Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-07-12 / 29. szám
Kedves Irénke! Mielőtt sértődötten félredobnád soraimat a lapot szeretném hangsúlyozni, hogy a jószándék, s nem a hántás mondatja velem az alábbiakat: Már két éve, hogy tanyainak nevezhető környezetből városra költöztetek, szomszédok nélküli, magányos házból olyan panelházba, ahol az ember még a mellette, körülötte lakó szomszédok tüsszentését horkolását is hallja. Te érthető módon, a nagy, tágas udvarban, kertben megszoktad a hangos, úgy is mondhatnám, harsogó beszédet A férjed, a gyerekeid távolabb, a természet zajaival, a kert végében csak így hallották meg az útról beköszöntő ismerős, a kocsin, kerékpáron arra járó szomszéd csak így értette meg. s így is válaszolt Állatra, ha elkódorgott így kiáltottál, a baromfit így szólítottad, harsogva, kieresztve a hangodat Ott az volt a természetes. De a városi környezet amit a kényelmesebben felszerelhető lakás, a gyermekek tanulási lehetősége miatt választottatok, más. Itt a civilizáció ideget próbáló zaja, lármája arra készteti az embert, hogy legalább ő legyen halkabb, visszafogottabb. Meg képzeld csak el. mi is tenne, ha összes panelházbeli szomszédod úgy harsogna, ahogyan Te?! Szinte kényelmetlen a melletted lakóknak, hogy hallják minden férjednek mondott szavadat s kénytelenek naponta meghallgatni az összes nálatok elhangzó párbeszédet családi vitát Hallgatni, reggeltől estig elviselni, mikor milyen tanácsot parancsot adsz a gyermekeidnek, mikor hívod őket enni. mikor korholod őket s mindent ami csak rátok tartozik. Tapintatból nem szólnak, vagy remélik, hogy lassan észreveszed, másutt halkabb a beszélgetés, csöndesebb a lakás? Nem tudom. De bennem —, ha Veled szemben volna is türelem — a gyermekeid érdekében mégiscsak győzött az elégedetlenség, s a rosszallás, azért szólok. Mert ilyen hangosak az óvodában és az iskolában is. A lépcsőházban dübörögve rohangálnak. mint a csikók, az udvarról ötpercenként üvöltöznek fel az erkélyre, egyszer kenyeret másszor cukorkát kérnek, majd egymásra panaszkodnak, vagy a homokozóba kéredzkednek. A többi lakásban idősek szundikálnak, betegek pihennek vagy csecsemők álmára vigyáz a gyesen lévő anyuka. A békesség kedvéért csak a gyerekeidre piszszegnek oda halkan: — csendesebben! Sajnos, hiábg. Te ugyanolyan hangerővel válaszolsz nekik, s ha férjed hazajön a munkából, ő is így mond véleményt az ebédről, a meccsről, rólad s a kicsinyekről... Bizony, nem könnyű a szomszédaidnak. S nem lehet könnyű a gyermekeidet tanító pedagógusoknak sem. Abban reménykedem, hogy munkatársaid mellett lassan megváltozol, hogy észreveszed, ha halkabban beszélsz, jobban figyelnek Rád. Az emberek többsége indulatában beszél hangosan. Önfegyelem kérdése, hogyan tudjuk ekkor is lassan, higgadtan a visszafogott hangon megmondani a véleményünket Figyeld meg. ha halkan szólsz valakihez, ő is halkan válaszol. Ha kiabálsz, harsogsz, a válasz nemcsak hangerőben, indulatban is nyersebb. Jószívű, családszerető, szorgalmas asszony vagy, gyermekeiért dolgozó anya. Ezt látja, tudja mindenki a szomszédaid közül. Viszont hogy kedvesebbnek és rokonszenvesebbnek is tartsanak, ahhoz nyers modorodon, beszédmódodon változtatnod kell. Hidd el, otthonod légköre, hangulata is derűsebb kedvesebb lesz tőle. Ilyen értelemben minden a feleségen, az anyán múlik. A halkszavú, családtagjaihoz szépen és kedvesen szóló asszony mellett nem nőnek fel durva beszédű gyermekek, s a trágár, nyers szavú férfi hangja is megszelídül. Ha lakást életkömyezetet változtatnál a gyermekeid érdekében. Te magad is változz olyanná, hogy a gyermekek ne csak az iskola által, általad is csiszolódjanak, nevelődjenek. Szeretettel KIS CSALÁDI ISKOLA Már — a vitákról szólva — említettük, hogy az elhallgatások semmit sem oldanak meg, csak elnapolnak, hogy összegyűjtve a sérelmeket egyszer betemessék mindazt a reményt, szándékot, érzelmi sugárzást, amivel a házastársak együttélésüket elkezdték. Viszont sok „szóra sem érdemes" apróság van azért, ahol tudni kell, mikor kell hallgatni és mikor lehet beszélni. Ilyenek apró, bizalmas csak otthon megnyilvánuló szokásaink. amelyekből alig-alig ismer a társunk valamit, amíg a „só közös fogyasztása" el nem kezdődik. Azé a bizonyos sóé, melyből a népi bölcsesség szerint egy mázsát kell együtt elfogyasztani, hogy két ember egymást megismerje... Az ifjú feleség, aki eddig csak illatosra borotváltan, a legszebb ingjeit viselve találkozott udvariójával, vőlegényével, elképedve fedezi fel a piszkos munkaruhában, más- sőt, harmadnapos borostával ifjú férjét, s figyeli, hogy ebéd, vacsora végeztével netán böfög, hogy a fürdőszobában harákol, hogy munka végeztével, hazatérve izzadságszaga van. S ugyanúgy az ifjú férj is kissé kiábrándultán pislog a hajcsavarós feleségére, s látja, hogy este fénylik az orrán, arcán a krém. vagy hogy havonta egyszer nos, bizony kellemetlen szaga van. Az ismerkedés, a közeledés hónapjaiban, heteiben a kellemes ingerek érdekében mennyi tisztálkodás, finom illatszer segítségével egyengették az érzelmek útját, s házasságkötés után bizony, kissé következetlenül, azonnal elengedték magukat. Mennyit tud elviselni, megszokni egymás apró emberi gyöngéiből, szokásaiból a házastárs? Időszaka, hangulata, szokása, embere válogatja. Hol többet, hol kevesebbet. Nagyon nagy figyelem, tapintat és mélységes szeretet, nagyon nagy türelem kell hozzá, hogy itt egy végleges, toleráns összhang kialakuljon. Az ember nem tehet róla, hogy bizonyos dolgoktól viszolyog, mások nem zavarják. Ezt észrevenni, s anélkül hogy a társunk szólna, szokásunkat elhagyni, megváltoztatni bizony csak néha sikerül. Megfelelő alkalomkor, hangulatban figyelmeztetni, kérni lehet a másikat, hogy igazodjon elvárásainkhoz. hogy jobban szeretjük, ha igy vagy úgy viselkedik, ha tisztálkodási elvárásainkhoz alkalmazkodik, hogy zavar ez vagy az a szokása. Legnehezebb azt a hangot megtalálni, amire sértődés nélkül látja be a másik, miért szóltunk. S azért kell tudni, hogy mikor érdemes szólni, mikor jobb hallgatni, mert a baráti társaságban, az idősebb szülők — tehát idegenek — előtt elhangzó ironikus megjegyzés, esetleg panasz — olaj a tűzre, sőt megbocsáthatatlan kibeszélése olyan bizalmas dolgoknak, amelyek valóban csak két emberre tartoznak. Ha az alapvető szándék — tetszeni a társunknak — töretlen a házaspárban, akkor sok mindent következetesen betartanak, amivel egymás előtt kedvezőtlen mivoltukban tűnnének fel, igyekeznek a lehető legjobban elkerülni. A nő még évek múltán se járkáljon csavarókkal, arcpakolással, izzadtan és csapzottan a férje előtt. A férj ne „szoktassa" lábszagához az egész családot, alapvető tisztasági követelmény, hogy munkából hazatérve, a tévé elé ülve levetjük munka-utcai stb. ruhánkat, s lábat mosva zoknit váltunk. A nő havi menzese idején fokozottabban tisztálkodik, s egészségügyi dolgaival kapcsolatos holmijait ne hagyja hányódni, szem előtt heverni. Az együtt végzett munka fáradsága, izzadsága. az együtt átélt körülmények folytán létrejövő „rendetlenség", csapzottság — más, s csak átmeneti. Ne az idegenek szemének, elsősorban a számunkra legfontosabb, legkedvesebb embernek kívánjunk — s akarjunk — tetszeni! -Z-egészségünk VÉDELMÉBEN „Hároméves kislányom már két hónapja jár óvodába, de ott egyáltalán nem hajlandó megszólalni. Otthon viszont mindent elmond, ami az óvodában történt, beszél a gyermekekről, elmondja a verset is, amit az óvónéniktöl hallott. Hogyan segíthetnék neki. hogy leküzdje szorongását?" „Marcelka" A normális négyéves gyermek ügy feltalálja magát a közösségben, mint a hal a vízben. Nincs szüksége segítségre, kíméletes szoktatásra. Egészen más a helyzet az érzékeny, anyás, hároméves gyermekekkel. Amikor először otthagyják az óvodában, nem sír mindjárt, csak egy idő múlva kezd hiányozni neki a mama. Ha észreveszi, hogy nincs vele, megrémül. Az ilyen félénk gyermeket fokozatosan kell az óvodához szoktatni. Néhány napig maradjon ezért az édesanya a közelében, mig ö a többi gyermekkel játszik, és egy kis idő múlva vigye haza. Ilyenkor ha a gyermeke közelében van is, maradjon a háttérben. Az a cél, hogy a többi gyermekkel játsszék, feloldódjék s közben egy időre felejtse el a mamát. Minden nap hosszabb ideig maradjon a kicsi az óvodában. Eközben kiépülnek kapcsolatai a többi gyermekkel, az óvónőkkel és ez biztonságot ad neki akkor is, ha az anya már nincs mellette. Ha a gyermek vonakodik óvodába menni, bár az megfelelő és a nevelők is megértők vele szemben, akkor a szülőknek erélyeseknek kell lenniük és meg kell magyarázniuk. hogy reggelente mindenki dolgozni, illetve óvodába megy. Óvakodjunk azonban, hogy ez az erélyesség soha se menjen át parancsolgatásba. Hároméves korban a gyermekek általában nehezen kezelhetők, ügy érzik, hogy mindenki parancsolgat nekik —. még akkor is, ha senki sem törődik vele, mit csinálnak. Ök bezzeg eleget zsarnokoskodnak hozzá, hogy bizonyos dolgokat mindig csak egy bizonyos módon csináljanak, a maguk sajátos eszközeivel, ügy ahogy addig is csinálták. Úgy tűnik, mintha parancsoló szükségét éreznék ebben a korban, hogy mindent maguk döntsenek el és ellenálljanak minden külső, másoktól jövő kényszernek. Ez a harc, amelyet kellő élettapasztalatok nélkül egyedül kell megvívniuk, belső feszültséget kelt bennük, különösen akkor, ha környezetük állandóan irányítani akarja őket. Ha ezt kellő időben nem ismerik fel, akkor a belső feszültség számos „ideges" szokásban, esetleg átmeneti „némaságban", dacban mutatkozik meg. Bizony sokszor nagyon nehezen kezelhetők a háromévesek, a környezettől nagy megértést kíván ez a kor. Javaslom, hogy gondjukat próbálják meg megosztani az óvónénikkel, hiszen azt csakis közös erővel tudják megoldani. Szó sem lehet persze kivételezésről, csakis az érzékenyebb gyermekkel szemben kívánatos egyedi hozzáállásról. Otthon is, a közösségben is tartózkodjanak a túlságosan sok beavatkozástól, ne sürgessék és irányítsák feleslegesen a gyermeket. A türelmes, megértő hozzáállás minden bizonnyal eredményre vezet. Amennyiben a probléma mégsem oldódna meg, az esetet ajánlatos pszichológussal is megbeszélni. SZERETNEK RÁTALÁLNI Értelmiségi nő szeretne megismerkedni művészetet kedvelő férfival 35 éves korig. Jelige: „Kassa" Huszonöt éves, 168 cm magas, karcsú, barna hajú, kék szemű elvált nő, aki három hónapos terhes ezúton szeretne megismerkedni olyan fiatalemberrel, aki hozzá költözne és akinek a gyermek nem lenne akadály. Csak fényképes levelekre válaszol. Jelige: „Hárman együtt" Huszonnyolc éves, 186 cm magas, bika jegyében született, érettségizett, irodalmat, művészetet, természetet, utazást kedvelő szemüveges lány keres komoly, müveit, tartalmas emberi kapcsolatra vágyó, becsületes társat. Jelige: „Bratislava" Harmincéves. 177 cm magas, barna hajú fiatalember, akinek lakása van várja komoly lány, elvált vagy özvegyasszony válaszát 30 éves korig. Fényképes leveleket előnybe részesít. Jelige: „Galántai járás"
