Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-07-26 / 31. szám

loptam a kaptafáját... Ha megta­lálja: a magáé... — Eldugta? — Nem. Csupán egy baj van... Én még nem láttam kap­tafát — A cipőjavításnál használják. És vasból van. — Aha. Akkor nem maga volt ?! A völgy hatalmas szemétládá­nak mutatja magát. Papírpoharak, újságlapok, az ízléses műsorfűzét foszlányai, négyliteres mustárosü­­vegek, kiürült kartondobozok, fla­konok, sörös- meg borosfiaskók és sorolhatnám. A rendre vágyó lélek hordalékai — mert ki merné állítani, hogy az emberi lélek nem a rendre vágyik. De miféle belső rendre áhítozhatnak azok, akik a völgy szombat reggeli üde képét alig harminchat óra alatt ily mó­don átváltoztatták? Hogy késza­­karva-e vagy figyelmetlenségből, nemtörődömségből, azt nem tud­ni. Félő, hogy megszokásból. Fi­gyelem az utolsó műsorszám alatt és után szedelözködő közönséget. nézem a távozók szemét, kezét. A szemeket, amelyeket feltehetően zavar a sok szemét, s a kezeket, amelyek elhajlították a fölösleges­sé lett dolgokat. Mert a többiektől így látták? De hát a többiek is mi vagyunk. Tény, kevés a szemétlá­da, pedig a tisztaság fenntartásá­ért felelős járási szervek gondos­kodhattak volna jóval több kuká­ról, hiszen a rendszeretetnek nemcsak bensőnket kell munkál­kodnia, kivüre is mutatnia kell magát. Mert a táj is mi vagyunk. Nem csupán a tánc, a dal, a zene, az anyanyelv, a könyv, a faékszer, s körmön fonás, de a táj — ese­tünkben a gombaszögi völgy — is rólunk beszél. Beszéltessük tisz­tán, szépen, mintha gyeremekün­­ket.-szigeti-A KAPTAFA Reggelente még alig pirkad, amikor lesietek az utcára, hogy megvásároljam a napi sajtótermé­keket Természetes gesztus ez író vagyok. Magamszabta munka­időmbe a figyelés beletartozik. A szűkebb és tágasabb világ figyelése egyaránt Alig térek vissza ötödik emeleti lakásomba, máris csengetnek. Rit­ka időben: kora reggel. Az ajtóban idős néni áll. Lerí róla, hogy faluról került városba. — Uram, már megbocsásson, hogy zavarom... — Nem tesz semmit... Csak nyugodtan... Tessék beljebb... — Nem, nem... Uram... ön... lopott... — Én? — nézek rá őszinte cso­dálkozással. — Talán téved a néni... Nézze, ez itt a garzonlakásom. Itt lakom a feleségemmel. Ezen az asztalon vannak a könyveim, az újságaim, folyóirataim... Most vettem őket az újságárusnál. Aztán sietve fel­jöttem. Éppen a kávémat iszom... És... És máris dolgozni kezdek. Nem érek rá lopni. Törté­neteket találok ki... Könyvet írok.. . Nincs időm, hogy lopá­sokon törjem az eszemet... — A kaptafámat! Igen! A pin­cében voltam, s a kaptafámat ön ezalatt ellopta a lépcsőházból! Lát­tam. Ne is tagadja! Ön ment ki az utcára, és egyesegyedül csak ön jött onnan vissza! Más nem lop­hatta el! Igyekeztem csititani a nénit — Szóval amíg a pincében volt. látta, hogy a lépcsőházból én el­ELSŐ FÜRDÉS Józsika életében először lép fürdőmeden­cében. Nem mintha rövid élete folyamán eddig fürdésre nem lett volna alkalma, hiszen uszoda hiányában apja néha kivitte a Vág­­partra, de tudja fene, valami oknál fogva a fürdésnek ez a formája nem nyerte el a tetszését Ezért a térkép hosszas böngészése után úgy döntött a család, hogy fiam 6. születésnapját egy fürdővárosban töltjük. így most fiam itt áll a medence szélén és gondol­kodik. Rövid töprengés után lábát óvatosan a medence kellemesen langyos vizébe nyomja s tüstént megállapítja: a víz hideg, a fürdés pedig reá nézve életveszélyes. Komoran lete­lepedik a medence legfelső lépcsőfokára s nézi a vidáman hancúrozó gyerekeket. Hiába veszem elő legszebb ékesszólásomat, hiába csábítom, hajthatatlan. A júliusi nap melege már ott gyöngyözik homlokán, de ö szótlanul tűri. Jó negyed órája ücsörög már ott amikor apja kíséretében megérkezik Tímea, aki a négyévesek bátorságával sosem rettent meg az újtól. így nem remélhető, hogy pont egy teli úszómedence fogja elriasztani. Nem is teketóriázik sokáig, beleveti magát s pillana­tokon belül a melléig érő vízben van. Kezével vadul csafjkodva, keresztül-kasul mászkál a vízben, közben boldog-boldogtalant lefröcs­köl. Hopp! Lába hirtelen megcsúszik, és ő eltűnik a víz alatt Rövid kapálódzás után kidugja fejét de most meg hátrabukik. Apja most gyorsan közbelép. Tímea megkapaszko­dik a segítő kézben és már meg is van mentve. Arcán a rémületnek semmi nyoma. Körülnéz, és amint megpillant boldogan fe­lém kiált: — Láttad, mit csináltam? — S ott folytatja, ahol előbb abbahagyta. Józsika, miután megállapította, hogy a vízbefúlás és megfagyás veszélye nem fenye­geti, végre bemerészkedik a „mélyvízbe". GOGH VILMA — Az ajtaját... — mondta kérő hangon — ne zárja be... Lehet hogy még visszajövök... Csak... becsengetek ide a szom­szédba is... Hátha van egy hasz­nálható kaptafájuk. Mert az enyé­met egyszer tényleg ellopták... Bár távolodott, mintha közele­dett volna: egyre sűrűbben be­szélt.-vajkai-X Urin Kiválóan végez valamit Arab tréfásan * “ Ház szint Jószívű Szabados életű nő a régi go rögöknél ■ Ördög, (éh) * Tengeri rablók Moszat Spanyol gk.j. Trója vesztét okozta Gallium Angol fhinév Millió szoros A válasz 1. része i “I . .. Ata Eleve Lentebbi helyre tök állam fő volt A válasz 2. része Olasz tréfásan Segít Hajt (Növény) Szibériai folyó Deciliter Gyorsan Fordított névelő Likacsos gomba Jószívű Bór .A" vé kony lap Asztáci­um Mohame­dán isten Színmű­­névelővel Tó Albánt ában Kettőzve: húsos Hat. rag Balatoni fürdőhely-­Szov.rep­típus Szél jel zője Régi ház lehet ilyen Magy. szí­nésznő (Nóra) Tova Napszak Hangtalan nép A haza bölcse Kettős mással hangzó Névelő Mázoló Liter Tej fran­ciául (Iáit) Nitrogén A válasz 3. része Sr ‘ Régi úrmér­ték Köd betűi Északi váltópénz :> -Nevel ős óvoda Rénium Idegen cigaretta márka Osztrák városka Terület­mérték Járunk rajta Rómát ilyen vá­rosnak nevezik I Nátrium Nem mond igazat soo Mutató­szó X L-► Jug. ál­lamfér­fi volt IV. Henrik Párizsban sétál­va csodálattal szemlélt egy embert, akinek hófehér haja és fekete szakálla volt. Meg is, kérdezte az öregtől, hogy mi az oka. Az idős úr válaszát megta­lálják rejtvényünkben. Készítette: S. M. A 29-es keresztrejtény helyes megfejtése: Pénelopé vászna. Ariadne fonala. A tizennégy helyes meg­fejtés után köpnyvjutalom­­ban részesül: Széher V.-né, Dunaszerdahely (Dun. Stre­­da), Berkula J„ Palást (Plás­­tovce), Zachar É., Tornaija (Safárikovo), Bácskái G., Kis­­géres (Maly Horeá), Hasaj M„ Rimaszombat (Rím. So­­bota). Hanuliak G.-né. Nyá­­rasd (Topofniky), Szabados K., Párkány (Stúrovo), Kürti J.-né, Királyrév (Krárov Brod), Kardos L-né, Zselíz (Zeliezovce), Jobbágy J.-né, Léva (Levice), Léva (Levice), Mátyás M., Ipolyság (Sahy). (nő/31) ' (nŐ23)

Next

/
Oldalképek
Tartalom