Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-12 / 3. szám
I ügyes kezek Gr\ Aöpl NAGY LÁSZLÓ FELVÉTELEI ebben az esztendőben kéthetenként jelentkezik majd, s a felhívásunkra beküldött kínálatok alapján igyekszünk benne számbavenni tájegységeink legrégebbi, legjellegzetesebb, a még tiszta formát őriző népi hímzéseit, hogy így segítsünk megtalálni, újraéleszteni az ősi, tipikusan női eredetű díszítőművészet motívumait. Néprajzkutató szakember segíti munkánkat, közreműködésével megismerhetjük majd hazánk magyarlakta vidékeinek legügyesebb, legavatottabb hímzés-, szövésismerőit, kiválaszthatjuk az olvasóink által felkínált darabokból azokat, amelyeket továbbadni érdemes, amelyek motívumai, technikája a mai, korszerű lakás- és öltözködéskultúrában is alkalmazhatók. A legősibb szövés- és hímzésmódokból indulunk ki, a szálszorításos kézimunkák mellett az azsúrozást, a fehér laposhímzést, a keresztszemes változatokat és a különféle rojtkötési módokat-mintákat is közreadjuk. Ez utóbbit például azért, hogy felismerjük — a makramé divatja idején —, nekünk is van hová fordulni ötletért, mintáért. Kézimunkaköreinkben és a kézimunkázó nők körében napjainkban a tarkabarka ún. kalocsai hímzés hódít, térítők, párnák, faliképek készülnek így, kinek-kinek kedve, ízlése vagy a fonálválaszték szerint. Pedig a fonál milyensége, színe, a hímzés színöszszeállítása, száliránya adja meg a kézimunka igazi szépségét és értékét. S van a sok színben pompázó térítőnek, díszpárnának még egy „hátulütője": eléggé nehezen és körülményesen illeszthető be a környezetbe, hangolható össze más kiegészítőkkel színben és mintában. A színhatásában egyszerű, ám igényesebb technikával készült szálszorításos, metéléses vagy vagdalásos minták — s itt most elsősorban az ősi technikára, nem a későbbi ún. úrihímzésre (Hetény környékén ma ezt csinálják) gondolunk — sokkal inkább valók korszerű bútoraink, lakáskiegészítőink közé, sőt ilyen módon még függönyt is készíthetünk. Sorozatunkkal az Ipoly mentéről indulunk, feltérképezzük Medvesalját, Abaújt, Bodrogközt, Zoboralját és Nógrádot is, mert e vidékeken lelhető fel néprajzi szempontból is eredeti anyag. Szándékunk, hogy a kézimunkázni szeretőknek olyan mintákat adjunk, amelyekkel térítőt, párnát készíthetnek, korszerű lakásba illő darabot. És gyűjtőutunk végeztével, sorozatzáróként kiállítást szeretnénk rendezni azokból a kézimunkákból, amelyet olvasóink a közölt minták alapján készítettek. Persze szívesen fogadjuk azokat a jelentkezőket is, akiknek már van tájegységük, vidékük jellegzetes népi hímzésével díszített kézimunkájuk, s ha ízlésesnek, megfelelőnek tartjuk, lapunk hasábjain is bemutatjuk — kedvcsinálóként. —gy— .............................................................................15-........... ....... .
