Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-12 / 3. szám
ázunk tája Káposztás vagdalt hús Hozzávalók: 60 dkg darált sertéshús, 50 dkg fejes káposzta, 3 db tojás, 1 fej vöröshagyma, 2 mokkáskanál só, 1 mokkáskanál bors, 1,5 dl étolaj, 10 dkg paradicsompüré, 10 dkg liszt, 1 evőkanál cukor. A húst összegyúrjuk a reszelt, sózott, kicsavart káposztával, tojással, sóval, borssal és egy fej finomra vágott vöröshagymával. Ujjnyi vastag pogácsákat formálunk belőle. Tepsi vagy tűzálló üvegedény alját megkenjük olajjal vagy zsírral, beletesszük a húspogácsákat, közepes hőfokon 35 perc alatt megsütjük. A hús sütése közben paradicsommártást készítünk. 5 dkg zsírral, 10 dkg liszttel világosbarna rántást csinálunk. Hozzáadjuk a 4 dl hideg vízzel elkevert paradicsompürét és 5 percig forraljuk. Sóval, cukorral ízesítjük. A hússal együtt, vagy külön mártásos edényben tálaljuk. Kolbászos vöröskáposzta Hozzávalók: 50 dkg vöröskáposzta, 30 dkg füstölt kolbász, 4 db egész tojás, 20 dkg spagetti, 10 dkg vöröshagyma, 10 dkg eidami sajt, 1 teáskanálnyi só. kevés köménymag, bors, 5 dkg zsír. Kizsírozott tűzálló edényben rétegezzük a vékony szálra vágott káposztát, vöröshagymát, kemény tojást, a sós vízben főtt spagettit és a karikákra vágott kolbászt. A rétegek közé sót, borsot és köménymagot szórunk. Tetejére reszelt sajtot teszünk és középmeleg sütőben kb. 40 percig sütjük. Hajdúkáposzta Hozzávalók: 80 dkg füstölt hús, 1 5 dkg zsír, só, 20 dkg hagyma, pirospaprika, kevés köménymag, 1 kg savanyú káposzta, 20 dkg füstölt kolbász. 10 dkg karikákra vágott hagymát 8 dkg zsírban megpirítunk, hozzákeverjük a köménymagot, beletesszük a kimosott savanyú káposztát, ráöntünk kb. 1 /2 i vizet és megsózva puhára pároljuk. A füstölt húst 2 cm nagyságú kockákra vágjuk. A fennmaradt zsírból, hagymából és paprikából pörköltlevet készítünk és a húst hozzáadva puhára pároljuk. Ha a hús félpuha, hozzátesszük a karikákra vágott kolbászt is. Végül összekeverjük a káposztát a pörkölttel, az egészet újra felforraljuk és tálaljuk. Krumplisgombócot adunk hozzá, amelyet megszórunk pirosra sült szalonnapörccel. Káposztás rántotta. Hozzávalók: 1/2 kg édeskáposzta, 1 púpozott teáskanálnyi reszelt hagyma, nyolc tojás, só, őrölt bors, 5 dkg füstölt szalonna. A káposztát apróra metéljük, mintha tésztára szánnánk. A füstölt szalonnát apró kockákra vágjuk, lassú tűzön kiolvasztjuk, beletesszük a káposztát, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a hagymát és fedő alatt puhára pároljuk úgy, hogy a levét elfője. A tojásokat felverjük és közvetlen tálalás előtt tesszük a káposztára. Hagymaleves Hozzávalók: 20 dkg vöröshagyma, 10 dkg vaj, 2 I húslé, 3 dkg liszt, 5 dkg sajt, 1 dl kifli. A hagymát karikákra vágjuk és egy lábasban vajjal aranysárgára pirítjuk. Meghintjük a liszttel és kissé tovább pirítjuk, majd feleresztjük a húslével és 10 percig forraljuk. A kiflit vékony karikákra vágjuk, sütőben megpirítjuk, beletesszük egy levesestálba, ráöntjük a levest, megszórjuk reszelt sajttal és a tetejét forró sütőben megpirítjuk. Leesés rostélyos Hozzávalók: 5 szelet, egyenként 20dkg-os rostélyos, 10 dkg zsír, 20 dkg hagyma, 1 gerezd fokhagyma, pirospaprika, köménymag, majoránna, 2 dkg paradicsompüré, 20 dkg lecsó, 2 dkg liszt, 10 dkg húsos füstölt szalonna. A megsózott és lisztben megforgatott rostélyosokat zsírban hirtelen átsütjük és egy megfelelő nagyságú tálra tesszük. A zsírban világosra pirítjuk a finomra vágott hagymát, beletesszük a paradicsompürét, a lecsót, a fokhagymát egy rövid ideig pároljuk, majd a hússzeletekkel együtt még 10—15 percig. Tálaláskor minden szelet tetejére egy szelet pirosra sütött füstölt szalonnát teszünk. Tarhonyát adunk hozzá. Sertéskocsonya Hozzávalók: 2 kg kocsonyahús bőrkével, 15 dkg zöldség, 12 dkg hagyma, 3 dkg fokhagyma, só, fekete bors, pirospaprika. A jól megtisztított sertésfejet, a lábat és a bőrkét, hideg vízben feltesszük főni. Ha felforrt, a vizet leöntjük róla, és hideg vízben újból feltesszük főni. Mikor forrni kezd, minden habot leszedünk róla. Utána megsózzuk, hozzáadjuk a zöldséget, a hagymát, a fokhagymát és a borsot, s így takaréklángon, lassan, jó puhára főzzük. Puhulás után a levet szitán vagy tiszta vászonruhán átszűrjük. Utána a lét teljesen lezsírozzuk, majd hagyjuk kihűlni. A fejhúst, csontjáról leszedve, nagyobb kockákra, a lábakat ízületeiknél levágva és a bőrkét szélesebb csíkokra vágva egy mély tálba tesszük. Ráöntjük a kihűlt levet és a tetejét paprikával gyengén megszórva hideg helyre állítjuk. Diós-mézes alma Négy darab közepes nagyságú kemény húsú almát megmosunk, magházát kivájjuk és egyenként betöltjük az almákat négy evőkanál mézből, 4 dkg darált dióból és 4 dkg mosott mazsolából álló keverékkel. A töltött almákat megvajazott tűzálló tálba rakjuk és előmelegített sütőben, gyenge lángon kb. 20 percig sütjük. Melegen vagy hidegen tálalva kitűnő édesség. Hazánk dolgozóinak csaknem a fele nő. Mi vagyunk azok, akik napjaink jelentős részét munkahelyi elfoglaltsággal, utazással töltjük el — a maradék néhány órából pedig, aszerint hol, milyen az üzlethálózat, a szolgáltatások színvonala, hoszszú perceket áldozunk sorban állás ra, bevásárlásra. Ritkán jut idő arra, hogy sétával egybekötött kirakatnézésre induljunk, amikor szemügyre vehetjük, észrevehetjük, felkutathatjuk, mi újat, hasznosat, praktikusat, divatosat esetleg feleslegeset is kínál piacunk. Hányszor elképedünk, ha munkatársnőnk, ismerősünk valami újat, praktikusat vesz elő a táskájából: hát ezt hol vetted?! Nálunk kapni? A boltba csak akkor futunk be, ha valamire halaszthatatlanul szükségünk van — vagy a mindennapi elkerülhetetlen bevásárlást végezzük —, s így bizony sokszor ez is az oka annak, hogy a kezünkbe kerülő első holmit megvesszük, vagy kedvetlenül távozunk, mert a polcokon lévő áru nem kelleti magát, a boltos meg nemigen kínálja. Ezért határoztunk tehát úgy, hogy az új esztendőben közös erővel kutatjuk fel, ami elkerülte a figyelmünket, mutatunk rá azokra a hiányosságokra, amelyek már évek óta bosszantanak. Rendszeres időközönként végigjárjuk a várost, az üzleteket, hogy tájékoztassuk egymást, hol mit kínál kereskedelmünk, mire érdemes odafigyelni, mit és hol ajánlatos megvenni, mit mire, hogyan lehet használni a háztartásban, otthonunkban, az öltözködésben, szabad időben. Mert azt azért nem mondhatjuk, hogy nálunk semmit sem kapni. Mindennemű hiányosságok ellenére is vannak jó termékeink, árucikkeink — ha nem is jut belőlük mindenkinek. S néha éppen az a bosszantó, hogy tudunk róla, .sőt még azt is megmondjuk, ki, miért, mikor kapta meg. Olvasóink is gyakran rámutatnak erre leveleikben, panaszkodnak, hogy műszak végeztével sokáig állnak sorban, s orruk elől viszi el a portékát az „éppen beugró" ismerős, barát, rokon. Nem egyedüli és helyi esetek ezek, hiszen az ország különböző részéből kapjuk róla a hírt; idézhetném Petöcz Kálmánnéí Komáromból (Komárno), Kovács Máriát Fülekről (Filakovo), Győri Saroltát Szepsiből (Moldava nad Bodvou), hogy csak néhányat említsek az előttem fekvő levelek írói közül. Beszélnünk kell tehát róla, nyíltan, konkrétan, határozottan. Rá keli mutatnunk: ebben az üzletben így csinálják jól, a másikban úgy rosszul. Ez az elárusító kínálja, ajánlja az árut, megmondja, mit mivel lehet helyettesíteni, a másik elintézi egy „nincs"-csel. Nem kell ahhoz népi ellenőr sem, mi magunk vagyunk a megmondhatói, hogy abban az üzletben becsaptak, rosszul számoltak, hibás árut „sóztak" ránk, a másikban viszont azt is felkínálták, amit biztosan elfelejtettünk volna megvenni. A „panaszkönyv" nemcsak panaszra van, hanem dicséretre is, de ha úgy érezzük, jogunk van a bírálatra, ne resteljünk tollat fogni, elmondani azt. A Kirakatnéző-t országos kirakatnézőnek szántuk. Azzal, hogy nemcsak az üvegen keresztül nézzük meg, mi van, vagy mi nincs az üzletben, hanem nagyítóval tekintünk be a pult alá, pult mögé, észrevéve a jó dolgokat, de nem kerülve el a hiányosságokat sem. Mert ki más, ha nem mi, nők, mindennapi bevásárlók vesszük észre legjobban a hibákat, mondjuk meg mire lenne szükségünk, mit lehetne még jobban. Mert igenis meg kell mondani, hogy a mi utcánk, falunk üzletében már hónapok óta nincs szörp, olaj, kakaó — ami érkezik, az az ismerősök körében fogy el, a raktárban várja a „protekciós" vevőket. A lencse, mák, kockacukor olyan, mint a fehér holló — csak azt nem tudni, hol fogy el az a nagy mennyiség, amely országosan forgalomba kerül?! Indítsunk hát harcot mi, nők, állandó piackutatók, a kereskedelem hiányosságai ellen. Mondjuk meg, hol, mi tetszik, melyik az az áru, amely hasznosnak bizonyult, segítségünkre van, meg is vásárolható, de azt se hallgassuk el, ha olyasmit tettek elénk, olyan kiszolgálásban volt részünk, amely nem méltó a szocialista kereskedelemhez. Konkrétan, névre szólón. Hogy ki lehessen azt küszöbölni, orvoslást kérni rá gyártó vállalattól, kereskedelmi szervtől. Várjuk olvasóink tapasztalatait, nézeteit, véleményét! H. ZSEBIK SAROLTA
