez hasonlót a napenergia felhasználására nem lehet építeni. A napenergiát legfeljebb lakások fűtésére, vagy valamilyen más energia kiegészítőjeként tudjuk használni. További lehetőség lenne a szél energiájának felhasználása. Teljesítménye azonban 200 és 1000TW között ingadozik, tehát megbízhatatlan. Az energiát raktározni nem tudjuk. A már régebben is használatos energiaforrások közül a folyóvizek és a termálvizek nyújtanak egyre több energiát a ma emberének. A teljesség kedvéért megemlíthetjük a tengerekben rejlő energiaforrásokat (apály, dagály, hőmérsékleti különbségek stb.), de mivel nekünk nincs tengerünk, felesleges kihasználásuk módjával foglalkoznunk. Az elmondottakból kitűnik, hogy a felújítható energialehetőségeink korlátozottak. Ráadásul az elérhetők is nagyban függnek a természetadta lehetőségektől (pl. a folyók nagysága). A világ tüzelőanyag-tartaléka becslések szerint 223 700 exajoule. (1 exajoule = 1018 joule) Ebből a szén közel 80 százalékot képvisel, míg a kőolaj és a földgáz mindössze 20 százalékot. Ráadásul ebből a kevesebből 60 százalékot energiatermelésre használnak fel. Tulajdonképpen ez az oka a világ energetikai problémájának. E tüzelőanyagokon kívül, azonban atommag-hasadással is nyerhetünk elektromos és hőenergiát, lényegesen kisebb szállítási költségek mellett, mert 1 milliárd kWó energia előállításához egy atomerőműben 4 tonna dúsított urán elegendő. Hogy a világon egyre több ország választja az energiatermelésnek ezt a formáját, az bizonyára ezzel is magyarázható. Az ENSZ adatai szerint 1980-ban 22 országban 254 atomreaktor működött, 141 GW (1 gigawatt = egymillió kilowatt) összteljesítménnyel. Ugyanebben az évben az összes többi erőmű (pl. hő-, vízerőmű stb.) teljesítménye 1863 GW volt. A fejlett ipari országokban az atomerőművek egyre nagyobb arányban osztoznak a villanyenergia-termelésben, 1981-ben pl. Franciaországban már a villanyenergia 40 százalékát, Svédországban 35 százalékát, a világon kb. 10 százalékát az atomerőművek fejlesztették. S hogy ezen a téren az atomerőműveké a jövő, arról a szakemberek gondos, részletes felmérésekkel győzik, vagy győzték meg a világot. A műszaki, gazdasági és ökológiai (környezettan) adatok közül néhány: — A világ valamennyi atomerőmüve nagyon megbízhatóan működik és évi kihasználtságuk sokkal nagyobb, mint a hőerőműveké. — Az 1 kWó-ra eső költségek az atomerőműben kb. 10—40 százalékkal kisebbek, mint az azonos teljesítményű hőerőművekben. — Az atomerőmüvek szellözökéményeiből távozó levegőben a radioaktív anyagok mennyisége mélyen a megengedett higiéniai határérték alatt van, és sokkal kisebb, mint az azonos teljesítményű hőerőművek füstjében. Az atomerőmüvek hátrányaként jóformán csak a veszendőbe menő hőmennyiség nagyságát lehet említeni, amely a termel' hő kb. 70 százalékát teszi ki. Ezt a problémát részben meg lehet oldani, ha a kondenzációs hőt fűtésre használják fel az iparban, a mezőgazdaságban, vagy a lakásgazdaságban. Az atomenergia-termelés mégsem fejlődik olyan ütemben, mint azzal korábban számoltak. Az atomerőmüvek építése az egész világon lelassult, sőt Ausztria és Dánia pl. elállt az atomenergia felhasználásának lehetőségétől is. Több kapitalista ország az 1973-as és 1979-es „olajsokk" által kiváltott gazdasági válságra hivatkozik, de az is előfordult, hogy a lakosság tiltakozása tette lehetetlenné az atomerőmű építését. A KGST-tagállamok 1977-ben kidolgozták az atomenergetika fejlesztésének progresszív integrált programját, és 1990-ig szóló kölcsönös együttműködési szerződést Írtak alá az atomenergia távlati fejlesztéséről, amelynek jelentős része a WER-440 és a WER-1000 típusú atomreaktorral ellátott atomerőmüvek építését öleli fel. Ezek az atomreaktorok már jól beváltak a novovoronyezsi atomerőműben. A Szovjetunió kötelezte magát, hogy ellátja a főtervezői teendőket, vállalja a dúsított urán és a tüzelőanyagelemek gyártását. Ezt az egyezményt 1979-ben — az 1981 — 1990-es időszakra vonatkozóan — az atomerőművek berendezéseinek kölcsönös szállításáról, illetve az együttműködésről szóló egyezménnyel egészítették ki. A reaktorok fejlesztését további sokoldalú, tudományos-műszaki egyezmények teszik lehetővé a KGST-tagállamokban, amelyekben az atomenergia békés célokra való felhasználására irányuló együttműködést egy állandó bizottság irányítja. A KGST-tagállamok tudományos-műszaki fejlődésében is meghatározó szerepet játszik a Szovjetunió, annak ellenére, hogy elegendő hagyományos energiaforrással rendelkezik (a világon első a kőolajtermelésben, második a földgáztermelésben, harmadik a vízenergia kihasználásában stb.). Csehszlovákia nyersanyag-, anyagi és szakember adta lehetőségeinek megfelelően veszi ki részét a baráti országok közös atomenergetikai programjának fejlesztéséből. Geológiai kutatásokat végez az urán feltárására, annak fejtését és dúsítását végzi, saját területén atomerőműveket épít, az egyezmény szerint különböző anyagokat és berendezéseket gyárt a hazai és a KGST-tagállamokban épülő atomerőmüvekbe. Részt vesz valamennyi közös kutatási és fejlesztési programban, sokat tesz a környezetvédelemért. Hazánkban a még épülő atomerőmüvek két blokkja üzemel eddig, összesen 880 MW teljesítménnyel. A már részben működő Jaslovské Bohuniqe-i erőmű mellett tíz WER-440 típusú reaktorblokk van épülőben, összesen 4400 MW teljesítménnyel. Négy-négy Dukovanyban, illetve Mochovcében és kettő még Jaslovské Bohunicéban. Újabb 4000 MW összteljesítményű reaktorblokk építésének az előkészületei pedig folyamatban vannak. A cél: 1985-ig 3080 MW, 1990-ig pedig 5250 MW teljesítményt elérni, ami az országos teljesítmény 25 százaléka lenne. A fokozódó költségek nálunk is megnehezítik az atomerőművek építését. Csehszlovákiában az ipari beruházások kb. egyharmadát az energetika fejlesztése emészti fel, s ez az összeg a számítások szerint 2000-ig eléri az ipari beruházások felét is. A laikusok egy része idegenkedik az atomerőművektől, ami minden bizonnyal összefügg az atombomba borzalmas emlékével. Az atomerőművek környezetre való hatásai közül eddig a radioaktív hatásokra összpontosult a figyelem, elsősorban egy lehetséges üzemi balesetre vonatkozóan. Ezeknek a valószínűsége mindössze 1CM és 10-7 évente, s ez olyan csekély valószínűség, hogy pl. a hasonló valószínűségű más balesetek elkerülése érdekében nem is tesz semmit a társadalom. Az atomerőmüveknél azonban erre a minimális veszélyre is ügyelnek és tudományos alapossággal felkészülve számolnak a tervezők a baleset lehetőségével, és felelősségük teljes tudatában cselekszenek ellene. Világméretű problémát jelent a környezetvédelem. A tiszta levegő, víz, zöldövezet olyan értéket képviselnek, melyek nélkül elképzelhetetlen az emberi élet a földön. Ezért az életkömyezet és az ipar fejlesztése közti kapcsolat különösen nagy figyelmet érdemel, hiszen a tüzelőanyagforrások minőségének romlása az iparközpontok közvetítésével kihat a környezetre is. A hőerőművek környékén pl. több száz tonna szilárd halmazállapotú káros anyag hull a környékre. Az atomerőművekből csupán néhány grammnyi. Természetesen, az atomenergia esetében is keletkeznek hulladékanyagok. Mégpedig gázok, folyékony és szilárd halmazállapotú radioaktiv hulladék. A gázalakban kikerülőből a szűrőberendezéseknek köszönhetően olyan kis menynyiség jut a környezetbe, hogy egy azonos teljesítményű hőerőművel összehasonlítva az atomerőmű szinte a környezetvédelmet szolgálja. A folyékony és szilárd hulladékok pedig biztonságosan elszigetelve ártalmatlanok maradnak. A radioaktiv hatás az atomerőmüvek környékén mindössze egy százalékkal nagyobb, mint az erőműtől távol eső helyeken. Ez kb. annyit tesz ki, mintha egy lakásból 50 méterrel magasabban fekvőbe költöznénk, ahol már erőteljesebben hat a kozmikus sugárzás. Röviden leszögezhetjük, hogy az atomerőművek biztonságának kérdése nagyon komoly, de megoldott. A gyakran suttogott „biztos" értesülések, melyek szerint egy atomerőmű felér egy atombombával, rendszerint a tájékozatlanság, a tudatlanság eredménye. Az is igaz, hogy véletlenül sem szabad lebecsülni azt a veszélyt, ami egy atomerőmű üzemelése közben érheti a lakosságot. A negatív hatásokat állandóan figyelemmel kell kisémi, hogy ha kell, azonnal megtehessék a szükséges óvintézkedéseket a lakossság védelmében. Ez az ellenőrző tevékenység teljesen nyílt, amit az is igazol, hogy pl. a Bécsben székelő Nemzetközi Atombizottságnak is módjában van atomerőműveink gáz és folyékony emisszióját mérni. Az atomenergia, igaz, el is pusztíthatja az emberiséget, de a jövőben megélhetéséhez szükséges energiájának legfontosabb forrásaként is szolgálhatja őt. Rajtunk múlik, melyik lehetőséget választjuk. Baranyai Lajos
